Felgyorsulva

12.Rész

-Ez jól hangzik!-Mondta örömmel Sophie.

-Ugye! Sokkal jobb mint a Gyalog kakukk-válaszoltam neki nevetve.

Mire megtárgyaltuk az összes infót a szuperhős alteregómról, addigra beesteledett.

Sophie hazament én meg elmentem aludni.

Éjszaka megint álmodtam. Ugyanazt mint tegnap. Ugyanúgy a vihart néztem távolról. Most viszont valami más volt. 

A viharban lévő ember......egy lány volt.

Többet nem láttam, mert az ébresztőm megszólalt és az álom szertefoszlott.

A szokásos reggeli (meglehetősen gyors) rutinom után az iskolába siettem, hogy meséljek Sophie-nak az álmomról.

-Ugyan már! Túl sok tévét nézel!-Legyintett Sophie. Szerinte hülyeséget beszélek.

-Nem hinném, hogy egymás után 2 éjszaka ugyanazt álmodnám-Válaszoltam kissé ingerülten, mert nem szeretem,hogyha valaki hülyének néz.

-Jó, suli után benézünk Dokihoz és a többiekhez, hátha ők tudják, hogy mi a helyzet.- Vetettem véget a beszélgetésnek.

a folyosó padlóján apró dübörgés hallatszott. Mintha egy elefántcsorda haladna felém. Vagy pontosabban egy elefánt....

Hátrafordultam a másodperc töredéke alatt, és azonosítottam a hangok gyártóját. Max volt a maga kétajtós szekrény testalkatával.

-Szervusz Lawson! Mit szólnál egy baráti vállveregetéshez?-Kérdezte vigyorogva, miközben az ujjait ropogtatta.

Nem válaszoltam,hanem inkább gyorsan elintéztem. Odaléptem hozzá, és egy gyorsított ütéssel a padlóra helyeztem el a teljes fizikai valóját.

-Már kezdelek marhára unni, szóval, ha még egyszer akármilyen barátságtalan dologgal akarsz próbálkozni akkor addig ütlek amíg az összes csontod el nem törik!-Nyomatékosítottam szándékaimat egy fenyegetéssel.

-Jól van, jól van!-mondta már félénkebb hangon.

A többiek a folyosón először hallgattak, majd elkezdtek tapsolni.

Én nem akartam nagy felhajtást, ezért magamhoz ragadtam Sophie-t, majd elindultam a Moon Labs-be.

Az épület kapuján szélviharként hatoltam be, majd indultam az alaksorba a többiekhez.

ahogy beléptem az alagsorba, megszólalt egy riasztó és egy csapdaháló vetődött ránk.

-Mi a fa..-Kiáltottam miközben próbáltam kimászni a hálóból. Az üvöltözésemre felfigyelt Andy és a segítségünkre sietett.

-Bocsi Scott, a biztonsági rendszerünk elég kezdetleges-magyarázkodott Andy.

-Hát nem ártana ha legközelebb írnátok egy üzit-Mondtam neki.-Na mindegy, nem ezért jöttem. Hol van Marks Doki?-tettem fel a millió dolláros kérdést.

-Engem keresett Mr. Lawson?- bújt elő az egyik asztal mögül Doki.

-Igen, ugyanis segítenie kell.-mondtam neki.

-Nos? Mivel állunk szemben?-kérdezte.