A Pokol Bukottja

II. 3.fejezet

Roy nem volt biztos a dolgában.
Mihejst Bryn teljesen felépült útnak indultak, de a fiú nem gondolta a legjobb vállalkozásnak felkeresni apját. Hiába Ayase a fő ellenség, a Sátán sem mondható jó fejnek. Roy tartott az apjával való találkozástól, nem tudta mit fog kihozni belőle.
- Azzal az átjáróval sok időt megspóróltunk. - jegyezte meg Muri.
- Ja..de azt hittem szétszakadok. - dörzsölte meg mellkasát Kalim. - Te, hogy viseled el? - kérdezte a fiútól, de az meg sem hallotta. Gondolatai màshol jártak.
- Kalim, te mit tudsz Ark és Safry házasságáról? - kérdezte Roy egy nagy csönd után.
- Ha azt akarod tudni, hogy szerették-e egymást, akkor a válaszom nem. - közölte a férfi.
- És te mit tudsz Zars? - faggatózott tovább a fiú.
- A házasságról semmit. Csak annyit tudok, hogy apád nem vér szerint került a trónra. - felelte az öreg démon.
- Az meg hogy lehet? - kérdezte Roy és meglepetésére Raphael válaszolt.
- Isten választotta ki.
- Mi?!
- A Pokol azért jött létre, hogy a bűnös lelkeket befogadja. Azonban ezek az emberi lelkek átalakultak odalent, ezek voltak az első démonnak nevezett lények. Rájöttek, hogy képesek feljutni a felszínre, de az angyalokkal nem számoltak. A menny harcosai megvédték az embereket akár az életük árán is. A démonok tudtàk, hogy cél nélkül nem jutnak messzire, ezért maguk között kiválasztottàk a legerősebbet, a Sátánt, aki vezetheti őket. Ekkor kezdődött meg a démonokkal való csatározàs.  Hogy a Pokol Ura méltó ellenfélre leljen Isten feljebb emelte 8 angyalt, a 8 legelsőt és arkangyaloknak nevezte el őket.
- De hogy jön ide az apám? - kérdezte Roy.
- Miután az utolsó Ördögöt is megöltük azokat a démonokat kezdtük írtani, amelyek a Földön maradtak. Az apád képtelen volt bàntani őket, mert az embert is látta még bennük.
- Ezzel azt mondod, hogy Ark angyal volt? - kerekedtek el Roy szemei.
- Isten 8 arkangyalt teremtett, de mára már csak 7 van. Szerinted, hogy lehet ez? - húzta fel szemöldökét Raphael.
- Ark volt a nyolcadik?!
A szürke hajú férfi bólintott.
- Miutàn az apád lett a Sátán befejeződött a háború.
- De?..
- Az apád talált egy gyönyörű és agyafúrt démoni nőt.
- Safryt. - mondta Roy és szeme elé kúszott anyja tökéletes alakja, gyönyörű bíborvörös göndör fürtjei és lángoló tekintete.
- Azonban ez a nő ellene fordult, miután megtudta, hogy a Pokol Ura angyal volt. - magyarázta Raphael.
- Örömmel szolgáltuk volna a Sátán nejét, ha harcra hív minket. - jegyezte meg Zars.
- Azonban Safry nem tette. - folytatta Kalim. - Tudta, hogy hiàba tartjuk nagyra, a Sátán háta mögött nem cselekszünk.
- De mért nem tettétek? Úgy tudtam Ark nem volt valami kedves veletek. - magyarázta Roy.
- Apádnak rá kellett jönnie, hogy kedves szavakkal nem tudja kordában tartani a démonokat. Csak azután lett mindenkivel ellenséges miután gyanakodni kezdett Safryra. A saját embereiben sem volt képes megbízni.
- Értem. - sóhajtotta Roy.
- Rixon, nem tudom milyen volt apa ként, de vezér ként tiszteltem. - közölte Kalim. - Remélem tisztázzátok a helyzetet.
- Én is ezt remélem. - vallotta be a fiú halkan.
- Nem kell sokáig várnod. - jegyezte meg Raphael.
Az arkangyal eddig elől haladt, most megàllt az előtte elterülő erdő előtt.
- Ez az Örökerdő? - hülledezett Bryn, aki eddig meg sem szólalt; a múltba révedt, de a gyönyörű természet elterelte a figyelmét.
A fák nem csak zöldek voltak, ahogy egy örök erdőtől elvárná az ember. Minden színben pompáztak a levelek, olyanokban is, amelyekben a normális fák nem is lehettek volna, mint a rózsaszín, a lila és a kék.
- Ez gyönyörű..- ámuldozott Zars.
- De mi az a kék fény? - mutatott az erdő közepe felé Kalim.
Roy rögvest futásnak eredt; tudta mi az. Biztos volt benne, hogy apja a fény középpontjában lesz. Ő ért oda elsőnek és a Sátánt nem megszokott alakjában találta.
Egy rombusz alakú kék kristàlyba zárva állt, de lebegett, mintha vízben lenne. Haja válláig ért, hullámos volt, fekete színben kezdődött és bordóra váltva vörösben végződött. Szemei csukva voltak. Egy tinédzser fiúnak látszott; ahogy Roy úgy ő is egy fiatalabb testre váltott. Habár Roy már kezdte úgy érezni, hogy le kell váltania külsejét.
A kristàlyt óriàsi szárnyas lények vették körül egy kék fénykörön belül.
- Ezek meg mik? - kérdezte Muri.
- Sárkányok! - mondták ámulattal Roy, Kalim és Zars egyszerre.
A sárkányok varázslatos lényeknek számítottak, de nem igazán bújtak elő fészkükből. Nagy ajándéknak számított, ha valaki megpillanthatta őket, mégha ez volt az utolsó is, amit láttak.
- Nincs vesztegetni való időnk. - lépett előre Bryn.
- Várj! - ragadta meg a lány karját Roy, mikor már majdnem elérte a kék fény vonalát. - Ha belépsz a körbe felébrednek a sárkányok.
- És akkor mi van? - kérdezett vissza a lány.
- Nem véletlenül vannak itt. Védik az urukat. - mondta Kalim.
- A Nagyúr mindig is közel tartotta magához ezeket a lényeket. - bólogatott hevesen Zars.
- Akkor mi tévők legyünk? - kérdezte Raphael.
- Téged is bánthatnak? - fordult Kalim a fiúhoz.
Roy végignézett az állatokon, majd tekintete megàllapodott apján.
- Elvégre a Sátán fia vagyok. - azzal elindult.
- Ezt egyre büszkébben mondod. - jegyezte meg Kalim, de ezt csak a mellette álló öreg démon hallhatta, aki elmosolyodott.
Mihejst Roy belépett a fényvonalon túlra a sárkányok kinyitották sárga szemeiket és felemelték fejüket.
- Nem akarok bajt. - emelte fel kezeit a fiú és lassan közeledett a kristàly felé.
Úgy 2 méterre tőle állt meg, úgy sejtette,ha közelebb merészkedik a sárkànyok is lépni fognak.
De már nem is érdekelték a lények; apja arcát nézte. Szemei lassan fáradtan nyíltak ki. Fekete szemei kábultan tekintettek le fiàra, majd ajkai mosolyra húzódtak, lágyan teljesen meglepve Royt. Bamba szemekkel nézhetett apjára, mert az még szélesebbre húzt mosolyát, majd lágy hangon megszólalt Roy fejében.

Le kell győznöd egyikőjüket, hogy elismerjenek.

- Akkor ki tudsz onnan jönni? - kérdezte Roy. Maga sem tudta, hogyan jöttek a szájára a szavak.
Feszengését apja is észrevette, mert bátorítón mosolygott tovàbb.

Ha eljön az ideje.

- Rejtelmesebben nem is tudnàl beszélni, mi? - jegyezte meg Roy.

Te jöttél ide.

- Inkább én, mint Gabriel.

Ezek szerint már tudsz mindent.

- Nem mindent, de a többit veled akarom megvitatni.

Ennek örülök.

- Akkor örülj, ha már túl vagyunk ezen. - közölte Roy, majd a sárkányok felé fordult. - Szóval,melyikőtök lesz a kiválasztott?
Pár másodperc után egy nagy fekete sárkány indult felé, miközben a többiek a fény vonalához hátráltak.
- Tehàt te. - állt készenlétbe Roy.

Ne bàntsd!

- Nem áll szàndékomban. - mondta halkan a fiú.
A vonalon kívülieknek feltűnt, hogy Roynak jobb kedve lett a küzdelem közeledtével, ennek örültek. Ezzel szemben a Sátán tartott fia lépéseitől; ő még tisztàn emlékezett a Tökéletes Démonra.

Köszönöm az olvasást!😊