Titkos Hódoló ~Dramione~ (Javítás alatt)

Prológus

Hermione Granger éppen bájitaltan órán ült, dolgozata fölé görnyedt. Minden kérdést figyelmesen és többször is elolvasott, nehogy félre értelmezze azokat, próbált helyes és megfontolt válaszokat adni. Tudta, hogy Piton professzor egyáltalán nincs elragadtatva a Griffendélesektől, főleg ha azok barátságban állnak Harry Potterrel! Mikor végzet, szépen lassan összeszedte a két tekercset, miket ki is vitt a tanári asztalhoz. Lerakta Piton professzor asztalára.
- Máris? - kérdezte gúnyos hangon a professzor, miközben széthajtotta a dolgozatot.
- I... igen - dadogta megrémülve a lány.
- Ez egy újabb rekord, Miss Granger. Fél óra alatt kész lett a dolgozatával. Helyére mehet! - Adta ki az utasítást, majd kezébe vette a dolgozatot. A lány aprót bólintott és visszasétált a padjához. Perselus mindvégig követte a szemével, amint leült levette szemét a Griffendélesről. A tekercset kezdte tanulmányozni, mely nem meglepően, semmi kivetni valója nem volt. Arcán, mint mindig ridegséget mutatott. Hermione meg volt szeppenve, hisz nem tudta eldönteni, hogy ez a reakció jót vagy rosszat jelent. - A többiek is adják be a dolgozatot! Mr. Malfoy marad, a többiek elmehetnek! - Jelentette ki ellentmondás nem törő hangnemben. Mindenki szélsebesen hagyta el a termet, beleértve az Aranytriót is.
Már rég elhagyták a pincét és csak mentek egyenesen a nagyterem felé, hogy csillapítsák éhségüket.
- Ez a Denevér annyira megszívatott minket már megint! - nyavalygott Ron ismételten. - Ezzel elbaszta az egész napomat.
- Szerintem meg tanulnod kellene! Ha több időt töltenél el a könyvek fölött, akkor egy ilyen dolog, mint egy röpdolgozat nem lenne akadály. Ugye Harry? - fordította oldalra a fejét ezzel a másik fiúra figyelt, ki nagyon gondolkozott valamin. - Harry, minden rendben?
- Nem gondoljátok furcsának, hogy pont Draconak kellett ott maradnia? - Kérdezte meg Harry a barátait, kik nagyon megdöbbentek ezen a kérdésen.
- Nem, gondolom puskázott és lebukott.
- De akkor az egész osztály előtt baszta volna le!
- Szerinted megfogja szégyeníteni a saját keresztfiát? Hisz ezzel magát is megalázta volna, hogy pont az ő keresztfia nem képes tanulni - mondta Hermione, miközben a papírjai között keresgélt. Egyszerűen hiányérzete volt, de nem tudja, mit veszthetett el.
- Szerintem a saját fiát is megszégyenítené, ha persze lenne neki! - Nevetett fel Ron, mire mind a hárman elkezdtek nevetni.
- De nekem akkor is fura - tért vissza Harry a tárgyra. Rossz érzése támadt neki, mintha sejtené, hogy valami rossz és gonosz dolog fog történni. Egyszer csak egy kezet pillantott meg a vállán.
- Nyugi, neked nem kell ezen agyalnod. Draco mikor törődőt veled? - Kérdezte a lány miközben gyengéden megszorította a fiúnak azt a testrészét, ahova a kezét helyezte.
- Mert semmi kedvem egy Weasley-patkánnyal, a Szent Potterel és egy Sárvérűvel foglalkozni! Kurvára leszarom, milyen problémáitok vannak! - Szólalt meg a hátuk mögött az a személy, kiről az imént beszéltek. Hermione megugrott és ennek az lett az eredménye, hogy az összes papírja és könyve a földön kötött ki. Gúnyos nevetés hangja terítette be az egész folyosót. A lány nem állt neki, hogy összeszedje szétszórt dolgait, csak állt és próbált nem összeesni. - Csak nem félsz tőlem Granger?
- Nem, - fordult meg és összegyűjtötte a híres Griffendél bátorságot és belenézet a fiú csodálatos íriszeibe. Tűrte a tekintettét, hisz bizonyítani akarta, hogy Ő nem gyáva - csak meglepődtem. Nem szoktál hozzánk szólni.
- Nem? Biztos vagy benne, hogy nem vagy betojva? - Lépet közelebb a lányhoz, ki hátrálni kezdett. Igenis félt tőle, csak nem akarta bevállalni, hogy győzőt. - Hiszen remegsz!
- Hagyd békén Őt - kiabálta Ron, kit Harry alig bírta visszafogni. - Ha hozzá mersz érni, kitépem a beledet! Megértetted?
- Csak nem beleszerettél egy Sárvérűbe?
- Tudod Draco, - kezdte Hermione lassan - sokak vannak, kik lehoznák nekem a csillagokat!
- Igen sokak lehoznák neked a csillagokat Granger, - lépet hozzá még közelebb a remegő lányhoz, ki már a falnál állt, de a fú folytatta halkan - de csak azt veszed észre belőle, hogy miattuk lett sötét! - Húzta ajkát mosolyra, ahogy látta amint a Griffendéles megdermedve állt, mintha átkot kapott volna. Hátrább lépet és elővett egy könyvet a talárja zsebéből, amit a lány kezébe nyomott - Piton mondta, hogy hozzam utánad. Legközelebb figyelj oda, hogy miket hagysz a teremben! - Kacsintott, majd elindult előre, de közben még egyszer visszaszólt az Aranytrió egyik tagjához. - És ne feled, amit mondtam, Csillagom!

~~~
Egyszer volt egy lány, ki szíve szerint írt volna előbb is, csak a kórházban levő munka miatt nem tudott. De egy nap, megjött a kedve és még ideje is lett így meghozta a Prólogust. Reméli, hogy a munka mellett tudni fog írni, de nem igér semmit. Bocsika mindenkitől, de most már lassan jobb lesz. Puszi