Attack on Titan Fanfiction - Soto no Sekai (Eren x Oc) [BEFEJEZETT]

Harc egy értékes szövetségesért

- Eren szemszöge - 

A szememre nehezedő súly egy pillanat leforgása alatt semmivé foszlott, így reflexszerűen kinyitottam. A nap erőteljesen tűzött, ezért pár pillanatig még nem láttam. 
Egy széles vállat pillantottam meg, nem volt túl izmos, de azért magabiztosan tartotta a fejem. A váll tulajdonosának rövid, fekete tincsek hullottak a tarkójára, melyek még éppenhogy takarták enyhén kiemelkedő csigolyáit. S a hang, melyen megszólalt... Berthold? Ő lenne az, igaz? Mi folyik itt... ? 
- Hmm... Mi-? Mi történik? - tettem fel végül rekedtes hangon a kérdést. A torkom ki volt száradva, nyelni is nehezen tudtam. A fiú, aki a hátán cipelt, elkerekedett szemekkel nézett rám.
- Végre felébredtél... Nos, hamarosan mindent elmagyarázunk... Most viszont jó lenne, ha együttműködnél - hallottam még egy ismerős hangot. Reiner?
- Ezt hogy érted? - mivel nem kaptam választ, újabb kérdéssel álltam elő. - Mellesleg hol vagyunk? - tudakoltam, miután körbenéztem. Nyílt síkság terült el, míg csak a szem ellát, sehol egy árnyékot, vagy rejtekhelyet adó fa. A horizont élesen rajzolódott ki az ég és föld között, akár egy precízen megfestett ecsetvonás. A nap már lemenőben járt, azonban még órák voltak hátra a sötétség beköszöntéig. Az idő kellemesen meleg volt, furcsa mód, mégis rázott a hideg. Rossz érzés kerített hatalmába, de nem értettem miért. Aztán percek múltával megértettem. A háttérben paták dübörgése, s ideges kiáltások hallatszottak. Mégis, mi a fene folyik itt?? - Nem halljátok? Válaszoljatok! - fakadtam ki, és vadul kapálózni kezdtem a fiú kezei közt.
- Nyugodj le, Eren! Hallod? Később mindent elmagyarázunk, csak most fejezd be, jó? - válaszolt idegesen a szőke férfi. 
- Miért üldöznek miket a Felderítő Egység tagjai!? - már teljesen elfogyott a türelmem és elkezdtem ordítozni. Az a gondolat is megfordult a fejemben, hogy talán titánná változhatnék, de pont akkor vettem észre, hogy mi is egy óriás vállán vagyunk. Nem tudom, mennyire lenne jó ötlet... Végül csak megvető pillantásokat vetettem a két férfi felé. Huh... Én már semmit nem értek. 

- Fujiri szemszöge - 

- Francba... Gyorsított... - szitkozódott Armin. Együttérzőn pillantottam a szőke fiúra. Elég pocsék a tudat, hogy jelenleg a legjobb barátja "elrablóit" üldözzük, akik feltehetőleg a bajtársaink... De, mégis mi okuk lenne, például áttörni a falakat, vagy elvinni Erent? Igaz, én nem tudhatok sokat a köztük lévő kapcsolatokról, hiszen alig egy hete ismerem csupán őket, viszont abban biztos vagyok, hogy a 104-es kiképzőegység tagjai nagyon szeretik Reineréket. Mitöbb, Annie-t én is megkedveltem. Olyan kis magának való, mikor mégis megszólal, egészen kedves tud lenni. Legalábbis, velem biztosan. Szegény Erennel elég szarkasztikus volt. Pedig szerintem a fiú gyengéd érzelmeket is táplált iránta... És most, ők az ellenségeink. Olyan fájdalmas lehet... Igaz, nem nagyon voltam még szerelmes, de szerintem el tudom képzelni. Csak még nagyon régen, olyan 4-5 éves koromban, volt egy velem egyidős fiú... De ő már arra sem emlékezhet, hogy találkoztunk volna. Nem hiszem, hogy nagyon mély nyomokat hagytam volna benne. 
Gondolataim kavalkádjából Smith-san erős hangja zavart fel.
- Rivaille osztaga is beért miket. KÖRBEVENNI ŐKET! - Smith-san osztaga hezitálás nélül engedelmeskedett az utasításnak, míg az egyes osztag sietve követte a példánkat. Az óriásnő még így sem riadt vissza. Egyre sebesebben szedte a lábát, eltaposva egyik társunk. Csontok roppanása hallatszott, s az eddig fürgén vágtató katona és lova most holtan esett össze. Ellovagoltunk a véres teteme mellett, mely kicsit megrázó látványt nyújtott. Hamar el is fordultam, magamban káromkodva. Láttam már korábban holttestet, sőt olyat is, akinek én oltottam ki az életét, de a roncsolódott végtagokra, meg a kilógó belsőségekre nem szívesen emlékszem vissza. Sőt a népünk úgy tartja, hogy balszerencsét hoz megérinteni egy hullát, és ezt a nézetet sajnos én is osztom. 
Összeráncoltam a homlokom, s összeszorítottam a fogaim. Olyan szívesen felugrottam volna hozzájuk, hogy jól beverjek egyet nekik, de sajnos hallgatnom kell a parancsokra. Annyira bosszantó a gondolat, hogy Annie szemrebbenés nélkül végzett egy katonával. Pedig egy oldalon állunk. Ők is emberek, ahogyan mi is, s a célunk azonos. Őket is bármikor felfalhatják a titánok, szóval nem értem, mi értelme ennek. Bár, biztosan többet tudunk meg, ha sikerül elfognunk az egyiküket. De a jelenlegi legfontosabb dolgunk, hogy visszaszerezzük tőlük Erent. Remélem jól van. Aggódom miatta... Olyan kis eleven és céltudatos. Úgy szeretném, ha sikerülne az álma. Szerintem, a világ is sokkal csodálatosabb hely lenne; az embereknek végre nem kéne falak közé rejtőzniük, szabadok lehetnének, akár az eget átszelő madarak, semmitől nem kéne többé tartaniuk, s felvirágozhatna az emberi faj. Nem tudom miért, de teljesen bele tudom magam élni az itt élők helyébe. Engem is "falak közé" zártak a szüleim. Nem mehettem sehova, egyfolytában őrizgettek, s mindig megszidtak, ha kimozdultam otthonról mondván, "A világ egy nagyon veszélyes hely. Nem szeretnénk, ha a kis Fujiri-nek egyedül kéne megtapasztalnia a borzalmait." A világ borzalmai, mi? A titánoknál kevés rosszabb dolog lehet. 
- Fuji-chan! Csatlakozz Rivaille egységéhez! - tűnt fel mellettem a szőke férfi. - Ők most fogják megkezdeni a támadást a titánnő ellen. Ott sokkal nagyobb hasznodat veszik majd. 
Kijelentésére egy pillanatra elkerekedtek a szemeim, de hamar rábólintottam a dologra, s máris az alacsony férfi mellé siettem. Végre csinálhatok is valamit, csillantak fel a szemeim a gondolatra. 
- Ackermann-san! Mi a feladatom? - mosolyogtam örömtelin.
- Ho-ho, kölyök. Nyugalom! Mindent a maga idejében - nézett rám a szeme sarkából. - Előbb ki kéne ismerni a gyengéit. És kitalálni valamit. Ezt az óriást most látjuk először. Szerintem ő is alakváltó. Talán... az lenne a célszerű, ha levágnánk a lábát. Vagy, legalább pár izmot. Te pedig gyorsan elkaphatnád Erent, mielőtt lezuhanna-
Ismerős hang süvített végig. Ideges és türelmetlen. A hangszínét sajnos nem ismertem fel azonnal, de amint tudatosult bennem, egyből megértettem az iménti szavait.
- Miért üldöznek miket a Felderítő Egység tagjai!? - a hang minden kétséget kizáróan Erentől származott. A fiú Bertholdékkal vitatkozna? 
- Ez Eren volt? - nézett rám meglepetten Ackermann-san.
- Uhum. Szerintem igen. Elég jellegzetesen szokott kiabálni.
A hadnagy pár percig maga elé meredve gondkodott, közben stabilan tartva a formációt.
- Több alternatíva is eszembe jutott. Csak éppen nem tudom, melyik lehetne a legjobb - mondta végül. Kíváncsian néztem rá, majd egyből folytatta is a mondandóját. - Hamarosan egy elég sűrű erdőhöz érünk, ahol nem fog tudni titánformában haladni. Talán bevihetnénk egy végzetes csapást, és utána megléphetnénk Erennel. 
- Nem is rossz gondolat. Az erdő miatt sarokba szorul, ahol könnyedén harca tudunk vele szállni - bólintottam. - Csak az lenne kicsit problémás, ha megkerülné az erdőt.
- Rivaille! - vágtatott mellénk Mike-san. - Elkezdem a támadását. Úgy láttam, lassított.

A Hadnagy beleegyezően intett, mire Mike-san sebesen vetette le magát a lóról, s a titánnőnek esett. Mikor éppen lecsapott volna éles szénacél kardjaival, a pengék kettétörtek, Mike-san pedig a hatalmas lendület miatt a földhöz vágódott. 
- Mi ez?? - kiáltottam elkerekedett szemekkel. - Olyan lenne, mint a Páncélos Óriás... ? - az utóbbit csak magamban motyogtam.
- Fenébe! - miután a szőke férfinek sikerült feltápászkodnia, éleset füttyentett, hogy magához hívja a lovát. Hamar beért bennünket, közben szúrós pillantásokat vetve a célpontunkra. 
- Mi volt ez? - tudakolta hadnagy. 
- A pengéi egyszerűen lepattantak a testéről - fordultam Mike-san felé. 
- Lehet, hogy olyan kemény a bőre, mint a Páncélos páncélja. 
- Nem hinném - rázta a fejét Rivaille. - Akkor nem tudna ilyen gyorsan haladni a súlya miatt. 
- Talán megbírja szilárdítani a bőrét? 
- Lehet... Nem is rossz gondolat - helyeselt a szőke férfi. - Ez így nagyon nem lesz jó. 
Az ajkamba haraptam az idegességtől. Sós ízt éreztem a számban, s egy csepp vér le is folyt az államon. Sietve megtöröltem. 
- Akkor le kell lökdösnünk Reineréket - néztem fel rájuk gyűlölködve. 

Hali Minna! Itt lenne az új rész. Tudom, elég későn érkezett, de nem nagyon volt ihletem, szóval nem is lett valami hosszú, de a következővel próbálok sietni. Ha tetszett, kérlek csillagozzatok! 😘😘😘 Köszönöm, hogy olvassátok!