Magányos farkas

Eljöttek

Karácsony előtt 1 héttel:

Itt ülök az öreg mellett és figyelem békés arcát. Miután elalszik besurranok ide és nézem őt mikor már ébredezik, gyorsan és csendesen távozom az egyik nyitott ablakon át. Azóta nem szóltunk egymáshoz de még nem is nagyon láttuk egymást, engem mardosott a lelkiismeretem amiért úgy kiakadtam, Jeff pedig biztos dühös rám. Ez lehet az oka, hogy kerüljük egymást. De ha megbocsátana és megértené mit akarok. Mindenki felkészülne, figyelne akkor megnyugodhatnék. Aggodalom nélkül hagyhatnám őket itt. 

Öreg mormolni kezdett, néha értem mit mond vagy csak kulcsszavakat fogok ki belőle, de ezeket tisztán értettem, mintha nem is aludna.

-Sajnálom, Agatha...-hangja fáradt és rekedtes. Egyes tagjai leestek az ágyról és lógott.

Ezzel az egy szóval, megnyugtatott, az a feszültség ami az elmúlt napokban bennem volt most hirtelen eltűnt. Az álom elnyomott, de más milyen érzés volt min amennyire szokott lenni. Könnyebbnek tűnt minden. Kár volt azt hinnem hogy minden így is marad, nagy kár.

Reggel nem éppen a nap meleg sugaraira ébredtem. A farkas üvöltések, morgások és vonyitások viszhangzottak az erdőben. Földröl felpattanva megláttam, hogy az ágyban senki sincs. Ott van kint, én is megyek. Rohantam lefelé majd ki az ajtón és befurakodtam a többi farkas köté, hogy láthassam mi történik a kör közepén. Öt hatalmas nagy hím egyedet láttam meg. Ahogy én észrevettem őket ők is engem. A szaguk. A nagyságuk és az aurájuk. Nem lehet! Ezek a Streng falkából vannak! Tudtam! Tudtam, hogy ide fognak jönni de nem tettem semmit csak vártam őket! Körbe vannak véve de már áldozatok vannak oldalunkon. Négyen. Az egyik megindult felém, a körülöttem lévők morogva, vicsorogva hátráltak de én nem mozdultam. Mások azt hihetik a félelemtől nem tudtam de tévednek. Felvettem az alap állást. Kihív? Akkor nem hagyom magam! Már kezdtük volna a táncot járni de öreg megakadályozott. Elém állt és leakarta nyomni a fejemet a földre de nem hagytam neki. Nekem nem tud parancsolni, nem az alfám, nem vagyok a falkája tagja. Az ellenség türelmetlenségét mély morgásával jelezte.

-Állj el az utamból!-sziszegtem neki úgy hogy csak ő hallja.

-Nem hagyom! Az én területemen vagy és felelősséggel vagyok érted!

-Nem érdekel! Nem akadályozhatsz meg!-nagy erővel félre löktem és a tánc párommal belekezdtünk előadásunkba.

Ahogy forogtunk, jobban megfigyeltem kik is vannak itt. Nők és gyerekek nincsenek, csak hím egyedek. Rákoncertráltak ellenségemre. Kétszer akkora mint én. Sötét barna szőrét már mondhatnám feketének is. Szemein mintha köd fátyol hullott volna, nem voltak tiszták, sötét volt. Testalkata jól kidolgozott, izmos és tele van kisebb hegekkel. Gyorsabbra vettük a tempót, mindjárt támad, itt van már az ideje. Csak a megfelelö pillanatra vár, hogy mikor lankad esetleg a figyelmem. Pislogtam egyet és már csak 1 méter volt közöttünk. Gyors, nagyon gyors! Feszültem vártam azt a pillanatott mikor a legközelebb kerülünk egymáshoz. Most! És átcsusszantam lábai között és egy gyors mozdulattal a hátán teremtem. Karmaimat belemélyesztettem bőrébe. Enyhe vér szag keringett hála nekem a levegőben.

-Ügyes, de nem eléggé!-morgott alattam.

Hirtelen megindult, pörgött egyett és a nagy lendülettel le repültem róla. Mancsaimra érkeztem és kiegyenesedtem.

-Ügyes, de nem eléggé!-idéztem az előbbi szavait.

Mindketten egymásfelé indultunk meg. Alacsonyan mentem, hátha beveszi a trükköt. Egy ördögi mosoly jelent meg az arcán, tekintetében láttam, hogy bekapta a csalit. Elrugaszkodtam a földtől és a nyakának ugrottam. Fogaimat beléhelyeztem és ahogy csak tudtam szorítottam. Vasas vére megtöltötte számat. Undorító!
Elkezdett ide-oda lóbálni fejét hátha segit levakarnia magáról. Nincs szerencséje. Csöppnyi agyában felkapcsolta a lámpát, megvilágosodott és a mancsait kezdte el használni. Nagy karmait mélyesztette ő is bundába és husomba vályt. A fájdalom miatt kicsit enyhült a szorításom és kapott az alkalmon. Karmait végog húzta hátamon majd lelökött magáról. Gurulva érkeztem a földre de felálltam. Vérét kiköptem majd vissza álltam a kezdő pózba.

-Bírod még vakarcs?

-És te izomagy?-vágtam vissza.

A meleg vérem folyt le a lábaimon és a hasamon. Vissza a keringőhöz. Lassabb tempóba indultunk meg és nem váltpztattunk rajta semmit. Csak mi ketten voltunk és senki más. A  többiek ki vannak zárva.
A kisugárzása gyomor forgató. Nincs ölési szándéka de annál inkább játszana egyet. Lassu helyzetemből egy gyors megindulással vetettem véget. Ciccakozva haladtam előtte. Mikor már azt hotte ujra neki ugrom egy gyors balossal kilerültem és a társai felé vettem az irányt. Már csak öt méter és ott van az egyik. Nem figyel, háttal van nekem. Már rákészültem az ugrásra, a levegöben voltam amikor oldalba kaptak és eltoltak onnan. Izomagy! A fogai közt vagyok. Szorít mintha az élete múlna rajta. Nem enged.

-Ereszd el!-kiáltotta valaki aa sokaságból.- Ereszd el! Nem mondom mégegyszer!-lépett ki a tömegből Robin! A hülyéje!

-Robin, maradj csöndben! Ne keverd bele magad!-üvöltöttem elképesztö magy dühvel a hangomban.

Nem hallgatott rám és megindult felénk.

-Most azzonnal megállsz, nem mondom mégegyszer!-szóltam rá mintha az anya lennék.-Öreg!

Későn reagált rá már nem tudta megállítani, vészesen közeledt felénk. A szemei dühben égtek, már senki és semmi nem tudja megállítani őt.

Halli mindenkinek! Beindult a fogaskerék! Végre! Mindenki erre várt, nem igaz? Hosszabb is lett nem? Huh, nehezen de sikerült ez is!:-) Köszi, hogy olvassátok!