A szenvedés mi napi szinten zajlik nem csak az iskolában de othon is.
Évekel ezelőt minden este sirtam most megin kezdődik megint sírok esténként. A testvéreim miat mert terorozálnak szekálnak és mindenbe beleszolnak. Hát milyen testvér az ilyen. Aztán végigvanak sértödve ha olyat mondok hogy DÖGÖLJENEK meg és továb sorolhatnám. Testvér elméletileg kincs becsülbi kell de az énhelyzetembe nem lehet jó irányba lépni.
Semmi sem érdekel se az hogy hogy nézek ki se az hogy eszek semmi.
Aszem depreszios lettem, a tesóim miat.
Az anyám mintha nem is lenne.
Mintha csak a szobálya volna amiben gyülik a szebnél szeb ruha.
Ételre még azért gondol de új ruhákra nekem vagy testvéreimnek nem.
YOU ARE READING
Életem egy könyvben
Non-FictionEz egy igaz story. A saját életemet írom le. Nem az egész életem csak lényegesen leirok mindent ami nekem fontos dolog volt az életemben. Jó szórakozást. Puszilok mindenkit ??
