Reggel van.
Ablakot nyitok a szívemre, hogy a napsugár cirógassa lelkem virágait.
Az utóbbi időben elhervadt közülük néhány.
Elhervadtak a legkedvesebbek.
Újra nőnek vajon?
Vagy elszáradnak az emlékekkel együtt?
Lehet túlöntöztem őket.
Lehet túlgondoztam őket.
Újakat ültetnék, de kiszáradt a föld is.
Vittétek magatokkal azt is.
Mit tegyek a helyére?
Művirágokkal boríthatom, a por lepi el.
Megvárom míg a következő évben gyógyul a talaj.
Csak egy rózsám viragzik észveszejtően.
Szirmokat sem hullajt. Néha egyet- kettőt, ha haragszom rád, vagy ha megbántasz,kedvesem.
De az én rózsam nem sápad el,
Színeben nem fárad el,
Illatozni nem felejt el,
Az én rózsám nem szárad el.
Tündérkertem apró zugaiba nézve,
Rájövök, hogy mennyi még a tennivalóm. Egy egész életen át dolgozhatok rajta.
S talán egyszer ha belépek,
Telis-tele lesz szebbnél szebb virággal.
Mert a nap is csak a rózsám süti.
Annak is meg kell tanulni másfelé nèzni.
