A proud member of Scott's Pack

Chapter 8

-Tehát miért is jöttél New Orleansba? –lépett közelebb hozzám Klaus.

-A jóslatról lenne szó.- suttogtam.

Arca mintha megváltozott volna. Mosolygása köddé vált és düh váltotta fel.

-Mit tudsz te a jóslatról? Jé, te vagy Allison Argent húga. Elég nagy a hasonlóság köztetek. Szóval ő mondta meg neked.

Miért tudtam volna meg Allisontól? Pont ő volt az, aki mindenáron elakarta tűntetni előlem majd nyafogott, hogy nem olvastam el. Mi? Klaus tudja, hogy köztünk van?

-Honnan tudod, hogy Allison él? –néztem rá furcsán.

-Freya nővérem hozta vissza a halálból. Allison szellem, így természetfeletti képességei vannak, mivel a családotok is természetfeletti részben. A lényeg, magához kötötte a prófécia sorsát vagyis ha úgy kívánja, hogy eltűnik akkor az üzenet is. Mivel most újra életben van, a jóslat is. Ugyanakkor híre járt a világban, hogy itt van a testvéred és mindenkinek kedve támadt megölni őt. Azok az idióták azt hitték ha letépik a fejét vagy csak egyszerűen kitépik a szívét, akkor megszűnik a jóslat. De mi tudjuk, hogy ez nem így működik. Csak a kiválasztott tudhatja még rajta kívül, aki... OH, EZ NEM LEHET! Te vagy az!

Klaus fel-alá járkált, néha összetört valamit és az orra alatt mérgelődött. Álltam és néztem mit csinál, de addig is elmerültem a gondolataim sokaságában. Senki sem hiszi, hogy képes lennék megakadályozni a vérfürdőt? Erős vagyok és bátor. Bármit megteszek a vámpírok és vérfarkasok túléléséért. Csak lássák meg bennem a nőt és ne egy ártatlan kislányt. Nem tudom mi fog történni pontosan, de nem halhatunk ki.

Lépteket hallottam a lépcső felől. Inkább nem szóltam Klausnak, így is van elég baja most. A szívem összeszorult és nem kaptam levegőt. Féltem, hogy netán valaki rájött, hogy én vagyok a kiválasztott és megöl.

Egy szmokingot viselő, jól fésült fiatalember jelent meg a páholyban. Nem úgy nézett ki, mint aki gyilkos lenne.

-Niklaus, ki ez a lány? –kérdezte tekintetét rám szegezve.

-Alice ő itt Elijah. A fivérem. Elijah ő itt Alice. A kiválasztott.- mondta Klaus idegesen és látszott rajta majd kicsattan a méregtől.

-Faképnél hagytad a húgod anélkül, hogy elmagyarázhatta volna a történteket? –ordítozott. -Csak hogy tudd, én változtattam át, szóval ne őt okold. Amúgy meg, örülnél, ha a testvéred is holt lenne, mint te? -esett túlzásokba Mark.

-Lesokkolt egy pillanatra a hír. És persze, hogy nem örülnék, ha ő is halott lenne, de nehéz ezzel az információval élni. -vágott vissza Allison. -Mire erőt vettem magamon, hogy beszéljek vele már nem volt sehol. Szerinted hová mehetett?

-Segítségért ment. Egyedül nem tud megbirkózni a jóslattal. -ahogy kiejtette az utolsó szót, Allison már csak hűlt helyét látta Marknak.

A feszültséget vágni lehetett a két testvér között. A jóslatot elmondtam és a támogatásukat kértem. Klaus nem szeretett volna segíteni, Elijah pedig igen.

-Ő a kiválasztott, jöjjön rá magától mit kell tennie!

-Segítenünk kell neki! Egyedül nehéz lesz ezt megoldania! És mi vagyunk az eredetiek, ha csak mi halunk meg a csatában, azzal minden vámpír is! Az örökkön örökké nem lesz olyan hosszú, Niklaus!

Kívülállóként figyeltem vitatkozásukat, nem mertem beleszólni. Legbelül reméltem, hogy sikerül Elijahnak rávennie Klaust és minél hamarabb rátérünk a témára.

-Rendben, de csak most az egyszer! -adta meg magát. -Segítünk kitalálni, miért is te lettél a kiválasztott és addig is megvédünk az elmebeteg őrültektől, akik meg akarnak gyilkolni.

-Köszönöm! Mivel a vér hold közeleg, elkéne kezdenünk valami terven gondolkodni. -javasoltam.

Ebben a percben a templom ajtaja kitárult és erős fuvallat süvített be. A szél homokvihar szerű volt, nem láttam semmit. Majd egyszer csak meleg érzés ragadott el és a madarak csivitelését, a fák susogását hallottam. Kint voltam a természetben. Kinyitottam a szemem és Mark állt előttem. Meglepett a jelenléte és a nyakába ugrottam. Nem hittem, hogy leszek még boldog aznap.

-Mit keresel itt?

-Érted jöttem. És ha meg engedi kisasszony haza megyünk, mielőtt bármi hülyeséget is csinálnál.

-Szervusz, Mark! Még csak most találkoztunk és már is menni készülsz? –hangzott fel a kérdés Mark mögül.

-Helló, Klaus! Rég láttalak, öreg barátom.