A Pokol Bukottja

II. 5.fejezet

Miután visszaértek várniuk kellett Michaelre és a mindenbizonnyal vele érkező arkangyalokra.
Roy nem beszélt senkivel azóta, hogy megtalálták a Sátánt. A gyepen ült egy fűzfa árnyékában. Senki sem tudta mit mondjon neki; végül Kalim unta meg ezt a tétlenséget és a fiú mellé telepedett.
- Min gondolkozol ennyire? - kérdezte.
- A múltamon, hogy miket tettem, és hogy miért? - felelte egy kis csönd után Roy.
- És találsz rá választ?
- Nem. - rázta meg a fejét a fiú. - Semmi.
- Talán segíthetek. Kérdezz, amit csak akarsz. - jelentette ki Kalim.
- Azért lettél ilyen szörny, mert nem segédkeztél Liya megölésében, igaz?
A démont meglepte a kérdés, mindenre számított csak erre nem, de válaszolt.
- Igen. - újabb csönd állt be közéjük. - Figyelj. Bàrmily hihetetlen beleszerettem.
Erre Roy nagy szemekkel fordult Kalim felé, aki a tájat pásztázta.
- Apád parancsa volt, hogy figyeljelek meg, amikor az emberek közé mész. Nem nagy kedvvel végeztem ezt a munkàt,de ahogy telt az idő felbukkant ő. A szépsége és ártatlansága elbűvőlt. Tudom, hogy elképzelhetetlen, hogy egy démon szeressen, de..
- Egyáltalán nem elképzelhetetlen. - vágott közbe Roy.
- Igaz is, ugyanabban a cipőben járunk. - mosolyodott el Kalim. - Gondolom, nem újdonság, hogy utáltalak.
- Múlt időben újdonsàg. Már nem utálsz? - húzta fel egyik szemöldökét a fiú. Erre a démon is felé fordult.
- Utáltalak, mert vele lehettél, mert érinthetted, mert úgy nézett rád ahogy. Utáltalak, mert úgy gondoltam a bosszúhadjáratoddal megsérted az emlékét. De most már tudom, hogy neked is úgy fájt, mint nekem. Nem utállak, persze nem is bírlak túlzottan, de már tudom, hogy mért a bosszú mellett döntöttél.
- Tényleg,és mért? - most Roy fordult a táj felé.
- Mert nem tudtad máshogy elviselni a hiányát.
- Talán igazad van.
- Persze, hogy igazam van! - jelentette ki Kalim. - Tudtam, hogy a listádon én is szerepelek és vártam,hogy elgyere értem. Azt akartam, hogy ne éljen bennem már semmi belőle.
- Ha ennyire szeretted, hogyhogy még életben vagy? - kérdezte felhúzott szemöldökkel Roy.
Sértőnek hathatott, de mindketten tudtàk, hogy érti. A démoni szív egy szerelem végét bírja csak ki, mert az maga a démon életének végét is jelenti.
- Lucifer DNSe miatt nem tudok meghalni. - mondta nem túl komolyan Kalim, ezért nehezen lehetett neki hinni.
- Ezt hogy érted? Mindenki meg tud halni, még a Sátán is. - érvelt Roy.
- De a bukott angyal örök sötétségbe lett taszítva.
- Úgy érted örökké él?
- És szenved odalent. - tette hozzá Kalim. - Legalábbis kellene neki.
- És a DNSével te is halhatatlan lettél?
- Valami olyasmi. - bólintott a férfi.
- Huh..ez dúrva..- nézett maga elé Roy. Kalim pedig felnevetett.
- A Pokol szülöttjei vagyunk. Egy háborúba csöppentünk, ráadásul a jó oldalon állunk, és te ezt tartod dúrvának?
Erre a fiú is elmosolyodott.
- Oké, egy pont oda.
Újabb csönd telepedett rájuk, de ez már nem volt feszült, nyugalom lengett be mindent, addig míg Kalim fel nem állt.
- Beszélned kellene apáddal. Már mindenkit végigkérdezgetett, hogy mi van veled, de nem mondtunk semmit. Úgy gondoltuk, ezt nektek kell elintéznetek egymásközt.
- Ezt könnyebb mondani, mint csinálni. - morogta Roy.
- De muszály beszélnetek. - emelte meg egy kicsit a hangját Kalim. - Eddig egy egymástól távoli burokban éltetek. Azt az oldalotokat mutattátok, amire rákényszerültetek. Lehet, hogy megértenétek egymást, ha hagynátok.
Roy komoran nézett a démonra, mire az abbahagyta a magyarázást. Kalim azt hitte, a fiú rögvest felöklözi, de nem tette, helyette lassan felállt.
- Ezt nem pont tőled vártam. - mosolyogta.
- Mit ki nem hoz belőlünk egy háború. - vakarta meg tarkóját Kalim.

Pár perc múlva Roy egy ajtó előtt állt, ami a Sátán szobájába vezetett. Kezét az ajtó elé emelte, de nem volt képes bekopogni. Mégis mit mondhatna?
- Pont téged kerestelek. - a hangra Roy megpördült.
A Sátán állt előtte; tinédzser külseje miatt inkább a bátyjának tünt, mint az apjának.
- Neked nem kellene még pihenned? - szegezte neki a kérdést a fiú ijedtében.
- Csak nem aggódsz értem, fiam? - vigyorogta a Sátán. Roy egyből félrenézett.
- Nem különösebben.
Erre apja felnevetett.
- Gyere. - azzal beinvitálta a helyiségbe. - Már megakartalak keresni.
- Hallottam,hogy kérdezősködtél rólam. - jegyezte meg Roy,miközben becsukta maga mögött az ajtón.
- Talán nem érdekelhetnek a fiam problémái? - ült le az ágyra apja.
A fiú csak fintorgott egyet, de apja próbálta nem észrevenni.
- Téged akartalak kérdezni, de nem tudtam, hogy reagálnál rá.
- Azt én sem tudom. - jegyezte meg Roy a padlót nézve. - De most itt vagyok, szóval hallgatlak.
A Sátán egy ideig fiát kémlelte.
- Nem akarsz leülni? - kérdezte végül.
- Inkább nem. - felelte vontatottan Roy.
- Értem. - mondta apja, majd megvakarta karját. - Ez nehezebb, mint gondoltam.
Erre a fiú felkalta a fejét és már tudta mivel kezdje.
- Igaz, hogy angyal voltál?
A Sátán meglepődve nézett vissza rá.
- Igen.
Erre Roy felsóhajtott.
- Ezt jó tudni.
- Miért?
- Jó tudni, hogy nem vagyok velejéig romlott. - húzta félmosolyra a száját a fiú.
- Ennyire megbántad, amiket tettél?
- Sosem önszántamból tettem.
- Nekem nagyon is úgy tűnt, hogy élvezed. - mondta apja inkább magának, mint a fiúnak.
- Csak miattad csináltam! - emelte fel a hangját Roy.
- Miért? - erre Roy grimaszolt egyet.
- Meg akartam felelni neked. Azt hittem, gonosz vagy, hisz te vagy a Pokol Ura. Azt gondoltam, ha megmutatom, hogy nem rettenek vissza semmitől, majd elfogatsz.
- Nálunk nagyobb idióták nincsenek. - sóhajtotta a Sátán.
- Mi van?! - fakadt ki Roy, de apja fájdalmas arcára pillantva haragja ellobbant.
- Te azért csináltál borzalmas dolgokat, hogy megfelelj nekem. Én pedig azért nem fogadtalak el, mert ilyen dolgokat tettél.
- Ez nem egészen tiszta. - mondta halkan a fiú, inkább magának, mint másnak.
- Te hasonlítottál rám jobban, de a gonoszságodat anyádtól örökölted, ezt gondoltam. - magyarázta a Sátán, ő is inkább magának, mint fiának. - Azért foglalkoztam többet Ayaseval, mert azt hittem, ő jó, de mostmár tudom, hogy az egész színjáték volt.
- Találkoztam vele. - mondta Roy, és harag gyúlt benne öccse iránt.
- Ezért vagy ilyen borús hangulatú? - kérdezte apja megértően.
- Nem éppen. - nézett a Sátán szemeibe Roy, aki csak most figyelt fel fia ökölbe szorult kezére. - Csodálkoztam, hogy Ayase teljesen kivetkőzött magából, de nem tartott sokáig. A körülmények nem igazán engedték meg, hogy ezen gondolkodjam, mellesleg ő mindig is jól befolyásolt másokat.
- Akkor mi történt?
- Ayase ölte meg Liyat.
- Az ember lányt? - döbbent le a Sátán. Nem gondolta, hogy fia ilyen messzire képes elmenni. Az ember gyilkolás még az alvilágban is tabu. A halálba vezetni lehet, de saját kézzel megölni az árulásnál is nagyobb bűn.
- Igen, és bukott angyalt csinált a barátomból. - Roy hangjából sütött a megvetés, a Sátán előtt pedig minden kitisztult.
- Bosszút akarsz?
- Nem tudom. - sóhajtotta megint Roy. - Ott álltam előtte. Meg akartam ölni, mégsem tudtam megmozdulni.
- Ismerős érzés. - biccentett a Sátán.
- Azt is tudom, hogy magadhoz kötötted.
- Ezt tartottam a legjobb megoldásnak. Én képtelen vagyok megölni őt, de így ő sem tud engem. Ha mást nem is, legalább elmondhatom, hogy nem voltam tétlen. Te mihez kezdesz?
- Jelenleg várok. Nem tudom lehetséges e, de meg fogom menteni a barátom. - közölte Roy megingathatatlanul.
- Hogy hívták?
- Ne beszélj róla múlt időben! - kapta fel a vizet a fiú. Hisz Ali még élt, bár ki tudja hol és hogyan.
Roy a következő pillanatban megrökönyödve nézte apját, aki hasonlóan nézett vissza rá. Sosem emelte még fel a hangját ennyire, főleg nem a Pokol Ura előtt.
- Azt hiszem, én megyek. - fordult az ajtó felé Roy.
- Várj! - pattant fel ültéből apja.
- Most egy kis magányra van szükségem. - mondta halkan a fiú.
- Szerintem éppen eleget voltál egyedül. - jegyezte meg a Sátán.
- Nem tudsz rólam semmit! Az a jó, ha egyedül vagyok, mert akkor nem lesz senkinek semmi baja!
Apja megértette az érvet, de nem hátrált meg. Itt volt az ideje, hogy megismerje fia igazi énjét.
- Ezt Ayase mondta neked?
- És igaza van. - felelte komoran Roy, majd megfordult, így apja láthatta gyermeki arcát, ahogy visszafolytja a könnyeit. - Ha Ali nem jön velem, akkor nem esik bántódása. Ha nem követem el azokat a borzalmakat a múltban, akkor nem fájt volna neki.
- A tény az, hogy az angyal barátod nem hitt benned eléggé. - közölte keményen a Sátán.
Meg kellett győznie fiát, hogy a sors ellen nem képes cselekedni, hisz ő márcsak tudja.
- Ő hitt bennem az elejétől kezdve, én pedig cserben hagytam, ahogy Liyát is! - közölte Roy.
- Tehát ez a bajod. Eleged van abból, hogy mindenki meghal körülötted. - vázolta a Sátán.
- Ezt ne mond ilyen egyszerűen! Te mit tennél, ha mindenki halálát te okoznád?!
- Én vagyok a Pokol Ura, kölyök! - mostmár apjának elege lett a fiú nyafogásából.
Mit gondol? Azt hiszi csak ő szenved ilyenek miatt?
- A fenébe is Roy! Saját kezűleg végeztem a feleségemmel!
Ez elegendő érv volt a fiúnak, hogy lehiggadjon.
Hangja megtörten csengett.
- Tényleg mennem kellene. - bár ezt mondta, Roy nem mozdult.
- Te magad mondtad, hogy Ayase remekül befolyásol másokat, de észre sem vetted és téged is összezavart. - mondta halkabban a Sátán.
Fia kénytelen volt belátni, hogy apjának igaza van.
- Ha tudsz is az ellenfél erejéről még nem biztos, hogy fel vagy rá készülve. - mondta kedvtelen félmosollyal az arcán Roy, majd kinyitotta az ajtót és kilépett rajta.
A Sátán nem tudta mit mondjon. Ekkor döbben rá egy szülő, hogy milyen nehéz is a gyereknevelés.
- Kérdezhetek még valamit? - fordult vissza oldalvàst Roy, mire apja felkapta a fejét.
- Persze.
- Ha rossz dolognak tartottad a tetteimet, miért nem állítottál meg?
A Sátán látványosan elgondolkodott ezen.
- Talán mert mikor az emberi világban voltál nem ártottál senkinek. - felelte végül.
Roy a felhőkre nézett.
- Az embereket sosem bàntanám. Náluk tisztább lelkű lényt nem ismerek. - fejezte be gondolatmenetét a fiú, majd elakart indulni,de apja megszólította.
- Tényleg jó vagy. - jelentette ki mosolyogva.
Mostmár a benne lévő kétely gátja is leomlott és biztosra tudta, hogy megbízhat fiában.
- Nem, nem vagyok az. - morogta Roy.
- Na ide figyelj! - lépett a küszöbre a Sátán. - A tűz nem az alvilàg ereje. Már angyalként is voltak lángjaim. Ayasenak nincs meg ez a képessége, mert ő olyan, mint Safry. De te neked meg van a tűz hatalma, mert jó vagy. Ezt ne felejtsd el Roy! A tűz nem csak pusztít, az élet és a melegség jelképe. Te az én fiam vagy, egy angyalnak született fia, és bármit mondhatsz magadról, egyszer mindenki csodálni fogja a jóságodat.
- Hogy állíthatod ezt ilyen biztosra? - kérdezte gombóccal a torkában Roy.
- Ha nem így lenne, nem lehetnél itt. - tárta szét kezeit apja a tájra mutatva. - Ez az angyalok birodalma, te pedig benne vagy. Ez nem elegendő érv?
A Sátán megdöbbenve tapasztalhatta meg fia szívből jövő nevetését, azonban ez hirtelen maradt abba.
- Hallottad ezt? - kérdezte aggódva Roy.
- Mit?
- Valaki azt mondta, vigyázz.
Apja egyből tudta ki lehetett az, de a félelem nem engedett szavakat ajkaira, csak már mikor késő volt.
- Roy! Ez egy figyel..- , de nem tudta befejezni mondatát, mert köd burkolta be hirtelen a fiút, majd eloszlott Royal együtt.
- Ez a köd.. lehetetlen..

Köszönöm az olvasást!😊