Az Elfeledett Erők... 2.rész - Látomások

4.fejezet-A tűz serlege

Mindenki a tűz serlege körül lézeng. Kíváncsiak ki olyan merész hogy kockáztassa az életét az örök dicsőségért. Én viszont a csillag vizsgáló toronyban vagyok. A támadást gyakorolom. Már otthon próbálkoztam vele, nem vagyon sikerült. A legrosszabb hogy nem tudom mit hogy csinálni. Se apa se nagyi nem használta még és nincs leírva mi a következménye. Ellöki az ellenfelem, vagy csak sebez? Netán öl? Nem tudom. És Leó se. De kit érdekel meg kell próbálnom.

-Inkább elolvasom mégegyszer! A támadás.-olvastam hangosan, magyarul-Az első megidézés ismételt hosszú meditáció után érhető el. Valamilyen gyakorló célpontra lesz szükséged.-Ez nekem most egy vödör- Ha meditáció közben késznek érzed magad, amíg nem érzed az őseid jelenlétét. Majd nyújtsd ki a kezed a gyakorló célpontra, és ha az történik a célponttal amit szerettél volna hogy történjen akkor jól csináltad. Ennyi?!?! Nincs leírva több??-dühöngtem magyarul. Ám nem volt... hát jó...akkor meditálok.

Délelőtt volt amikor elkezdtem. most nem tudom mennyi lehet az idő...gondolkodtam majd ismét támadt egy látomásom:

Egy pusztában vagyok. Előttem verőfényes napsütés, gulyások, kiskutyák, gyerekek, és asszonyok. Aztán megfordultam... Mögöttem pusztulás... a Fű elégett, a gulyások, az asszonyok, és a gyerekek aki az előbb boldogan énekelték a magyar dalokat most halottak. Az ég beborult, és villámlott. Ekkor ördögi nevetést hallottam. Előttem állt egy fekete csuklyás alak, levette a kapucniját, de az arcát nem láttam. A bőre sápadt volt, a feje kopasz, és úgy nézem az orra helyén is csak két lyuk volt, mintha kopoltyús lenne. Ez ismerős ez az "álom". Beszélt hozzám:

-Szervusz apróság! Emlékszel még RÁM?-Voldemort az.-Oly sok éve volt hogy találkoztam apáddal, én még nem nyertem vissza eredeti formám, te pedig nem vagy elég erős a küzdelemre, apád meg már túl gyenge! Átadta az erőt mi? Egy ilyen taknyosnak?-végig sátánian nevetett.- Őt is elkergettem, téged is el foglak! Ni csak? egy kis sérülés?-intett a pálcájával mire a kötés a jobb kezemről egyszerűen lerepült, és meglátta a sebem-Mi? Ez...Ez nem lehet! Teeee! Te vagy az oka mindennek! Nem! Nem! NEM!

Eddig se moccanni se beszélni nem tudtam, de most erőt kaptam magamon:

-Őseim, ha megidézem

Végtelen erőmet érzem!

-Nem! Ez most nem fog menni!-intett a karjával és a barátaim jelentek meg mellette. Ron, Harry és Hermione.-Búcsúzz el a barátaidtól!

-Ne!-mondtam

-Avada Kedavra!

-NEEEEEE!

Egy hatalmas kékes-zöldes villanás után, a fegyelmezett törökülésemet átformáltam egy magzatpóz szerű, összekuporodott védekező helyzetre, csak a jobb kezem volt kinyújtva. Felemeltem a fejem és kinyitottam a szemem. A vödör apró darabokra robbanva állt előttem.