A Pokol Bukottja

I. 13.fejezet

Mindent vörös köd borított, de valamelyest tisztább volt a levegő, mint a városokban. Fájdalmasan nyöszörgő hangokat hallottak, de sajnos látni nem láttak valami sokat. Roy a hangok irànyába mozdult míg bele nem ütközött egy láncba, legalábbis a csörgése alapján láncra tippelte, ezután azt követte. Egy kézhez vezetett, majd jobban megnézve Roy felismerte a testrész gazdáját.
- Ali! - guggolt le elé. A fiún szakadt volt a ruha és testét ostornyomok borították. Szeme résnyire kinyílt a hangra.
- Roy? - kérdezte száraz torokkal,majd egyik kezét kinyújtotta a semmi felé. Barátja megfogta a remegő végtagot és átkozta magát lassúsága miatt. Hirtelen sikolyt hallott nem sokkal maga mögött, Bryn volt az.
- Menj.. - mondta Ali. - Vele nagyon dúrván elbántak...
Roy megszorította a kezét, de nem annyira, hogy fájjon neki.
- Ígérem nem lesz semmi baj. Mindannyian kijutunk innen. - azzal felàllt és a lány hangja felé rohant, már amennyire a ködben látni bírt. Végül neki ment valamilyen kőnek. Olyan volt, mint egy tömör kőasztal és Roy borzalmára rajta Bryn feküdt meztelenül.
- Hé.. - mondta jelezve itt létét, de erre csak egy nyögés hagyta el a lány száját; még arra sem volt ereje, hogy kinyissa a szemét vagy megmozdítsa az egyik ujját.
Roy a lány tarkója alá nyúlt és valamelyest felemelte a fejét. Nem akart tiszteletlen lenni a lánnyal szemben, ezért próbált nem ránézni testére, de azt szőrnyű zúzódások és vágások borították.
- Pedig már kezdtem jól szórakozni. - jelentette ki egy játékos hang.
- Ayase mit akarsz még?! Nem volt neked ennyi elég?! - ordibálta a ködbe Roy.
A hang tulajdonosa felkacagott, majd a vörös köd ritkulni kezdett. Mikor kitisztult a kép Roy megállapíthatta hol vannak társai. A kőasztal volt a helyiség közepén. Roy mögött a falhoz volt láncolva Ali. A fiú jobb oldalán szintén falhoz láncolva ült Muri; látszólag neki esett a legkevesebb baja,de őt is sebek borították. Zars és Kalim nem sokkal messzebb tőle álltak. A kőasztaltól pár méterre, balra Trod feküdt hason. Egy nagy lyuk éktelenkedett hátán; Roy csak látásból meg tudta állapítani, hogy a férfi már halott.
A fiú tekintete ekkor dühösen fordult az előtte álló alak felé. Haja vállig érő vörös és göndör volt,szeme koromfekete. Hosszú bőrnadrág volt rajta és egy fekete trikó,karját pedig fekete bőrkesztyű takarta. Nyakára egy vörös szalag volt kötve.
Azonban Ayase nem volt egyedül. Egy hosszú aranyszőke hajú és sötétkék szemű férfi állt mellette. Egy szakadt rövidnadrágot és egy szintén szakadt pólót viselt. Végtagjait làncnyomok díszítették.
Roy elkerekedett szemekkel meredt a férfira.
- Lucifer?..- álmélkodott, majd visszafordult öccséhez. - Mért nincs a helyén?!
- Kmh.. - köhintett erőltetetten a Lucifernek nevezett. - Elnézést Rixon kölyök! - mondta gúnyosan. - Sokat hallottam már a Sátán elsőszülött fiáról. Az erkölcsös pokolszülött, aki hátrahagyva eddigi mivoltját bosszúhadjáratot indít saját fajtája ellen, mert beleszeretett egy olyan hitvàny, aljas és érzéketlen lénybe, mint az ember! Hát nem romantikus?
- Nem minden ember ilyen! - közölte Roy.
- Nagyon emlékeztetsz valakire.. - mondta tanakodva Lucifer.
- Michaelre talán? - kérdezte a fiú szemöldökét felhúzva.
- Ezek szerint már találkoztál vele.
- Most éppenséggel nála vagyok elszállásolva. - mondta játékosan Roy; próbálta lazára venni a beszélgetést.
- Nem hittem volna,hogy még méllyebbre süllyedhetsz! - csikorgatta fogait Ayase undorral a szemeiben.
- Nem én vagyok a mélyben testvér. Épp ellenkezőleg, nekem sikerült megszabadulnom a Pokol békjóitól. - magyarázta a fiú.
- Royi..Neked csak apánk láncaitól sikerült megszabadulnod. - jelentette ki fejét rázva Ayase, mire bàtyja értetlenül nézett rá. - Annyira könnyű titeket megtéveszteni. Sosem látjátok meg, ami az orrotok előtt van. Bárkiben megbíztok, aki közel akar kerülni hozzátok és egy pillanat alatt képesek vagytok összetörni, ha elárul az, akit szerettek. - ekkor hangosan felkacagott. - Szeretet! Csak az olyan ostoba és gyenge lényeket kebelez be, mint te és apa!
- Apa? - kérdezett vissza Roy, továbbra sem értette öccse mondandóját.
- Szerintem még mindig nem hiszi el, hogy én juttattam oda ahova! - vigyorogta Ayase.
- Mégis mit csináltàl?!
- Csak azt, amiről mindig is álmodtam. Átvettem az alvilág trónját. - tárta szét elégedetten karjait Ayase.
- Átvetted? Akkor..
- Nyugi, nem öltem meg apánkat. - legyintette öccse. - Annak a vén bolondnak még volt annyi ereje, hogy az életemet a sajátjához kösse, és hogy visszatérjen oda, ahol született. De mért is érdekel téged az ő jóléte, hisz mindig is utáltad?
- Nem ő érdekel! - közölte Roy. - Ayase, nem vagy képes irányítani a démonokat, amíg meg nem ölöd a Sátánt! Máskülönben az alvilág megy a saját feje utàn!
- Szerinted én nem tudom?! - fakadt ki Ayase, majd újra nyugodtan szólalt meg. - De nem kell aggódnod Royi, mindent elterveztem.
- Úgy érted, amíg Lucifer szabadon mászkál a Pokolban, a teremtmények nem lázadnak fel ellened? - vázolta a fiú. - De vajon meddig tudod magad mellett tartani? - majd a bukott angyalhoz fordult. - Lucifer, te egy időzített bomba vagy. Hiába tekint most a társának, Ayase előbb-utóbb eléri a céljàt és akkor nem sokat fog számítani neki a mostani helyzet. Nem fogja érdekelni,hogy neked köszönheti az életét. Mihejst ràjön,hogyan szabadulhat meg a Sátántól eltipor, mert neki nem jelent semmit a te életed vagy, amit tettél érte.
- Ne hallgass rá! Csak ellenem akar fordítani! - emelte fel a hangját Ayase.
- Na és te nem tartasz attól, hogy ellened fordul? - fordult öccséhez Roy. - Hát már elfeledted a múltját, hogy mért került ide? Egyszer már elárulta a mesterét. Mi gàtolná meg abban, hogy megtegye mégegyszer?!
Lucifer és Ayase egymásra néztem, majd mindkette hasukat fogva nevetni kezdtek. Roy csak értetlenül nézte őket, majd miutàn abbahagyták Ayase szólalt meg.
- Szerinted mi erre nem gondoltunk?
- Még a szövettségkötés előtt megvitattuk ezt. - közölte Lucifer.
- Én szabadon engedtem. Arra jár, amerre akar. - mondta Ayase.
- Én pedig megtudom ölni, ha megszegi a szavát. - tette hozzá Lucifer.
- Ez nekem elég egyoldalúnak hangzik. - jegyezte meg Kalim. - Mi van, ha megöl miközben nem figyelsz oda? - intézte szavait Ayasének. - Hisz azt tehet, amit akar.
- Csak egy bizonyos határig. - felelte öccse helyett Roy. - Ayase mindig is jó volt a kötésekben, főleg ha valakit irànyítani kellett.
- Látom kezded àtlátni a helyzetet. - mosolyogta Ayase. - Már kezdetek óta mindenki, még a világ is a játékszerem!
- De valamivel nem számoltál. - jegyezte meg Roy.
Öccse vigyora szinte a füléig ért, undorító volt.
- Na igen. Azt hittem, ha megölöm azt az ember lányt, majd megtörsz és eltűnsz a képből. De te inkább a bosszúvágyadat követted!
- És miért akartál kitenni a képből? - Roy próbált nyugodt maradni, ami nagyon nehezére esett tudva, hogy a szeretett lányt a sajàt öccse ölte meg, aki mellesleg itt áll előtte. Legszívesebben most rögtön letépte volna a fejét. - Bizonyára rendelkezem valamicske hatalommal, ha az utadban vagyok.
Ayase arcáról lehervadt a mosoly, de bátyja csak folytatta.
- Netàn félsz, hogy a démonok annyira nem akarnak királyuknak, hogy hozzám fordulnak? Vagy tartasz tőlem, mert mint az elsőszülött nagyobb hatalommal rendelkezem? - Roy a szájára erőltetett egy gúnyos mosolyt. - Eltaláltam?
- Elegem van belőled! - csikorgatta fogait öccse. - Folyton te kell,hogy legyél a középpontban, igaz? Na és ha azt mondom, hogy a felsoroltak közül mind igaz, elégedett leszel?! Jaj, bocsánat. Roy Rixon sohasem elégszik meg semmivel! Úgy tűnik most én kaptam a rosszfiú szerepét, de vajon mit gondolnának rólad az angyali haverjaid, ha megismernék az árnyékodat?! Lehet, hogy én sokkal érzéketlenebb és gonoszabb vagyok, mint te,de életem végéig sem tudnám megtenni azokat a borzalmakat, amiket te!

Köszönöm az olvasást!😊