Fanfiction fordítás: Az a három szó (Those Five Words)

5. fejezet

A fordítás az író, Damn you Kylie engedélyével történik!

Az eredeti történetet itt találjátok: https://www.fanfiction.net/s/11706049/5/Those-Five-Words

NÉGYES

Ma van a tizenharmadik születésnapom. Annyira izgatott voltam. Apától egy paintball fegyvert kaptam születésnapomra. Zeke a múlt hónapban kapott egyet, szóval most mindkettőnknek van saját puskánk. Ez olyan király. Úgyhogy zászlórablást játszottunk. Lenn a Kútban. Zeke, Shauna, Uriah, Marlene és Lynn játszottak velem. Mivel a Kútban volt, meg kellett hívnunk más velünk egykorú gyerekeket is. De azért gondoskodtam róla, hogy a barátaim az én csapatomban legyenek. Shauna kisöccsének, Hectornak is meg kellett engednünk, hogy velünk játsszon, ő pedig elhozta Johnny barátját magával. Vicces volt, Lynn és Shauna gondoskodott róla, hogy korán kiessenek a játékból. Olyan sok festék volt rajtuk, hogy a fekete ruhájuk nem is látszott. Charlie is akart játszani, de nem akartam, hogy megsérüljön a festékgolyóktól, még csak négy éves, így megkértem Uriaht, hogy dobjon egy festékgolyót a pólójára. Nagyon viccesnek találta, bár ő mindig nevet Uriah közelében. Uriah vicces pofákat vág, ő pedig kacag. Szeretem hallgatni, amikor boldog. Még mindig szomorkodik néha, és Evelynről kérdez. Már nem gondolok rá anyámként. Csak Evelyn. Nem érdemli meg, hogy anyának hívjam.

Az egyetlen dolog, amit utálok a születésnapomban, hogy Evelyn nincs itt. Még mindig azon gondolkodom, hogy mit tehettem volna, hogy maradjon. Ma nagyon hiányzik. Apa mindig próbálja különlegessé tenni a születésnapomat, elfoglalni, mert tudja, hogy milyen szomorú tudok lenni. Apa barátja, Sasha velünk van, és néha nálunk is marad. Már egy éve együtt vannak. Őt láttam akkor Apával vacsorázni. Nagyon kedves, és Charlie is nagyon szereti. Boldoggá teszi Apát. Megkérdeztem egyszer, hogy feleségül veszi-e, de Apa gyorsan témát váltott. Bárcsak Apa és Evelyn még mindig együtt lennének, de szerintem Apa boldogabb Sashával. Bár nem biztos, nem vagyok jó ezekben a dolgokban. Nem szeretek lányokkal beszélgetni, főleg Bátrakkal nem. Tényleg bosszantóak, annyi festéket tesznek magukra, hogy nem is igazán látni az arcukat, és olyan ruhákba öltöznek, ami nem jó rájuk. Mindig próbálnak beszélgetni velem, de én zavarba jövök, nem tudom, mit mondjak, és mindig valami olyat mondok, ami kiborítja őket. Shaunával minden rendben, de nem beszélgetünk túl sokat. Eltűröm Marlene-t és Lynnt is, ők olyanok, mint a bosszantó testvérek; Charlie kevésbé bosszantó, mint ők ketten, de még mindig jobbak, mint a többi lány.

A zászlórablás szuper volt. Valószínűleg azért, mert az én csapatom győzött. Amikor a játék véget ért, csak álltunk a Kútban, és kilőttük a maradék festékgolyónkat egymásra. Tiszta festékesek lettünk, annyira vicces volt. Aztán bementünk az ebédlőbe, és rengeteg csokitortát kaptunk. Azt hittem, Uriah ki fog pukkadni, annyi tortát evett. Szerintem meghalna, ha egy nap nem ehetne tortát. Talán ezt a feladatot kellene neki adnom, ha legközelebb Felelsz vagy Mersz-t játszunk. El fogom mondani Zeke-nek az ötletet, biztos tetszeni fog neki.

Az iskola is jobb, mióta a Bátraknál vagyok. Emlékszem, amíg Önfeláldozó voltam, úgy éreztem, egész nap csak várok. Várom, hogy a többi gyerek kimenjen a tanteremből előttem. Várom, hogy a többi gyerek bemenjen előttem a tanterembe. Várok, várok, várok. Most, hogy Bátor vagyok, azt csinálok, amit akarok. Néha nem is megyek be órára. A legjobb, hogy a tanárok nem várják tőlünk, hogy jók legyünk, így ha nem tetszik az óra, nem számít, ha lógsz, Bátor vagy, úgyhogy nem érdekli őket. Azért igyekszem jól teljesíteni, azt akarom, hogy Apa büszke legyen rám. Legjobban a számítástechnika órákat szeretem, nem tudom, miért, de érdekesnek tartom. Hogy hogyan működnek, és mit lehet velük csinálni.

Igyekszem távol maradni az Önfeláldozóktól az iskolában. Mindig elszomorodok, amikor Beatrice-re gondolok. Nagyon hiányzik. Tetszene neki a Bátraknál. Nem láttam azóta, hogy a Bátrakhoz költöztem. Nem hiszem, hogy felismerne most. Már négy éve volt. Megnőtt a hajam, kicsit olyan, mint egy felmosó, mert hullámos, de legalább még kevesebb az esélye, hogy az Önfeláldozók közül felismerjenek. Bár csak Beatrice-t ismerem igazán. Egy nap véletlenül összefutottam a bátyjával, Calebbel. Úgy értem, nekifutottam, ő pedig nem ismert fel, ami jó, de valamennyire szomorú is. Magasabb lettem, és mivel a Bátraknál vagyok, kezdek megizmosodni a sok játéktól. Nem hiszem, hogy Beatrice felismerne, ha összefutnánk. Minden nap, amióta elhagytam az Önfeláldozókat, azt kívánom, bárcsak láthatnám, de nem lehet. Túl veszélyes; Marcus még mindig ott van a rémálmaimban. Néha verítékben úszva ébredek fel, Apa többször hallja, hogy zuhanyozok az éjszaka közepén. Be szokott jönni hozzám, és megnézi, hogy rendben vagyok-e, de tudja, hogy inkább nem akarok róla beszélni. Inkább magamra hagy. Én pedig hálás vagyok ezért.

Doktor Simon még mindig meglátogat. Ő és Apa tényleg jó barátok. Simon szeret jönni, és ellenőrizni engem, hogy biztosan nem akarok-e beszélni arról, ami történt. Nem akarok erről beszélni az emberekkel. Nem akarom, hogy tudják, milyen gyenge vagyok. Hogy még mindig félek, hogy Marcus eljön, és elrabol egy nap, és vele kell élnem. Apa mondta, hogy Marcus úgy tudja, hogy meghaltam, de nem számít, nem segít. Még mindig rémálmaim vannak. Ha nem arról, hogy Marcus ver engem, akkor Evelynről. Mindig arról szól, hogy Evelyn elviszi Charlie-t, hogy eljön, elrabolja, és elviszi a csoportnélküliekhez. Néha azt kívánom, bárcsak Marcus és Evelyn halottak lennének, de aztán tudom, hogy nem igazán akarom, hogy Evelyn halott legyen. Szerethetsz és gyűlölhetsz egyszerre valakit? Mert én így érzek, amikor Evelynre gondolok.