Book of Reality (Befejezett)

22. Fejezet

Chen Pov.:

Az elmúlt két hónap némely napja maga volt a varázslat. Varázslat, mert SunHee reagált a szavaimra, varázslat, mert még álmában is rám mosolygott, varázslat, mert emlékszik rám. De leginkább azért, mert mellette lehettem. Az elején, a puszta bűntudat vonzott a korházba, de alig telt el pár nap és a szívem már zakatolva várta a pillanatot, hogy újra mellette lehessek, megpillanthassam békés arcát, megérinthessem puha bőrét. Teltek a napok és rá kellett jönnöm, hogy beleszerettem egy nőbe, akit nem is ismerek. Nos, ez így azért túlzás. Rengeteg történetet hallottama kollégáitól, barátaitól és a családjától. Meséltek arról, milyen, ha a munkájáról szól, hogy mennyire maximalista, a tények megszállottja, tökéletesen ellentéte az én álmodozó személyiségemnek. De meséltek arról is, milyen, amikor szabad, hogy képes a mai napig bajt csinálni az egyetemen, milyen jó társaság tud lenni egy baráti összejövetelen, és hogy mindezek mellett mennyire művelt és okos, még akkor is, ha a humor is jó barátja. Nos igen, nagyon sok esetben teljesen az ellentétem, talán ez is fogott meg benne. És a tekintete. Azok a gyönyörű barna szemek, melyek annyi melegséget, megértést, szeretetet árasztanak. És amikor rám néz, mintha szerelem csillogna bennük. Szerelem és vágy, hogy kimondhassa, hogy viszont szeressék. Szeretném valóra váltani az álmát, de félek. Félek, mert bármennyire is emlékszik az álombéli Chenre, félek, hogy itt a valóságban egy egyszerű, még csak nem is igazán tehetséges író csalódást okozna neki. De akármennyire is féllek, nem tudom távol tartani magam tőle, s hiába próbálom a könyvre fogni, nem megy, tudom, hogy azért nem tudtam akkor sem és azért nem tudom most sem elengedni, mert szeretem. És az ez érzés, az elmúlt bő egy hétben csak erősödött. Rettentően boldoggá tett, hogy felajánlotta, segít befejezni a könyvet, ami sikerült is, de most, hogy itt ülök a kiadómnál, mégis abban reménykedem, hogy találnak valamit, egy ici-pici, aprócska hibát, ellent mondást, amiért visszakerülhet hozzám a könyv, és ezáltal még több időt tölthetek majd SunHeevel, de nem így lett.
- JongDae, ez a könyv egyszerűen tökéletes! – Áradozik a kiadós főnököm. - Ízléses, izgalmas, fordulatos. És a vége, ahogy a katona a máglyahaláltól menti meg élete szerelmét, elképesztő! Az ember azt hinné, hogy egy koreai köntösbe bújtatott Rómeó és Júlia történet, de nem. Bár meglepő volt, hogy Chanyeol feláldozta volna SunHeet a királyságért, de bőven megbocsátást nyer a tette, azért, amiért lebuktatja a koronaherceget. De be kell valljam, a kedvenc jelenetem az, mikor JongDae nem kér többet a hatalomból és a húgával és a szerelmével inkább elmennek, el messze északra, hogy boldogok lehessenek! – Örömmel kevert szomorúsággal hallgatom a férfi szavait, mert boldoggá tesz, hogy kiadják a könyvem, de el is szomorít, mert így nem lesz indokom SunHee mellett maradni.
- Le is küldöm az eredetit a lektoroknak, hogy nézzék át, és írják át a neveket egy-két helyen és... - Csak fél füllel hallom, mit is mond a férfi, de azonnal közbe is vágok.
- Ne, kérem tartsák meg a neveket, ez... Fontos számomra – kérem.
- Hát, ha ennyire szeretnéd – bólint rá, amire egy hálás mosoly a válaszom. – Nos, akkor egy olyan hét múlva meglesz a javított példány, majd átküldöm, hogy nézze át és ha minden rendben van, akkor elindítjuk a nyomtatást és ki tudja, ha igazán szerencsés vagy a végén még dorama lesz belőle.
- Azt még meglátjuk mit hoz a jövő – felelem felállva. – Ha nincs más én mennék is – hajolok meg.
- Rendben, a viszont látásra!
- Viszlát! – Intek, majd elhagyom az irodát, rögtön tárcsázva is SunHee számát.
- Yeoboseyo? – Szól bele a kellemesen csilingelő női hang.
- Szia, Chen vagyok, gondoltam felhívalak. Most végeztem a kiadónál.
- Na, és mit mondtak?
- Kiadják a könyvet, azt mondták nagyon jó lett, szóval reméljük a legjobbakat – újságolom a hírt.
- Ez remek! – Mondja, de hallok némi aggodalmat a hangjában, mintha ő sem szeretné, hogy el kelljen válnunk.
- És nálad mi volt? Mit mondott az orvos? – Terelem a témát.
- Nos, az agyam kitűnően működik, ugyan a balesetre még mindig nem emlékszem pontosan, de azt mondta az orvos, hogy ez természetes, ha ekkora trauma éri az embert. Nincs sem agyi túlműködés, sem alul működés, vagy mit mondott – kuncog, mire nekem is mosolyra görbül a szám. – Szóval, százszázallékig igaz és természetes, amit mondok, gondolok és – habozik egy pillanatig – érzek – mondja végül, nekem pedig hevesen kezd verni a szívem. Szóval a szemében látott kötődés nekem szól és nem az állmainak.
- Akkor kijelenthetjük, hogy mindketten tökéletesen tisztában vagyunk a gondolatainkkal és érzéseinkkel – mondom, és hallom, hogy egy pillanatra elakad a lélegzete.
- Pontosan – feleli mosolygós hangon.
- Mit csinálsz most? – Kérdezem épp beszállva a kocsimba.
- Otthon ülök és majd megöl az unalom – válaszolja drámai hangon.
- Juj, hát azt nem hagyhatom – felelek hasonló hanglejtéssel. – A nagy unatkozás közepette evett-e e kedves hölgy?
- Még nem, kedves uram – kuncog.
- Akkor engedje meg, hogy ezen változtassak ezzel együtt elűzve az unalmát is!
- Remek ötlet, de úgy gondolkodj, hogy semmi kedvem elhagyni a lakásomat.
- Az nem baj – mosolyodok el, és áldom az eget, hogy az elmúlt két-három évben megtanultam főzni – majd átmegyek.
- Remek, akkor várlak! Mennyi idő, mire ide találsz?
- Úgy fél óra és ott vagyok, ha az megfelel.
- Bármelyik időpont tökéletes, ha te jössz – mondja, és látom a lelki szemeim előtt a piros arcát.
- Ezt örömmel hallom – mosolygok, boldogan verdeső szívemre szorítva a szabad kezem.
- A-akkor – nyel egyet – fél óra múlva nálam.
- Így van.
- Addig is szia.
- szia – mondom, majd bontjuk a vonalat, én pedig elindulok, hogy beugorhassak egy boltba némi alapanyagért, majd SunHee lakása felé veszem az irányt, eltökélve, hogy akármi is lesz, kiderítem, van-e esélyem nála és ha igen, bevallom neki, mennyire sokat jelent nekem.


****

Sziasztok. Remélem nem kellett túl sokat várni az új részre:D Tetszett nektek eddig a történet? Mert én nagyon szerettem írni! Nos, sokan érezhetitek, hogy közeleg a történet vége, egézen pontosan ez az utolsó előtti fejezet. Szeretném megköszöni, hogy eddig velem tartottatok! Talákozunk az utolsó résznél, várlak titeket!:)

Bocsi a helyesírási és elgépelési hibákért!