A bejárással kapcsolatos koránkelés egyikőnknek sem ment valami fényesen. Karikás szemekkel punnyadtunk a buszon azt a látszatott keltve, hogy hetek óta nem aludtuk ki magunkat. Ez pedig félig-meddig igaz is volt, hisz szinte minden nap este tízig együtt lógtunk, utánna meg jött még a leckeírás meg a Facebook-on való szörfözés, szóval az elalvás tényleg elégge későn történt meg. De kikérem magunknak, mi nagyon jól voltunk. A suliban az első órákban valahogy felébredtünk és délutánra már nyomattuk ezerrel a hülyeségeinket. Meg persze a suliban.
A suli. Teljesen ellentétes eszméket képviselő intézményekbe jártunk. Én egy vallásos de gyengének titulált sulinak voltam a tanulója, míg Tina az egyik legnevesebb állami iskolába járt. Nem azért, mert jó tanuló volt, egyszerűen a pénzes diákok jól mutattak abban az intézetben. Mindenki aki oda járt menő volt. Így vagy úgy, de azok voltak. Azok akik meg ugyanabba a suliba jártak, mint én nem voltak menők. Én sem voltam az.
Mégis többet kaptam attól a sulitól, mint Tina az övétől, de ez már egy másik történet.
Ahogy teltek a szürke mindennapok, kezdett minden egyre szinesebbé és szebbé válni. A legjobb barátnő fogalom kibővült s míg én megszereztem a legcikibb barátokat addig Tina a legmenőbbekre tett szert. Kialakult mindkettőnk baráti köre, S a körök metszéspontjában csak én is Tina voltunk. Így pedig baszott nehéz volt.
Szerettük annyira a többi barátainkat, hogy nem adtuk fel őket. Ez pedig egy óriási baklövés volt. Részemről legalábbis biztosan.
KAMU SEDANG MEMBACA
Februári lányok
NonfiksiIGAZ TÖRTÉNET!!!! Az elkövetkezendő pár fejezetben az életem egyik legmeghatározóbb "érzelmi hullámvasútját" próbálom meg szavakba önteni. A sztori minden cselekménye megtörtént, a szereplők pedig valahol tényleg léteznek a nagyvilágban. Egyedüli ha...
