Difficult life /FCBarcelona/

uno

|Sofia|

Augusztus 6.

8:01

Eljött a mai nap is, elhagyom szülőhazám és egy idegen országba költözöm. Szerettem Magyarországon élni, de új életet kell kezdenem egy szörnyű tragédia miatt egy óriási, de gyönyörű városban, Barcelonában. Apánál fogok élni, akit ha belegondolunk nem is ismerek, hiszen születésem után pár hónappal elváltak anyával. Világhírű fociedzőként tevékenykedik, aki most éppen az FC Barcelona csapatát erősíti. Munkájával eguütt jár, hogy határozatlan időközönként költöznünk kellett volna, ami nagy hatással lett volna a közösségi életemre, sőt talán szüleim kapcsolatára is, így inkább különváltak útjaik. Ennek köszönhetően egyetlen édesanyám nevelt fel, általa lettem az az ember, aki most vagyok. Vele éltem közel 20 évig, de az utolsó egy évben megbetegedett, amit hónapokig titkolt előlem. Ha hamarabb észreveszem a vészjósló jeleket, talán még itt lehetne velem. Miután tudomást szereztem a végzetes kórról, amitől anyu sem szabadulhatott meg, gondoskodtam róla, ameddig csak lehetett, de sajnos magával vitte a betegség, bár erre mindannyian számítottunk. Legbelül reménykedtem, hogy ő talán A kivétel, és túléli, de a végső stádiumú rák nem így gondolta. Ez egy hete történt. Most készültem fel arra, hogy magam mögött hagyjak mindent, mert nem lennék képes tovább itt élni.
Legnagyobb szerencsémre a gyerekkori barátnőm, Sandra velem tart, hisz magára van utalva; szülei folyton-folyvást dolgoznak és utaznak.

És így jutottunk el oda,hogy éppen az összes holmimat a bőröndjeimbe próbálom betuszkolni. Egy óra múlva már a reptéren kellene lennem, ami nem tudom még hogyan valósul meg. Remélem apának van annyi ideje, hogy elém jön majd a reptérre, mert fogalmam sincs mi hol van, ugyanis soha nem jártam abban a városban.

9:33

Barátnőmnek hála még épp időben megérkeztem a reptérre. Ő segített a maradék holmimat elpakolni, és volt olyan aranyos, hogy még a repülőtérre is elfuvarozott.

11:16

A gépen ülve izgatottan vártam, hogy megérkezzünk Barcelonába, annak ellenére, hogy nem szeretnék költözni, de minden ember kíváncsi ha új környéket fedezhet fel. A kilátás egyszerűen elképesztő volt.
A nagy nézelődésben egyszer csak lecsukódtak fáradt szemeim.

12:01

Egy női hangra eszméltem fel, ami felhíbta az utasok figyelmét, hogy kössék be övüket, mert hamarosan landolunk.

Mikor újra szilárd talajra léptem, először ellenőriztem az időt a telefonom kijelzőjén, aztán a szememmel apát kezdtem keresni. Őt nem találtam, de ezen valamiért meg sem lepődtem. Egyszer csak egy öltönyös férfi lépett oda hozzám, bemutatkozott és segített a csomagjaim cipelésében. Mint kiderült ő a sofőrünk. Apát egyáltalán nem értem; megérkezik a lánya, de még a reptérre sem képes kijönni, maga helyett valami idegent küldött, aki majd elvezet a házunkhoz, és be tudok rendezkedni, aztán mehetek megnézni az edzést. Vicces, hogy nem csinálhatom azt, amit akarok. Őszintén? Egyáltalán nem szimpatikus eddig ez a hely. Sőt! Még az apám se. Tudom, tudom nem is ismerem igazából, de nem ez a legjobb első benyomás egy apától. Ha majd találkozunk pont olyan közvetlen leszek vele, mint amennyire ő volt most velem.
A barátnőm majd csak egy hét múlva utazik hozzánk, mert valami papírokat kell neki elintézni, hogy ide jöhessen. Addig meg valahogy ki kell bírnom egyedül.

12:55

Nos, megérkeztünk a leendő otthonunkba. Kicsit körülnéztem a hatalmas házban, majd arra a döntésre jutottam, hogy kipakolom a bőröndjeim és otthonossá varázsolom az újdonsült szobám. Meg kell mondjam, tetszett a végeredmény.
A szoba ajtaján belépve, ami az emeletre vezető lépcsővel szemben nyílt, a szemem elé tárult egy hatalmas franciaágy, ami rendezetten be volt vetve. A falak babakék színben pompáztak, ami a kedvenc színem, ezért apának egy hatalmas piros pont jár. A pihe-puha ágyam mellett, amit időközben ki is próbáltam, összegyűrve a frissen mosott takarót, egy éjjeliszekrényt fedeztem fel rajta egy családi képpel. Rögtön kezembe vettem a díszes keretbe bújtatott fényképet, s azonnal könny szökött szemeimbe. Letöröltem a tolakodó cseppeket, hátrasimítottam rakoncátlan hajtincseimet, amelyek időközben elszabadultak laza kontyomból, majd visszahelyeztem a képet a kis asztalra. Az elhelyezés után ösztönösen leporoltam a képet, pedig biztosan nemrég lett takarítva, de nem akartam, hogy bármi baja essen, mert úgy hiszem ez a legfontosabb elem a szobámban. Tovább folytatva lakrészem felfedezését megpillantottam egy kétszárnyú ajtót, ami minden bizonnyal a gardróbba vezethet. Be is léptem, s azonnal körülnéztem a pont tökéletes méretű szobácskában. Az említett helyiség bal oldala végig polcos volt, ami megfelelő hely lehet a cipőimnek, néhány táskámnak és a vállfát nem igénylő ruháimnak. A legalsó polc egy lenyitható ajtóval van ellátva, így itt jó dolga lesz majd a bőröndjeimnek, ezáltal nem lesznek láb alatt. A szemben lévő falon egy egész alakos tükör kapott helyet, amit akár egy égősorral fel lehet majd dobni. A gardrób jobb oldalába egy rúd lett rögzítve, így ide kerülnek majd a vállfákra akasztandó ruháim. Jobban felnézve megláttam még néhány polcot, ahol majd a ritkán használt dolgaim foglalnak helyet. Kiléptem a gardróbból, s rögtön az ajtó mellett megszemléltem szobám utolsó előtti bútordarabját, a pipereasztalt. Néhány előre megvásárolt ékszertartó, ecsettartó és dísztárgy kapott rajta helyet, amik elnyerték a tetszésemet. Az ággyal majdnem szemben a falra szerelve található egy TV, aminek nagy hasznát veszem majd, hála a sorozatfüggőségemnek. A pipereasztallal nagyjából szemben egy hatalmas könyvespolc került elhelyezésre. Talán ennek örülök a legjobban, hiszen a könyvgyűjteményem Magyarországon hagytam, mivel a repülőre nem engedtek volna fel cirka 200 könyvvel. Az említett daraboknak tökéletes helyük lesz a bútordarabon, amint sikerül valahogyan elhozni őket.
A kis felfedezőutam befejeztével gondoltam lepihenek egy kicsit, de nem tartott sokáig, mert hangos ajtócsapódásra lettem figyelmes. Lementem, hogy megnézzem mégis ki az, majd letrappolva a lépcsőn a konyhába leérve apámat pillantottam meg. 2 éves korom óta nem láttam, akkor látogatott meg utoljára; szinte már nem is emlékeztem rá. Bár néha láttam a tévében, de az nem ugyanolyan. Mikor ő is észrevett engem szoros öleléssel köszöntött. Anya elveszítése után jól esett egy szülői ölelés. Remelém sikerül majd újraépíteni a kapcsolatunkat, és pótolni tudjuk az elvesztegetett éveket. Be kell valljam annyira igazinak éreztem ezt az ölelést.
Nem gondoltam volna, hogy este hat óráig egyhuzamban beszélgetni fogunk, de így történt.

21:48

Miután nagyjából kipakoltam a bőröndjeim és mindennek megtaláltam a helyét, lementem vacsorázni, megzuhanyoztam és megnéztem pár részt a kedvenc sorozatomból. 10 óra körül kikapcsoltam a gépet és lefeküdtem aludni, hiszen reggel elkísérem apát az edzésre.

♡♡♡

Nos ez lenne az első rész, remélem elnyeri a tetszéseteket.
(Update: gondoltam átírom a részeket, bízom benne, hogy így is tetszeni fog majd nektek☺)

♡♡♡

2017.12.23.