Mikor két világ találkozik /JAVÍTÁS ALATT/

4.

Shiori szemszöge:

Ahogy beértem a házba csak akkor fogtam fel, hogy én megadtam a számomat Utának. Éreztem, ahogy az arcom egyre vörösebb lesz. Levetettem a ruháimat majd lezuhanyoztam és belebujtam a pizsamámba. Bezártam mindent és bezuhantam az ágyba, de nem bírtam aludni. A mai nap járt a fejemben, hogy Uta milyen rendes volt és hogy randira hívott. Várjunk csak...nevezhetjük randinak? Hisz nem is járunk de...ahj bonyolult minden. Még egy ideig forgolódtam, aztán valahogy mégis sikerült elaludnom.
Reggel a rohad ébresztő keltett, így kikecmeregtem a puha ágyamból és készülődni kezdtem. A reggeli rutinom után, harcidíszben elindultam. Az úton csak bámultam magam elé, mikor valaki meg fogta a vállamat. Megfordultam és Renjivel találtam szembe magam.
-Oh szia Renji. -köszöntem meglepetten.
-Szia. Látom iskolába igyekszel. Így ha nem gond elkisérlek. -Így ketten indultunk tovább. Renji a morcos külseje ellenére nagyon jó fej.
A kellemes beszélgetésünknek az vetett véget, hogy elértünk a Pokolig.
-Nos kitartást a naphoz. Később még találkozunk. -csak bólintottam, majd elindultam befelé. A terembe érve senki nem figyelt rám és ez így volt tökéletes. Rohadt lassan telt az idő, én pedig azt hittem itt halok meg. Aztán megszólalt életem legszebb hangja, a suli végét jelző csengő. Összepakoltam , aztán elindultam kifelé. Azt hittem végre ez egy eseményektől mentes nap lesz, és addig az is volt, míg el nem indultam a kapu felé. Ugyanis Yuzu ott állt és várt azzal a gúnyos mosolyával. Na ennyit erről, hogy nekem miért nem lehet egyszer békés minden?
-Lám lám, Hipó Herecegnő. -lépett elém vigyorogva.
Nem szóltam semmit és ahogy láttam, ez rohadtul nem tetszett neki.
-Te kis ribanc! Miért nem szólasz meg soha ha hozzád beszélek? -rikácsolta, aztán megragadta a hajamat és cibálni kezdett.
Amilyen vékony olyan erő van benne basszus. Cibálás közben lelökött a földre és ott folytatta, de közben már karmolt is. Na itt már próbáltam én is harcolni, vagyis inkább csak lefogni. Nem igen akart senki segíteni, így hát tovább folyt a harc. Már épp ütni akartam, mikor meghallottam egy, vagyis inkább két ismerős hangot.
-Szállsz le Shioriról te kis CAFKA! -kiabálta Itori, miközben  sikeresen lecibálta rólam Yuzut.
Eközben én, próbáltam feltápászkodi ami Renji segítségével sikerült is.
-Köszönöm... -mondtam halkan. De megéreztem a fémes ízt,  így a számhoz nyúltam és láttam, hogy vérzik. Mikor körbenéztem kb a fél suli ott volt körülöttünk.
Ránéztem Renjire és láttam, hogy elég jól bírja. Hiszen a ghoulok szinte beindulnak a vér illatától. Tisztelet a kivételnek. Feltűnt, hogy a ruhám is  tiszta kosz. Így most aztán baromi jól nézhetek ki.
Ha jól láttam Itori kezében, egy marék hajjal tért vissza. Megragadott és  tüzetesen megvizsgált.
-Jaj édesem, gyere menjünk. -fogta meg a kezem aztán elindultunk.
-Mai nap nem kell bejönnöd dolgozni. Egyrészt mert ramatyul festesz, másrészt mert Renjivel van pár dolog amit el kell intéznünk, így a bár ma zárva. -mondta drágalátos barátnőm. Egészen addig velem voltak míg haza nem értem.
Elköszöntem tőlük és felvánszorogtam.  Mikor odaértem remegő kézzel kinyitottam az ajtót. Belépve ledobtam a cuccom és besántikáltam a fürdőbe, ahol ledobáltam magamról mindent, és nekiláttam zuhanyozni és hajatmosni.
Mikor végeztem felkaptam egy fekete garbót egy fehér csőnadrágot és a piros tornacipőmet. A hajamat megszárítottam és befontam. Mivel unatkoztam így gondoltam elmegyek Utához. Felkaptam a táskám és elindultam.
Mikor odaértem, nagylevegőt vettem és beléptem. Elindultam befelé, ahol meg is találtam. Éppen a füzetét nézte és közben egy...SZEMGOLYÓT ízlelgetet majd bekapta.

Basszus.  Mondjuk sejthettem volna, hogy egyszer ilyesmit látok, ráadásul egy egész tál az asztalon virított.
-Oh szia Shiori. -mondta észbekapva majd letakarta a szemeket.
-Ugyan már nyugodtan falatozz  csak...biztos finom. -mondtam kicsit fintorogva. Majd leültem az egyik székre.

Uta szemszöge:

Reggel nehezen felkeltem, majd  úgy döntöttem elmegyek a boltba és bevásárolok. Természetesen nem magamnak, hanem Shiorinak, hogy tudjon mit enni ha jönne. Vettem péksütiket, innivalót, gyümölcsöt aminél különösen megtetszett az ananász, így azt is a kosárba tettem. Viszont, megláttam egy zacskó szemgolyó alakú zselés cukorkát. Nem hagyhattam ott. Gyorsan mindent kifizettem és elindultam vissza. Mikor visszaértem mindent elpakoltam a cukorkát kivéve. Letettem az asztalra és vettem elő pár igazi szemgolyót nassoláshoz. Éppen az egyik vázlatomat néztem, mikor megéreztem a számomra olyan édes illatot.
-Oh szia Shiori. -mondtam majd meglátva az arcán a fintort, gyorsan letakartam a szemeket.
-Ugyan már nyugodtan falatozz biztos finom. -mondta kicsit se fintorogva. Letette a cuccát és leült mellém.
-Ha tudtam volna, hogy jössz nem állok neki nassolni.
-Ha nállad ezek a nasik, akkor nem tudom mit ebédelsz de nem is akarom tudni brr. -mondta elgondolkodva mire elmosolyodtam.
Nem sértődtem meg a megnyilvánulásain, hiszen tudom, hogy nem direkt csinálja.
Mikor ránéztem, megláttam a szája szélén a sebet amit óvatosan megérintettem.
-Mi történt már megint? -kérdeztem méllyen a szemébe nézve.
Lesütötte a szemét és mindent elmondott. Hát igen Itori sem semmi ha mérges. Felálltam és egy elsősegély dobozzal jöttem vissza.
Lekezeltem a sebet, amit nem akart megengedni de aztán mégis sikerült meggyőznöm.
-Köszönöm Uta. Tudod Itori, Renji és te szóval, ti vagytok velem a legkedvesebbek. -mondta szomorú mosollyal.
-És a szüleid? -mikor ránéztem láttam, hogy a szeme üveges lesz és megjelennek a könnyei.
-Nem...nem kell elmondanod ha nem akarod. -fogtam meg a kezét.
-Tudod, a szüleim egy éve haltak meg egy balestben. Akkor ismertem meg Itorit és ő segített átvészelni a nehéz időszakokat. -mikor elmesélte mitörtént az szíven ütött.
Ilyen fiatalon elveszíteni a szüleit hatalmas csapás, én már csak tudom.
-Akkor ezek szerint egyedül élsz és ezért dolgozol a bárban.
-Igen. Itori támogat engem mindenben...és ezt sosem tudom elégszer meghálálni neki. -mondta szipogva.
Tudom milyen mikor szenvedsz belülről.  Magamhoz húztam és a hátát simogatva nyugtatni kezdtem.
-Mostantól ha bármi baj van azonnal mondd el nekem. -suttogtam, mire bólintott és szorosabban bújt.
Mikor lenyugodott feljánlottam neki, hogy készítsünk együtt egy maszkot mire azonnal felcsillantak a szemei. Neki is láttunk a vázlatnak majd nekiesett az édességnek amit vettem, én pedig a sajátomat kezdtem enni.
Latszólag nem zavarta, így folytattuk a munkát. Sokat beszélgettünk és jó volt látni mennyire lelkes ha rajzolásról van szó. Mindketten beakartunk kapni egy szemet, mikor megjelent a két jómadár. Renji csak furcsán nézett, de Itori teljesen lefagyott és padlót fogott szó szerint.
-Jó étvágyat. -szólalt meg a szürke hajú, mire Shiorival egyszerre kaptuk be a szemeket és nyammogtunk el egy köszönömöt.
Renji lehajolt és próbálta összeszedni a barátnőjét  a padlóról, én meg csak vigyorogva figyeltem. Aztán az ájultunk felugrott és odatrappolt hozzánk de látszott rajta, hogy mindjárt felrobban.
-Szia. Kérsz egyet? -nyújtottam felé a tálat mire Shiorira sandított aki a saját táljából szedett.
-Te megbolondultál? Szemgolyóval etetsz egy fiatal lányt? -úgy nézett ki mint egy mérges répa.
-Itori nyugodj meg. Ez nem igazi szemgolyó látod? -mutatta neki az édesseget amiből zöld színü zselé szivárgott.

-Azt hiszem tartozol egy bocsánatkéréssel. -mondta Renji halál nyugodtan.

-Tudod, hogy sosem adnék neki olyat ami számára nem ehető. Kicsit morbid lenne nem gondolod? De ezt a kirohanásodat most annak jeleként tulajdonítom be, hogy ma nem volt mega kötelező tornád. -mondtam sohajtva. Itt Shiori elkezdett nevetni, Reiji a fejét ingatta, míg Itorinak ha lehet még vörösebb lett a fej.

-De azért muris volt. -szólalt meg Shiori kuncogva.
Milyen aranyos mikor mosolyog.
-Te idióta! De beismerem igazd van bocsánat. Te meg máskor ne hozd rám a szívbajt. -fordult Shiori felé, mire ő csak hevesen bologatott, hogy megértette.
Így négyesben töltöttük a napot majd miután elmentek azon gondolkoztam, hova is mehetnénk el Shiorival kettesben randizni.
Tényleg ez most randi lesz? De hisz nem is járunk együtt. De ami igaz az igaz vonzódom hozzá...és ez kicsit megrémiszt.