Miután végeztünk a takarítással már besötétedet. Nagyot nyeltem, mikor kilépve a helységből realizáltam ezt. Nem igazán bírom a sötétet, főleg nem idegen helyen. Náttal visszavittük a takarítószereket, szivacsokat és rongyokat az osztályfőnöknek.
- Remélem tanultatok abból, hogy nem szabad viselkedni. - nézett ránk gúnyosan.
- Hát, nem hiszem. - vontam meg vállam, mire Nát mellettem alig bírta visszatartani a nevetését. Lékai tanárnő csak intett, hogy inkább menjünk. Szépen visszasétáltunk a kisházba, Nát illedelmesen maga elé engedett, mire azt láttuk, hogy Toni és Val egymás mellett ülnek az ágyon, megosztozkodva egy fülhallgatón, és valami videót nézve nagyon nevettek.
- Sziasztok! - köszöntem, mire mind a ketten azonnal kikapták a fülhallgatót a fülükből, és kíváncsian néztek ránk.
-Milyen videót néztek? - kérdezte Nát.
- Ja semmi, csak Toni megmutatott valami prank videót, nem fontos. - mondta Valéria.
- Na és ti? Azt hittük kinyírtátok egymást. - jegyezte meg Toni nevetve.
- Kitakarítottunk, nem volt semmi extra. - mondtam kurtán, majd elvonultam a fürdőbe. Nagy nehezen letusoltam, mondanom sem kell, a tusfürdő, és a meleg víz sem volt a legkellemesebb érzés a sebeimnek, de csendben tűrtem. Kiszállva a zuhanykabinból magam köré tekertem egy törülközőt, majd a hajamat megtöröltem egy másikkal.
A sebeimet le kell megint kezelni, mert már nagyon fájnak. Kinyitottam a kistáskám, amiben a gyógyszereket tartom, majd előszedtem minden féle kötözéshez szükséges eszközt. Tiszta fáslit, gézlapokat, ragtapaszokat, fertőtlenítőt. Mit ne mondjak, undorítóan néz ki, mert a kenőcsnek köszönhetően elkezdett összeforrni és gennyedzni. Ekkor pedig belépett Nát, aminek következtében totálisan lesokkolódtam.
- Mi a francot csinálsz, menj már ki! - kiabáltam rá, és a kezem automatikusan a hátam mögé dugtam, ám mikor hozzá ért a hátamhoz, felszisszentem. Nát fogta, és kikapta a kezem a hátam mögül, de persze úgy, hogy ne érjen a sebekhez, és ne okozzon fájdalmat. - Semmi közöd hozzá, takarodj már ki Fekete! Azért, mert kitakarítottunk egy öltözőt közösen, még nem jelenti azt, hogy bejárásod van a magánszférámba! - rángattam a kezem az ujjai közül.
- Segíteni akarok. - nézett bele a szemeimbe, mire ösztönösen keményebbre feszültek az izmok az arcomon.
- 12 éves korom óta vagdosom magam, eddig is egyedül csináltam, most is menni fog! - mondtam flegmán.
- Tudom. Nem szereted, ha figyelnek rád.
- Ezt eltaláltad! Szóval kimennél?! Kérlek! - kértem már szinte kétségbeesetten. Megint úgy nézett rám. Szánakozva. Mintha egy elveszett, gyenge sajnálatra méltó ember lennék. Ám, mintha azonnal eszébe jutott volna, hogy nem viselem el ezeket a pillantásokat, azonnal letörölte az arcáról a szánalmat. Megköszörülte a torkát, és mélyen a szemembe néztem.
- De én akkor is segíteni szeretnék. Hagyod? - kérdezte, mire én egy nagyot nyeltem.
- Hagyom. - sóhajtottam. A csap alól kihúztam egy sámlit, amire ráültem, Nát pedig kezelésbe vette a karomat.
- Ezek nagyon mélyek. - mondta. Vagyis inkább csak magának jegyezte meg. A gézlapra öntött fertőtlenítő szert, majd óvatosan a sebeimre helyezte őket. A csípő fájdalomtól automatikusan felszisszentem. - Sajnálom. - nézett rám félve.
- Nem gond. Már megszoktam. - megvártuk míg megszárad, majd bekente a sebeimet kenőccsel. Szintén fájt, de inkább most csak összeszorítottam a fogaimat. Nem akartam a kelleténél jobban a frászt hozni Nátra. Ő pedig három kis gézdarabot tett a sebekre, utána leragasztotta őket ragtapasszal, majd a karomra tekerte a fáslit.
YOU ARE READING
A jégkirálynő (Átírás alatt)
General Fiction"Nem igaz, hogy az ember a szenvedéstől megtisztul, jobb lesz, bölcs és megértő. Az ember hideg lesz, beavatott és közömbös. Mikor az ember, először életében, igazán megérti a végzetet, csaknem nyugodt lesz. Nyugodt és olyan különösen, félelmetesen...
