Forró nyár

V. Fejezet

JUNGKOOK POV

Nagyon szomorúnak érzem magam, hogy egy dalt sem birok írni egyedül, de amiatt még inkább, hogy senki nem tud benne segíteni. Hobi a másik szobában néz meséket, V pedig valamiért rossz kedvű, jobb lesz ha nem bántom. Suga... igen. Suga nekem az a személy, akivel többre hajtok mint a barátság. Benne nem a baráti érzelmet látom, hanem egy lehetőséget, a szerelemre. Ahogy ismerem... mindent hagy elmenni e feje mellett. Le merem fogadni hogy még nem volt igazi szeretője. Pedig én nagyon szeretem... csak félek. Félek hogy az érzéseim mindent megváltoztatnának. A barátságunkat pedig nem akarom ennek kitenni. Bele kell törődnöm... Yoongi nem szeret engem. De nem szeretném hogy csak a fájdalmat és a szomorúságot lássa mindenben. Szeretném ha nem lenne szomorú, azt szeretném hogy boldog legyen... velem! De muszáj tennem érte! Összeszedem magam, elé állok , és megkérem hogy segítsen nekem a dal írásban. Hátha közelebb kerülünk egymáshoz. Remélem utána is ilyen jól megy majd, mint most a fejemben a terv.
El is indultam Suga szobájához. Az emeleten az utolsó szoba jobbról. Szépen bekopogtatok a feketére festett ajtaján.

*kop-kop*

-Gyere. -mondta kicsit mogorva hangon.

- Bocsánat. Zavarhatlak? -kérdeztem határozottan, de még is félénken.
-Persze Kook. Sose zavarsz, ülj le mellém!
Ez a kérés most meglepett, kicsit bele is vörösödtem.

-Hát... arról lenne szó... Yoongi... hogy... tudnál nekem segíteni egy dalt írni?

-Uhh.. öm... Nemtudom menne e ez most nekem... Lelkileg nagyon rossz állapotban vagyok. Minden összejött, megint... Ne haragudj Jungkook. Kell egy kis idő hogy összeszedjem magam. Ugye nem haragszol? -kérdezte búsan, majd megfogta a kezem.

-Nem... nem haragszom. Tudod hogy szer...
-Hogy mondod? -kérdezte zavarodottan.

-Öm... akarom mondani... Tudod, hogy szeretem ha valaki őszinte... Igen ezt akartam mondani. -mondtam nagyon elvörösödve.

-Ja... értelek. Igen, én is szeretem ha valaki őszinte velem... Hamar észreveszem ha valaki füllent... khm. na mindegy. Szeretnél még valamit? - kérdezte.
-Öm nem... Köszönöm. És bocsánat a zavarásért!. Mielőtt válaszolt volna, gyors kirohantam a szobából, majd a becsapott ajtóra támaszkodva ezt kérdeztem magamtól.
*Teljesen hülye vagy?? Majdnem elárultam neki az érzelmemet iránta. És szerintem meg is értette... úristen ezt nem tudom már magamba tartani... Félek hogy a többi tag előtt is egyszer elrontom , és zavarba hozom magunkat.*
Futottam le az emeletről az én szobámba, mikor nekiütköztem V-nek.

-Kook!! Figyelj már oda. Mi van veled?

-Ohh Tae! Ne haragudj kérlek! Velem?? Mi lenne? Nincs semmi! Most megyek a szobámba...
-Hmm.. mi lehet ezzel? -kérdezte halkan V.