A Reményvesztett Rapper - Monsta X (Jooheon ff.) BEFEJEZETT

Szeretem? Szeretem.

~Lementem az emeleten,majd bementem a fürdőszobába.

Hangokat hallottam a fiókból,kihúztam és a telefonom volt benne. Kísérteties zene ment,valamilyen ázsiai írás és egy fekete-fehér kép egy lányról,ezek voltak a kijelzőn.
Eldobtam a telefont és kifutottam a szobából.

Hirtelen a szobámban lettem,a tükörbe belenézve 1év telhetett el,mert máshogyan néztem ki,olyan 13-14 lehettem.

Zajra lettem figyelmes. Valaki be akart jönni,ezért rángatta az ajtót de én rázártam.
A bezárt ajtó kinyílt,mintha csak a szellő fújta volna ki. Ijedségemben odarohantam de már késő volt. A semmiből egy fiú jelent meg a szoba közepén.

- Nyugi,nem bántalak. Csak poénkodtam.-nevetett.

- D-de...hogy kerülsz ide? Miért vagy itt?- kérdeztem remegő hanggal.

A fiú arca ismerős volt,de valahogy mégsem. Nehéz lenne megmagyarázni.

-Csak azt szeretném ha bíznál bennem.-mondta nyugtató hanggal amitől kirázott a hideg.

Jobbra néztem az ablakom felé. Ott állt benne a képen lévő lány,de sokkal megtépettebb állapotban.
Fehér,szagatott köpenyben,hosszú fekete haja az arcába lógott. A lány fekete fehér volt. (Mint A Kör c. filmből a lány,csak ázsiai)

Ijedtemben hátraugrottam és a földön ülő fiúra pillantottam aki az ágyam szélének támasztotta a hátát. A srác csak bólintott egyet a lánynak aki el is tűnt.

Homályos lett minden majd újra a szobámban voltam,ezúttal egyedül.
Este volt,én pedig fáradt voltam,ezért lefeküdtem aludni.

Minden szép és jó volt de hirtelen felriadtam.
Anyukám az ajtóban állt.

-A-anya..én...-lihegtem.

Az ágyamhoz sétált majd leült a szélére.

-Semmi baj. Aludj tovább.-mondta mosolyogva.

Lecsuktam a szemeim és úgy kérdeztem.

-Nem is vagy kíváncsi mit álmodtam?- vártam de nem kaptam választ.

-Anya...te látod az álmaim? -tettem fel egy újabb kérdést.

-Igen-mondta de alig hallottam mert félálmoban voltam.

Majdnem elaludtam de ekkor valami nagyon gyanús lett...látja az álmaim?....

Hirtelen láttam a lányt az ablakomban,erre felriadtam és kinyitottam a szemem.
Az ágyam szélén nem anyum ült hanem a lány aki pszichopata vigyorral nézett rám.~

A szemeim ijedtemben,szinte kipattantak de végre a való világban találtam magam.

-Francba! Már megint nem emlékszem az arcára...-mondtam kissé lihegve.

- Mi van? Gond van?- ült fel mellettem HyungWon miután megtalálta a szemüvegét.

-Már lassan több mint 1 éve álmodom egy lánnyal aki kísért. Viszont nagyjából 2hete néha feltűnik egy fiú aki elküldi őt és velem marad. De soha sem emlékszem az arcára. A hangja ismerős de nem tudom honnan. -mondtam el röviden.- De oppa inkább feküdj vissza aludni! Ne a hülyeségeimmel foglalkozz.

-Ugyan már.-Rázta meg a fejét- Nem azóta ismered Jooheont amióta megjelenik ez a srác?-elmélkedett.

-Most hogy mondod...a hangjuk és a testük is eléggé hasonló! - döbbentem le.

- Khm..nem vagy szerelmes véletlen Jooheonba? - mosolyodott el.

-N-nem! Ő egy öreg bácsi,aki hülye és perverz...és úgy aegyozik mint egy kisbaba! - vágtam be a durcás arcot és fülig vörösödtem.

-Naa. A 8 év nem halálos különbség,a többit pedig szerintem szereted.-kócolta össze a hajam.

- Oké..szeretem!-Adtam be a derekam.-..t-talán..-dadogtam halkan a végére.

- Úgy hallotam,hogy valamikor el akar hívni randira szóval pihend ki magad! -döntött le az ágyra és halkan nevetett.

- Valakinek meghozta a hajnal a humorát.-fintorogtam de elnevettem magam.

Oldalra fordultam majd nehezen elaludtam.
Egész este azon járt az agyam,hogy vajon HyungWon igazat mondott a randival kapcsolatban vagy nem.

~~Ez most nagyoooon rövid rész lett,tudom és sajnálom >< De a következő hosszú lesz,sok ötletem van 😆 Remélem azzal majd kiengesztellek titeket~~~