Szöszenetek

Egy mozdulat

Egy mozdulat. Csak ennyi. Talán észre se veszed, ha meg teszem. Nekem mégis olyan sokat jelentene, hogy meg sem értem. Csak egy apró tett, amit oly sokaktól láttam, akik mintha mi se történt volna cselekedték semmi érzelem nélkül. Szinte már tudatlanul.

Nekem ez nem menne. Mert számomra ez az érintés minden lenne.Utána akár meg is halhatok, mivel úgy érezném, hogy teljes volt az életem.

Már a gondolatba is beleborzongok, hogy akár csak egy ujjammal hozzád érek. Nem többel. Azt már elképzelni se tudom. Azt hiszem az már túl sok lenne és nem nem bírná a szívem.

Annyiszor, de annyiszor határoztam el, hogy megteszem. De nem megy. Pedig valószínűleg azt hinnéd véletlen volt.

S mégis nem tudok jobb érzést elképzelni, mint azt, ami eltelíti testem és felforrósítja a szívem. Az érzelmek színkavalkádját elindítva bennem azáltal, hogy a te és az én testem érintkezik egy másodpercre is. Mert úgy hiszem, hogy abban a pillanatban a részed lehetnék. Kicsit, mintha összekapcsolódnánk. 

Ennél többet nem is kérhetnék tőled.Még akkor sem, ha te nem is tudod mi játszódik le közben bennem. Igen ezután, úgy gondolom boldogan halnék meg a tudatban, hogy végre sikerült.

Hihetetlen, hogy milyen apró dolgok, milyen fontosak lehetnek egyeseknek.