Az én kis hülyeségeim és a miraculous...

Komolyan ezt álmodtam?😂😕😰😆

Álmomban hátul a kertben voltam és összeszedegettem a két barack nagyságú gesztenyéket amik lehullottak a fáról (a fura az hogy nekünk nincs gesztenyefánk és senkinek az utcában xd 😂) aztán odajött egy néni, már nem tudom ki de CSAK AZ ÁLMOMBAN ismertem. Volt még velem egy kisebb ducibb fiú aki szintén azt csinálta mint én. Aztán a néni megszólalt
- Tudjátok, van ezek közül a gesztenyék között egy olyan is, ami láthatatlanná tud tenni. Szupererőt ad.
Mi ezt persze nem hittük el, de azért folytatta
- Azt gondoljátok, nincs igazam? Hát akkor majd bontsátok ki a gesztenyéket és meglátjátok melyik a különleges közülük!
Még dumált egy kicsit, aztán elment. Nem érdekelt ez minket annyira, de azért szorgoskodtunk és minden egyes darabot a kosarunkba tettük.
Aztán én elvonultam egy kicsit az ablakom alá. (Így képzeljétek el: a ház jobb oldalán van a kert, és az én szobámból az ablakon kersztül rálátás nyílik a kertre. Az ablakom magassága kb 2m a földtől mérve a házon kívül)
Bontogatni kezdtem az összegyűjtötteket, de mire végeztem addigra alkonyodott, de még azért világos volt. Már csak kettő maradt hátra és kezdtem feladni a reményt hogy én kapom meg azt a különlegeset. Kinyitottam, erre a két gesztenye (egy burokban olyanok a gesztenyék mint a diók, egymáshoz ,,tapadnak'') külön-külön volt. Egyik a jobb oldalon, másik a bal oldalon, pedig eddig mindegyik egybemaradt. Tudtam hogy az az igazi, szóval mindenképpen ki akartam próbálni. Egyet a jobb, egyet meg a bal kezembe vettem. Karjaimat kinyújtottam, így úgy álltam mint egy kereszt (xd) és erre kimondtam hangosan:
- INVINCIBLE!!! (Valójában azt jelenti hogy legyőzhetetlen de én az ,,invisible'' szóra gondoltam ami a láthatatlant jelenti) erre éreztem, hogy a testem egy kicsit úgy kezd mozogni mint a víz, és mire kinyitottam a szemem, már láthatatlan voltam, nem láttam magamat, csak nagyon nehezen. Még egy kicsit nézegettem magam, aztán meg kevésbé szorítottam a markaimban lévő gesztit. Erre megint látható lettem. Odajött hozzám az a fiú és közömbös hangnemben mondta hozzám:
- Áh, szóval te kaptad meg... - aztán elment de semmi harag, semmi gonosz tekintet, semmi nem volt.
Aztán ki akartam próbálni magam, megint megtettem azt amit az előbb. Most nyitva tartottam a szemem és azt láttam, hogy minél jobban halványodok, annál sötétebb lesz, de ez ilyen két másodperc alatt történt. Tudtam hogy ezt csak én látom így és még igaziból világos van de nem nagyon zavart. Elindultam a kapu felé és a kiskapu mellett van kerítés (fél méter magas harminc centi széles betonfal van amiből kijön a kerítés többi része, de ugyanolyan magas a kiskapu, a betonfalas kerítés és maga a kapu amin beállunk a kocsival) és arra felmásztam mint ahogy szoktam már régebben is, és simán át tudtam lendülni, pedig a betonfalon állva is csak a fejem előtt nem volt a bordó kerítésből. Egyszerűen ugrottam, bal kezemmel a kerítés tetejét megfogtam és átlendültem a másik oldalra, egyben az utcára. Ez nekem már bőven elég volt, nekem ez már igazi szupererő (én vok az egész évfolyamból a legrosszabb tesis)
Aztán egy kicsit mászkáltam az utcán és néha néha valami egyebet csináltam pl kikerültem embereket meg ilyesmi.
Ezután jött egy nagydarab pasas aki meg akart küzdeni velem pedig láthatatlan ,,üzemmódban'' voltam. Nem értettem, de küzdöttem ahogy tudtam. Végülis párat csúnyán elvertem, a többi elballagott. Otthagyott mintha ott se lennék, de nem törődtem vele. Volt még néhány érdektelen dolog amit már el is felejtettem, de ezután hazamentem és eltetten a gesztenyéket amiket valahogy még mindig a markomban tartottam. Ismét látható lettem és nem volt már olyan sötét mint egy perce. Legyeskedtem itt ott választ keresve a kérdésekre de nem találtam, ahogy azt a nőt sem. Ezután meg felébredtem. Két perc után elég sok dolgot elfelejtettem, tíz perc után meg már a 80%-át, de amit most leírtam, az maradt meg. Hát nem tudom mi értelme volt, de azért jó álom volt

Puszi: Miraculili <3
Miraculous mindörökké!