Olivia

2.3 - Mit keresel itt? -

Harry szemszöge

Június. A turné következő helyszíne New York. Eddig csak egyszer jártam ott, akkor is a város közepén, viszont most lesz 2 hetünk ott, így a koncert után megyünk egy tengerparti házba. A hosszú repülő út után, mindenki aludt egyet, majd mentünk is a koncertre. Imádom az érzést amikor milliónyi rajongó síkit és énekel egyszerre. A koncert után elindultunk a long beach-i szállásunkra, majd a napot egy kiadós fürdéssel zártuk. Szombat este elmentünk sétálni a parton és azt tervezgettük, hogy hogyan találjuk meg Liv-et

-Hova mehetett? – kérdezte Niall

-Fogalmam sincs – sóhajtottam

-Talán pont itt van – szólalt meg Liam

-Igen, hogyne – forgattam meg a szememet – pont lesz a sors olyan kegyes hozzám hogy oda visz Livhez

-Hát haver, kaptál második esélyt a sorstól – mutatott egy plakátra

„Olivia Carpenter a Beach Coffee-ban, ma este"

-Úristen – gyűltek könnyek a szemembe – azonnal menjünk oda! – indultam el mire a többi fiú követni kezdett

Olivia szemszöge

A kávézó előtti nézőtér megtelt emberekkel, akik rám vártak. Kiálltam a színpadra, leültem a nekem kitett székre és a mikrofonhoz hajoltam, de mielőtt bele szóltam volna megvártam amíg alább hagy a taps.

-Sziasztok – ismét taps – egy olyan dallal készültem ma nektek, amit nagyjából 1 éve írtam. Röviden a története annyi, hogy borzalmasan szerettem a fiút, a vőlegényem volt de elhagytam mert semmibe vett – meséltem szomorúan – de ez a dal, felejtésre született szóval fogadjátok sok szeretettel – megköszörültem a torkomat majd intettem a zene karnak és elkezdtek játszani én meg énekelni

„A minap az utcán sétáltam
Próbáltam elfoglalni magam
De aztán látom az arcod
Ó, várj, ez valaki más
Próbálok félénknek tűnni
Próbálom eltüntetni
De pont mint a trójai háború
Itt nincs semmi finomság
A szobámban van egy óriási tér
Nagyobb, mint amilyen valaha volt
Ha akarod, bérelheted azt a helyet
Fogd fel úgy, mintha valami szolgáltatás lennék
Még ha az egész csak az álmaimban létezik is

Elfoglalod az elmém egy részét
Mindig, amikor nézem, ahogy kígyózol

Próbálok, próbálok, próbálok, próbálok, próbálok,
Próbálok, próbálok, próbálok, próbálok, próbálok,
Nem rád gondolni
Nem, nem, nem, nem, ne rád gondolni
Nem, nem, nem, nem, próbálom, próbálom, próbálom, próbálom, próbálom,
Próbálom, próbálom, próbálom, próbálom, próbálom,
Ne hagyni magam neked
Nem, nem, nem, nem, ne hagyni magam neked (hagyni magam neked) – énekeltem teljes bele éléssel amikor kinyitottam a szememet és megláttam őt a tömegben. Ott állt, engem nézett szinte tátott szájjal. Behunytam a szememet, hátha képzelődőm, de nem. Ott állt. Szememből könnyek törtek elő, szívem dobogása kihagyott egy pillanatra de nem hagytam abba az éneklést

 -Perzselő érzelmeimmel

Azt hiszem, rosszul hazudok

Bébi, teremtsünk
Valóságot, igazságot, egy valóságot
Bébi, teremtsünk
Valóságot, igazságot, egy valóságot

Próbálok, próbálok, próbálok, próbálok, próbálok,
Próbálok, próbálok, próbálok, próbálok, próbálok,
Ne rád gondolni (ne rád gondolni)
Nem, nem, nem, nem, ne rád gondolni (ne rád gondolni)
Nem, nem, nem, nem, próbálom, próbálom, próbálom, próbálom, próbálom,
Próbálom, próbálom, próbálom, próbálom, próbálom,
Ne hagyni magam neked (hagyni magam neked)
Nem, nem, nem, nem, ne hagyni magam neked (hagyni magam neked)

Perzselő érzéseimmel
Azt hiszem, rosszul hazudok – Nagy tapsviharban léptem le a színpadról és próbáltam mihamarabb eltűnni innen. Nem, most nem találkozhatok vele. Nem állok erre készen, még nem felejtettem el! Felkaptam a táskámat és kiosontam a kávéházból. Elindultam a homokban amikor meghallottam azt a mély, érdes hangot amitől a hideg ráz, amitől a szívem százszor gyorsabban kezd el verni

-Liv – kiáltotta mögülem. Megbénultam és nem tudtam mozogni

-Mit keresel itt? – kérdeztem a sírás határán

-Turnén vagyok, és közben téged kereslek – állt elém. Bóditó illata az orromba kúszott, míg a lábam lassan elkezdte feladni a szolgálatot.

-Kár volt – fordítottam hátat neki

-Liv, sajnálom – sóhajtotta – akkor barom voltam

-Valóban – fontam keresztbe a kezemet

-Kérlek, a sors adott egy új esélyt, had bizonyítsam be neked is, hogy megváltoztam – könyörgött. Igen, a tiéd vagyok! – ordította a szívem

-Harry, hagyd ezt – ráztam meg a fejem, miközben próbáltam takarni, hogy össze törtem

-Nem! Megtaláltalak, és nem engedlek el újra – nyúlt a kezem után. Megfogta apró kezemet, és mintha villámcsapás ért volna. Láthatatlan szikrák törtek ki, a szívem fellángolt.

-Le se szartál – szipogtam

-Máshogy lesz, nem foglak magadra hagyni – rázta a fejét ő is sírva

-Harry, nem csak azért hagytalak ott mert nem jöttél haza – szorítottam össze a számat

-Hanem? – engedte el a kezemet

-Mert rám se hederítettél – vontam vállat – azt se vetted észre, hogy mi zajlik le bennem

-Tudom – hajtotta le a fejét

-Honnan tudnád? – emeltem fel a hangom – Tudtad, hogy szomorú vagyok? Tudtad, hogy magányosnak érzem magam? Tudtad, hogy terhes vagyok? – ordítottam de a végére már zokogtam

-Te-terhes voltál? – sápadt el

-Igen – bólintottam – a közös gyerekünket vártam

-Úristen – esett térdre – akkor van egy gyerekem? – fel zokogtam majd mellé estem a homokba.

-Nincs – ráztam a fejem zokogva

-De, azt mondtad.. – makogta

-Elvetéltem – töröltem le a könnyeimet miközben megremegett a szám az emlék hatására – annyit idegeskedtem és sírtam, hogy teljesen legyengült a szervezetem, így elment a baba

-Liv, annyira sajnálom – sírta el magát, mire az agyamat félre téve megöleltem. Szorosan magához húzott és a vállamon sírt tovább míg én a távolban lévő három alakot néztem. Harry bandája.

Sziasztok! A dal amit felhasználtam Liv saját szerzeményének, az Selena Gomez-től a Bad Liar című dal:) Legyen szép estétek