Sorsod nem kerülheted el (Daniel Ricciardo)

Sorsod nem kerülheted el - Bevezető

Egész életemben azért küzdöttem, hogy megvalósítsam az álmomat, ami egy ideig jól is ment. Gimnázium előtt megfogadtam, én bizony újságíró leszek. Sokan kinevettek, nem hitték el, hogy a kis vidéki lánynak sikerül eljutnia egy nagymenő újsághoz. Igen, ez elég elérhetetlennek tűnt, de soha egy pillanatra sem gondoltam úgy, hogy nekem ez nem sikerül. Emma Morgan azonban nem az az ember, akinek megmondhatták, hogy nagyot álmodott. 

Igen, nem az vagyok, akit megállított egy olyan apróság, hogy mindenki őrültnek titulált. Tudtam mit akarok, tudtam, hogy egyszer egy híres újságnak fogok írni, méghozzá nem is akármilyen cikkeket. Forma 1 őrült vagyok, és persze voltam is, így nem volt kérdés, nekem ott lesz a helyem a pályán, és kiváló cikkeket írok majd a pilótákról, csapatokról, futamokról.

Rengeteget dolgoztam azért, hogy ez a vágyam beteljesüljön. Annyira akartam, észre sem vettem, mennyi munkát fektettem bele, és mennyi mindenről mondtam le azért, hogy a Forma 1 közelébe kerülhessek és elismert újságíró legyek. 25 éves vagyok, de abszolút nem vagyok olyan, mint a kortársaim. Nem járok bulizni, nem pasizok, nem élvezem az életet. A munkába menekülök és temetkezem, csak hogy ne érezzem magam olyan egyedül, ugyanis a barátaim nagy része az idők során elhagyott, amit meg is értettem. Egy igaz barátnőm van, Adrianne, akit már gyerekkorom óta ismerek. 

Férfiak terén hogy állok? Nagyon siralmasan. Egy három éves kapcsolatom az idén már tönkre ment, mivel az exem hónapokig csalt. Szóval ekkor megfogadtam, soha nem lesz még egy távkapcsolatom. Ezek után nem sokkal összejöttem egy másik sráccal, akivel talán azonnal egymásba szerettünk. Minden tökéletesen ment egészen addig, amíg egy nap elém nem állt azzal, hogy ő nincs túl a volt barátnőjén, ezért szakítani akar velem. 

Borzalmasan magam alatt voltam, el sem akartam hinni, hogy ez velem történik. Egyik nap még minden a legnagyobb rendben volt, másnap már romokban volt az életem. Annyira szép volt, talán túlságosan is.

Daniel Ricciardót még februárban ismertem meg személyesen, mikor a téli tesztek alkalmával egy interjút csináltam vele. Még azon a csütörtökön megtörtént a telefonszám csere, rá néhány napra, vasárnap, az első randin is túl voltunk, amin az első csók is elcsattant. Sokáig arra sem kellett várni, hogy egy pár legyünk, ugyanis szerdán kimondtuk, együtt vagyunk. 

Innen egyre szebb és jobb lett minden egészen addig, amíg április másodikán ki nem jelentette, szakítani akar, mert nem tudta magát túltenni Jemmán. Teljesen letaglózott, el sem akartam hinni, hogy ez velem történik. Annyira érthetetlen volt, hogy az nem igaz. Talán innen kezdődött egy teljesen új fejezet az életemben. Elindultam lefelé egy lejtőn, és úgy éreztem, nincs megállás. Nagyon magam alatt voltam, senki és semmi nem tudott jobb kedvre deríteni. Aztán a július vége elég nagy fordulópontot okozott az életemben. Azt hittem, minden rendbe jön és végre megkapom azt, amit annyira szerettem volna, de akkor még nem tudtam, mennyi minden vár rám addig, amíg ténylegesen valóra nem válik minden egyes álmom.