1. rész

181 4 0
                                    


A nevem Alex a sulikat már befejeztem. Most pedig munkát keresek mármint már találtam csak még próbaidőn vagyok. A rendőrségen nyomozót és helyszínelőt kerestek. Én meg jelentkeztem, mert mindig segíteni szerettem volna az embereken. Szóval így kezdődött a történetem.

Reggel az órám ébresztett, amit természetesen át aludtam. Mikor magamhoz tértem már fél óra késésben voltam. Az időhiány miatt magamra kapkodtam, ami éppen a kezembe került majd rohanni kezdtem, hogy elérjem a buszom. Szerencsém volt, mert még az utolsó pillanatban még fel tudtam ugrani. Így még talán beérek, ha nincs dugó az úton. Egy örökké valóságnak tűnt mire odaértem, de szerencsémre csak öt perc csúszásban voltam és az őrsön is elég nagy volt a felfordulás. Ezért nem vették észre hogy megkésve értem be. Egyből meg találtak egy feladattal ahova egy társammal kellet mennem még szerencse, hogy egy sulis barátomat kaptam.

- Helló Derek - köszöntöttem. Amúgy őt már rendesen felvették.

- Helló Alex - üdvözölt.

- Mehetünk - kérdeztem meg tőle.

- Persze csak még visszaugrok, egy kulcsért addig várj meg a parkolóban - mondta.

- Rendben - azzal elindultam kifelé. Amúgy Derek már nagyon régóta a barátom, és amit csodálok benne, hogy egy milliomos családból származik és neki is nagyon sok pénze van, de mégis rendesen dolgozik. Ekkor ért utol és kizökkentett a gondolataimból.

- Megvan ez a miénk - mutatott rá az egyik járőr kocsira.

Azzal beszálltunk és elindította a motort. Már egy ideje mentünk, amikor észrevettem úti célunkat. Egy nagyobb terület el volt kerítve a szokásos sárga szalaggal és körülötte hemzsegtek a járókelők. Kiszálltunk az autóból és átbujtunk a szalag alatt. Egy bolt volt részben elkerítve kint nem láttunk semmi különöset így úgy döntöttünk, hogy bemegyünk. Amikor beléptünk bent csak egy férfit találtunk, aki enyhén világított.

- Uram ki maga - tette fel a kérdést Derek.

A férfi egyre jobban fénylett. Már olyan fényes volt, mint egy lámpa.

- Futás - kiáltottam. Kiugrottunk a boltból.

- Fedezékbe mindenki - kiáltoztuk. Kint nagy lett a felfordulás, de amennyire tudtak elbújtak. Ebben a pillanatban egy időben a robbanással még hátranéztem. A vállam felett hogy lássam, mi történik. Az üzletből fény áradt, kifelé de olyan fényes hogy rá sem lehetett nézni majd a robbanás kék volt. A lökés hullám engem erősebben ért ezért előre lökött elvesztettem az egyensúlyom és elestem a talajt meg fejel hárítottam és elsötétedett a kép. Majd kép sorok futottak végig a szemem előtt először valami gép volt, amiben különböző színű csövek voltak a következő képen emberek voltak furcsa képességekkel az ezt követőn hét fekete köpenyes csuklyás alak volt füstbe burkolózva, de az utolsó volt a legrosszabb a föld felrobbant majd újra összeállt és a csuklyás társaság lebegett fölötte majd ezután ismét sötétség következett.


Idő hiányWhere stories live. Discover now