Lolita | Jimin ff

16. fejezet

A házban feszült csend uralkodott, ami már-már hátborzongató volt. Hoseok mereven méregette az előtte álló két fiatalt, akik kissé megszeppenve, de ugyanakkor zavarodottan és csakúgy feszülten meredtek vissza rá a következményekre várva.

- Elmagyaráznád, hogy ez mégis micsoda? – törte meg Hoseok hamarosan a csendet, miközben egyenesen Jiminre vezette a tekintetét, válaszra várva.

- H-Hoseok... te meg m-mit keresel itt? – vakargatta meg zavartan a tarkóját a kérdezett.

- Én kérdeztelek előbb – nyomatékosította meg szavát – Mit műveltek itt?

- Én csak el akartam őt ide hozni, mert tudod... hát... - nem tudott többé megszólalni. Félt bevallani az alakulóban lévő kapcsolatát.

- Sejtem, hogy miről van szó... - sóhajtott fel társa – De akkor is: ezzel? – bökött hitetlenkedve a lány felé, mire Jimin ideges lett és feszülten kifújta a levegőt, miközben arcvonásai megkeményedtek és szemeivel szinte villámokat szórt.

- Egy: ő nem egy tárgy. Kettő: ő csak egy lány, nem értem mi a különösebb bajod vele.

Hoseok hitetlenül felkacagott, majd rámutatott Yourára és egyre idegesebb lett az említett jelenlététől, hiszen a régi emlékek még mindig nem hagyták nyugodni.

Lassan rá is vezette tekintetét a lányra, akinek szinte az arcára volt írva a tiltakozás.

- Neked aztán van bőr a képeden azok után idejönni...

Egyszerre lett Youra tekintete szúrós és Jiminé zavarodott, ennek következtében pedig persze beállt az a kínos csend, amikor egy mukkanást sem lehet hallani az egész házban – igen, szó szerint.

Hwara eközben türelmetlenül várakozott az épület mellett, hiszen kezdett kissé fagyos lenni az idő és ezt nem viselte valami jól. Didergett, ajkai ellilultak, öltözéke pedig egyre jobban átázott a zuhogó esőtől.

- Öhmmm... - törte meg a kialakult csendet pár percen belül az ezüsthajú – Mik után? – kapkodta értetlenül a fejét kettőjük között.

- Ó, meg sem említette neked? – sajnálkozott Hoseok fej rázva – Ismerem én ezt a lányt... volt egy időszak, amikor velem is játszadozott... ajánlom, hogy most azonnal szabadulj meg tőle, különben később csúnyán meg fogd bánni ezt az egészet! – nézett szeme sarkából az említettre, hogy láthassa a reakcióját, ami sejthető volt: rettenetesen mérges és feszült volt.

- Youra... azt hiszem beszélnünk kell... - ragadta meg Jimin a csuklóját és már ki is mentek a házból, egyenesen a laktanya kapuja elé.

Amint kicsapódott az ajtó, Hwara azonnal levágta magát a fűbe, miközben lélegzetvétele váratlanul felgyorsult és kissé rémülten meredt maga elé, így várva azt, hogy a két fiatal elmenjen a közeléből. Mikor pedig ez megtörtént, követte őket, majd ismét elbújva vizslatta őket, amikor megálltak és szembe fordultak egymással. Lélegzet visszafojtva várakozott.

- Youra... ez igaz, amit Hoseok mondott? – sütötte le szemét Jimin.

- Nem, oppa, semmi sem igaz! – fakadt ki a kérdezett – Sohasem tennék ilyet!

- Valóban? – vonta fel a másik a szemöldökét.

- Igen! Biztos összekever valakivel! Mert hogy nekem semmi közöm nincs hozzá, az biztos! – kezdte el szimulálni a pityergést, ami persze Hwarában azonnal felnyomta a pumpát.

- Tehát nem csak egy hülye játékként kezelsz? – hajolt közelebb a lány arcához, mire azt persze belülről szinte szétvetette az öröm – hiszen újra észrevette egy lovag, nemde?