When you go (Camren) / Befejezett /

13.

"Szóval mik a terveid?" kérdeztem Lauren, miközben a combomat simogatta és a feje a vállamon pihent. 

Megfogta a combom, majd a hátamra fektetett és hosszasan megcsókolt. 

"Ez." mosolygott ravaszan. 

"Nem így értettem butus." nevettem fel és megböktem az orrát.

"Akkor hogy értetted?" nézett fel rám mosolyogva. 

"Ha elvégzed a sulit, utána mik a terveid?" mosolyogtam szélesen. "Csak érdekelt." vontam vállat még mindig mosolyogva. 

"Ja, hogy úgy..." nevetett kínosan, miközben a tarkóját vakarta.  "Öhm, igazából sulit szeretnék váltani. Szóval most a tizenkettediket zenesuliban töltöm." komolyodott el.

Eléggé meglepett a kijelentése, ezért csak felhúzott szemöldökkel bámultam rá. 

"Reakció." nevetett fel.

"Lauren, ez nem vicces!" néztem rá komolyan és felültem mellé. "Eddig miért nem szóltál?" 

"Nyugi, ez nem a világ vége." fogta meg a kezem "Azért nem szóltam, mert nem volt biztos, hogy fel fognak venni, ezért nem akartam, hogy fölöslegesen ezen rágódj."

"Mi az, hogy nem biztos, hogy felvennének?" nevettem szarkasztikusan. "Rohadt jó hangod van te lány, és tehetséges vagy, zongorázni tudsz meg gitározni. Komolyan nem értem miért ne vennének fel."

"Hát az egy dolog..." nevetett. "Végülis ja, túl jó vagyok." állt fel és dobálni kezdte a haját, majd elnevette magát és visszaült mellém.
"Csak tudod sokan jelentkeznek, és akadnak nálam jobbak is." fordította komolyra a szót.

"Te hülye vagy." néztem rá szúrós tekintettel, majd megcsókoltam.
Elhúzódtam tőle, de a szemei még mindig  csukva voltak. "Te vagy a legjobb Lauren." suttogtam ajkaira. 

"Tudom." suttogta majd egy újabb csókba húzott és aranyosan belemosolygott. 

Mit tesz velem? Én vagyok a legszerencsésebb, hogy ő van nekem. 

A keze a pólóm alá csúszott és simogatni kezdte az oldalamat, mire elnevettem magam. 

"H-hideg a-a kezed és csiklandós vagyok. " nevettem bele a csókba.

"Nemár Camz." nevetett ő is. 

---------------------

Lauren szemszöge:

  "Lauren! Beszélhetnénk?" szólt ki Lucy a nappaliból.

"Mennem kell... rendben Camz, szeretlek, majd hívlak... Szia." tettem le a telefont. 
"Azonnal!" kiáltottam Lucynak, majd lehúztam a cipőm és bementem hozzá.
"Szia, milyen napod volt?" kérdeztem mosolyogva majd leültem mellé a kanapéra.

"Ami azt illeti egész jó" mondta, majd lehajtotta a fejét. 

"Valami baj van?" néztem rá összeráncolt homlokkal.

Lucy vett egy mély levegőt. 

"Holnapután visszamegyek New Yorkba." sokáig hallgatott, majd felnézett "Igazából csak miattad jöttem vissza, de látom, hogy te boldog vagy... te igazán szereted Camilát és nem akarok közétek állni, mert te is tudod, hogy mit érzek irántad. De azért remélem barátok maradhatunk..." halkult el.

"Tudod ezért igazán nem kellene visszamenned." 

"Tudom Lauren, de én nem ilyen vagyok.. én nem akartam féltékennyé tenni Camilát, egyszerűen csak úgy jött, tényleg nem akartam. Tudom, hogy köztünk vége, de most csak miattad jöttem. Hiányoztál Lauren." mondta szomorúan.