Az első™

⬜▪Thirty-one▪⬜

⬜▪Margaret Hyden▪⬜

Kiértem és megláttam apát. Könnybe lábadt szemmel rohantam felé és ugrottam a nyakába.

Roy 190cm magas. Így nem értettem sosem hogy én miért csak a 160centi vagyok.

-Kislányom.-mondta és szoros ölelésem viszonozta.

Hosszú ölelkezés után bementünk a házba ahol anyu nem épp olyan reakciót mutatott apa iránt mint én.

-Ryan. Te? Hogy hogy itt?

-Gondoltam megleplek titeket.-mosolygott apu és belepuszilt a hajamba.

-Margaret menj fel. Beszédem van apáddal.

Nem mondtam semmit hanem megindultam az emelet felé. Szinte alig értem fel a lépcső tetejére anya már kezdte is.

-Miért topansz csak így haza? Megbeszéltük hogy szólsz ha jössz nem?

-Megakartalak csak lepni titeket. Ez gond? Miért kell mindig ez?

-Ryan! Nem ugrálhatsz csak így ki-be az életünkbe...-csattant fel anya.

Bementem a szobámba mert nem voltam hajlandó tovább hallgatni a veszekedést. Elővettem a telefont és jött egy SMS Scott-tól.

Scott Freedway: Szia Marg nálam maradt a kulcsod amint ráérsz elviszem.

Tárcsáztam a számot és felhívtam. Kisvártatva felvette.

-Szia Scott. Ne haragudj most vettem észre az üzeneted.

-Szia. Semmi gond.

-Esetleg átszaladhatok a kulcsért?

-Persze,gyere. Nincs kedved bejönni a városba?

Úristeeen...

-I..igen persze. Hol találkozzunk?

-A házatok előtt?

-Öt perc és lent leszek.

-Várunk.

Letettük a telefont és én fénysebességgel készülődni kezdtem. Kinyitottam a szekrényem és kivettem es fekete csőnadrágot aminek a térde szaggatott és mellé a kedvenc szürke ingem. Beálltan a tükörbe és ingem betürtem a nadrágomba majd kibontottam a hajam és megfésülködtem. Felraktam egy kis szempillaspirált beletúrtam a hajamba és utoljára belenéztem a tükörbe.

-Gyerünk.-mondtam magam elé és elindultam a földszintre.

-Anyu és apu.-áltam eléjük.-Elhívtak a városba. Bemehetek velük?

-Margaret.-fordult felém anya amint a kérdésen elhangzott.-Szerinted hány óra?-fordult az analóg óra felé.-Fél tíz. Felejtsd el.-mordult rám.

-Kincsem.-jött oda apa.-Menj nyugodtan anyuval van mint megbeszélni.

-Úristen apa.-öleltem magamhoz.-Köszi.

Felhúztam a cipőm és elindultam. Ekkor a kapu előtt két felhőkarcoló várakozott.