Az Elfeledett Erők... 2.rész - Látomások

13.fejezet

Sokáig próbáltam kibontani az erős csomót amit a kötélre kötöttek.

-Na megyek. Szia!-Malfoy hangja. Közeledik. Utolsó esély.

Lábujj hegyre emelkedtem, majd dobtam egy szép hátast ami eléggé fájt, de elég volt hogy összetörje a széket, így már gyerekjáték volt kiszabadulni a kötélből. Kimentem a szobából, és a folyosó kijárata felé futottam amikor észre vettem hogy a másik oldalon Malfoy követ. Hiába siettem, ő gyorsabb volt.

-Petrificus Totalus!-Ismér lebénultam. Ez nem lehet igaz!

Az első kép ami beugrik, az már ismét a Mardekáros szobában van. A földön ülök. A kezem hátul összekötözve. Egy oszlop féleséghez vagyok rögzítve. Nem. Ez egy ágy. Hátra néztem, és az ágyon Malfoy foglalt helyet. Észre vette hogy felébredtem:

-Hülye ötlet volt megszökni. Innen már nem szabadulsz. Kétlem hogy összetudnál törni egy ágyat!

-Nem tudod mire vagyok képes!

-Figyelj én...-Leszállt az ágyról, és a mellettem helyet foglaló székre ült-Én tényleg sajnálom. Tényleg bíztál bennem?

-Jah...Asszem...Egy kicsit.-Ez az. Bevált a tervem! Gyötri a lelkiismeret!

-Akkor tudd hogy én bízom benned! Ezért most itt hagylak. Lemegyek vacsorázni. Te viszont itt maradsz!

Amikor elment, percekkel utána látomásom támadt:

-Hol lehet?-Harry, Ron, Seamus, és Hermione beszélget a Griffendéles klub helységben.

-Senki sem látta!-mondta Hermione

-Holnap mecs! Nélküle nem hiszem hogy tudunk nyerni!-Ron véleménye

-Nem tudjuk hol van, mióta Malfoy leszólította.

-Ha az az idióta csinált vele valamit, azt megbánja!-Keménykedett Seamus.

Próbáltam szólni nekik hogy hol vagyok de csak suttogni tudtam:

-Egy Mardekáros szobában vagyok! Harry! Hallassz?-Ekkor kinyílt az ajtó.

Malfoy lépett be. A kezében egy pohár töklevet hozott, és egy tányért. Ha jól látom csíkokra vágott csirkemell, sült krumplival.

-Szia!-Nem válaszoltam csak lenézően néztem rá, ahhoz képest hogy most gyakorlatilag felnézek rá.-Ezt neked hoztam. Ez volt a vacsora.-Letette a tányért a mellettem lévő székre, ahol nem sokkal ezelőtt még ő ült, de én még mindig nem szóltam egy szót se-És hol marad a köszönöm?

-Az a lépcső mögött maradt, a bizalmammal együtt!

-Jól van na! Már mondtam hogy kényszerítettek!

-Attól még ez kicsit sok.

-Kérsz enni?

-Nem. Tőled nem.-remélem vágja hogy haragszom rá.

-Oké. Ha nem akkor nem.-Arrébb húzódott, nekidőlt egy másik ágynak és olvasott. A csendet a gyomrom korgása törte meg.-Biztos nem kell?

-Megoldom.-Koncentráltam. Behunytam a szeme, és a levitációval óvatosan felemeltem egy kis hús darabot, és egyenesen a számba lebegtettem.

-Wow!

-Mondtam hogy megoldom!

-Ezt honnan tanultad?

-Apámtól.

-Az én apám nem tanított nekem ilyeneket.

-Hogy ezen miért nem csodálkozom...?

-Megtanítod?

-Bocs, de ez magyar praktika! Csak magyaroknak szabad megtanulniuk.

-Tényleg hisz te Magyar vagy.

-Rájöttél?-Mondtam flegmán és gúnyosan.

-Milyen magyarország? Szép hely? Még nem jártam ott.

-Fantasztikus!-Órákig beszélgettünk. Észre sem vettem hogy elrepült az idő.-Adnál egy kis innivalót?

-Persze!-Felállt, idehozta a tökleves poharat, a számhoz tartotta, és megdöntötte, hogy inni tudjak. Letette a poharat, majd rám nézett és nevetni kezdett.

-Most meg min nevetsz?

-Maszatos a szád! Várj segítek.-Malfoy közvetlenül mellém ült, és lassan letörölte a számról a töklé-bajuszt. Egyre közelebb hajolt hozzám-Most jó...-Nem is értettem mi történik. Csak azt vettem észre, hogy Malfoy szája az enyémhez ér. Megcsókolt...