Már egy hete, hogy megtörtént Eren-nel az a dolog. Nem nagyon volt időnk azóta sajnos még beszélni se. Mikor felébredtem a könyvtárban , minden makulátlan volt. Egy csésze gőzölgő tea volt az asztalon egy cetlivel.
"Arigato Levi"
Istenem kölyök mégis hányszor köszönöd meg, baka. A tea meglepően finom volt, ezzel félig meg is vett kilóra. Jelenleg kurva sok papír munkám van hála Erwin-nek. Mikor már fel tudtam állni egy kicsit a papíroktól az ablakból észre vettem, hogy Mikasa nagyba karolgatja az én Eren-em. Mérgesen ültem vissza dolgozni, de a gondolataim nem hagytak. Ő az enyém, engem szeret és én is szeretem. Furcsa lenne ha azt akarnám, hogy mindenki tudja? A baj, hogy fele annyi idős. Kész vicc hiszen kint bármikor meghalhatnak, de elítélik ha felnőttel kezd viszonyt.
Eren szemszög
-Mikasa mondom, hogy már semmi bajom! -istenem, hogy milyen anyáskodó tud lenni.
-Eren, aggódom érted. -mondta higgadtan, de mégis éreztem benne az őszinte aggodalmat.
Megigazítottam a sálját, nem túl szép emlék az az este, de mi akkor megmentettük egymást. Miért hiszi, hogy tartozik. Huh.
-Néha magadra is gondolhatnál Mikasa. -vakartam meg a fejem.
-Rendben, akkor folytassuk az istálló takarítást. Egyszer még megfizet az a tisztaság mániás törpe. -fújtatott, ha tudná mi volt a könyvtárba.
Igaz is már lassan egy hete, azóta nem volt alkalmunk beszélgetni. Igazság szerint féltem utána ott maradni hátha megbánta vagy valami. Éjjelente nem is megy az alvás, annyira megszoktam, hogy vele alhatok. Szeretnék újra lefeküdni vele. Itt a falnak nevezett ketrecben számomra a szabadság a karjai között van.
-Eren, Mikasa gyertek vacsorázni. -mosolygott kicsit Armin.
Nem gondoltam, hogy kettőnknek is ilyen hosszú idő lesz. A többiek már bent voltak, Armin azt hiszem ma Hanji-val volt, látszatra nem lett annyira lefárasztva. Jean mikor meglátta, hogy Mikasa velem volt egyből elkezdett hisztizni. Komolyan néha elgondolkodom, hogy lány e azok hisztiznek általában ennyit. Mikasa persze teljesen figyelmen kívül hagyja Jean szerelmét. Lopva felnéztem a felettesi asztalra Hanji magyarázott Levinek aki nem ugrált éppen örömében. Kifejezéstelen volt az arca egészen addig míg nem találkozott a tekintetünk. Kihagyott a szívem a mikor a következőt tátogta:
"Este nálam"
Apró mosoly suhant át az arcomon.
-Jaeger neked pofázom figyelsz?! -pattant fel Jean majd én.
-Kuss legyen lófej! Ahelyett, hogy engem idegesítesz inkább mond ki nyíltan neki mit érzel. Baka! -leültem és tovább akartam enni.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
A hülye át kapott az asztalon és utána volt egy kis adok-kapok is. Nagyon próbáltam nyugodt maradni, de mikor az asztalra estem megvágott egy kés sajnos az egyik kezem csak átváltozott kicsibe.
-Gome! -mondtam holott nem nekem kellett volna
Levi már ott volt mellettem és megfogta a vállam.
-Tch nyugi kölyök. Kirstein! 50 kör most kezdődik, Mikasa és Armin számolja.
-Igenis. -pattant fel Mikasa. -Jean indulás! -rohadtul mérges lett.
-Jaj Eren nehogy idő előtt húzd ki a kezed. -méregette Hanji a végtagot, mire hangosan sóhajtottam.
-Pápaszem majd legközelebb. -rám nézett én pedig koncentrálással lassan kihúztam a jobbom.
-Ünneprontó vagy tőrpi. -tette keresztbe a kezeit, dúrcázva.
-Eren gyere velem!
A szobájába mentünk, istenem végre vele lehetek. Kösz Jean, mosolyodtam el. Mikor beértünk nemes egyszerűséggel ült le a fekete bőr kanapéra. Olyan komoly hangulat volt.
-Levi mi baj? -álltam meg előtte, hanyatt döntötte a fejét és sóhajtozott.
-Eren tudod, hogy fele annyi idős vagy mint én? Nem zavar?
-Nem izgat, veled ellentétben. Szeretlek. -ritkán mosolyog de akkor mindent vissza, enyhén el is pirultam attól amit mondtam.
-Valóban? -a kezemnél fogva rántott maga alá. -Akkor ne merészeld hagyni, a Mikasa vagy bárki más ölelgessen rajtam kívűl! Ez parancs.
Súgta a számba és lassan, édesen kezdte becézni az ajkaim. Enyhén zihálva szakadtunk szét.
-Nincs okod féltékenynek lenni, soha nem lesz. -hadartam el.
A fülemhez hajolt miközben szorosan ölelt.
-Szeretlek. -súgta , a szemeim megteltek könnyel és némán folytak le, kétségbe esetten nézett rám.
-Úgy utáltam ezt a hetet, nélküled még aludni sem tudok. Annyira hiányoztál -szipogtam, kicsit kuncogott és finom mozdulatokkal letörölte azokat.
-Te is kölyök. Finom volt a tea. -homlokon puszilt és mellém feküdve a karjaiba zárt.
A nyakamba temette az arcát és egy ponton többször, erősen megszívott amire halk nyögést hallattam.
-Levi meg fog látszani, ha...- abba hagyta és egyenesen a szemembe nézett.
-Ez a célom. Együtt vagyunk nem? - simogatta a hátam és az arcom.
-De igen.- mosolyogva simultam az a ajkaira.
Féltem, hogy megint elkap a sírás hiszen kimondta amire olyannyira vágytam. Most már nem kell titokban szeretnem. Mikor el váltunk úgy öleltük egymást mintha az életünk múlna rajta és reggel ugyan abban a pózban ébredtünk.
Sziasztok meg is jöttem az új résszel. Köszönöm a olvasást ha tetszett írj vagy szavaz, hogy lássam megéri e folytatnom.
