Magányos farkas

Elfogatás

Elrugaszkodott és nekilendült a fogva tartómra, de ő csak könnyű szerrel mintha egy legyet hesegetne el úgy lökte le magáról. A ház falának csapódott. Nem mozdult. Mindenki megdermedt várva mi lesz. Nem kellt fel. Aprókat emelkedett a melkasa. Az a fehér farkas, Robin majdnem meghalt. Apja és a barátai megindultak felé. Fogva tartóm még mindig nem eresztett, de megindult. Megfordult és megindultunk az erdőbe. Gyorsabbra vették a tempót és futottak a nagy testükkel a fák között mintha olyan egyszerű lenne mint ahogy levegöt vesznek úgy mozogtak.
-Agatha!-hallottam meg a nevem most már a távolból. A hangban kétségbeesetség, félelem és aggódás volt.

-Viszlát!-mondtam magamnak.

Megnéztem a farkasokat mögöttünk (futás közben a csapat élére helyezkedett Izomagy.) és az egyik nagy darab hátán egy utast vettem észre. Messze van, nem látom jól. De éreztem, hogy engem néz. Mert az az ismerős érzés borzolt fel, ahogyan figyelnek azok a szemek, a figyelő tekintet.Undorítóan rémes.
Vérzésem lassan eláll, sebem pedig nem sokára begyógyul.

Lenéztem a talajra és sokkaltal magasabban voltam mint ahogy először hittem. Ezek a szörnyek majdnem három méteresek! És még nagyobbra tudnak nőni ha akarnak! Ez brutál ijesztő!

-A rohadt de magasan vagyok!-kezdtem el ficánkolni a fogai között.

-Neh michojogj!-probáltaa a legértelmesebben elmondani mondsni valóját számomra.

Nem hallgattam rá. Én tovább kecmeregtem . Nem mondtam de tériszonyos vagyok! Ennek hála majdnem kiestem a nagy szájából. Kettőt rág rajtam és nekem annyi! Megálltak és engem lábra állított, de nem engedett el maximálisan. A nagydarab nyelt egyet, lenyelve amit én otthagytam vagyis a véremet. Meleg levegőt fújt ki mi rajtam csapódott.

-Büdös a szád! Tik tak vagy ilyesmi nem ismert nálatok?-köhögök néhányat majd szippantok egyet a tiszta levegőböl.

-Még annak is örülnék ha legalább föld szaga lenne nem pedig romlott tejé!-vett ujra fogai közé.-Juhú, kiránduljunk egyet! Na hova visztek?-semmi válasz csak ujra megiramondtak.-Tudjátok ha nem kapom meg a válaszokat amiket akarok, rohadtul idegesítő tudok lenni!-adtam tudtukra a tényeket. Még mindig semmi.

És így telt a kirándulásunk, hogy én végig pofáztam az egészet és látszott már arcukon hogy néhány ideg mindjárt elpattan. Tovább folytattam mondókámat. Aha az utazás olyan négy órás volt és már azt sem tudtam hol vagyunk.

-Ott vagyunk már?-kérdeztem meg már sokadjára. Barátocskám jobban szoritott reménykedett hogy ez segít egy kicsit megfélemlíteni de hiába inkább csak bátorított a tény, ennyire szeretnek.-Tudjátok kezdek megéhezni... Ti nem? Vagy csak én vagyok ennyire farkas éhes? Hahaha, értitek, nem? Farkas...tudjátok inkább hagyom, nem biztos hogy megfogjátok tudni érteni. De naaa valaki nem akar velem beszélgetni? Például te ott a nagy csoki barnán!-célozgattam az emberi utasra. Megint csönd telepedett a bandára.

-Megérkeztünk!-szólal meg az egyik.-Végre!-és berohantak előttünk. Csak a pajtim és én álltunk a nagy barlang bejárata előtt.

Lassan haladtunk bejjeb a sötétségben, egyre lejebb majd a hirtelen jött sok fénytől összeszoritottam szemem. Ahogy szoktam nagyibbra nyitottam. Egy földalatti város!

-Beszarás milyen király ez a hely!-ámultam el magam.

-E a száaba ha jehet!-szólalt meg.

Mintha megsem hallottam volna csendben maradtam és figyeltem a helyet. A földalatt vagyunk de még is olyan világosan van mintha a nap világítaná be a helyet! Az emeletek, a lépcsők és a lakások ami oldal van vésve!  Otthonos hely, mondhatom! Élnék itt ha tudnám, hogy nem a Strengek élőhelye. Lejebb és lejebb haladtunk a lépcsőkön. Asszonyokat láttam akik a házimunkát végzik, gyerekeket láttam játszani és kamaszokat beszélgetni vagy éppen sportolni. Férfiakat itt ott megpillantottam de gondolom ők fent dolgoznak valahol.

-Üdvözöllek barlangomban, Agatha Hill kisasszony!-húzott vissza a gondolkodásból egy mélyebb hang.

A farkas elengedett én meg a földre rogytam. Fáradt vagyok és ahogy mondtam korábban éhes is. Kerestem a hang forrását de nem láttam senkit rajtunk kívül. Túlságosan is sötét van itt. És akkor az árnyak közül kilépett az a gyilkos aki megölte Őt, aki nem nyugszik míg haború nem lesz, az aki idehozatott. Nem más mint a Streng falka vezető alfája, Thomas Sremando.

Hay! Remélem izgalmas volt a rész és vártátok! Szívességet szeretnétek tőletek kérni, hogy írjátok meg nekem a véleményetek a könyvről lehet pozitív akár negatív is! Nagyon érdekelne engem! Előre is köszönöm! Bye-bye!