Felgyorsulva

13.Rész

-Szóval-kezdtem bele a mesémbe- Amióta megvan a gyorsaságom, ugyanazt álmodom. Egy utcán vagyok, ahol épp vihar van. A vihar közepén egy lány állt,akibe belecsap egy villám. Itt mindig megszakad az álom,mert mindig felébredek.-fejeztem be a történetem.

-Nos, ez elég extrémen hangzik. Meg kell vizsgálnunk az agyműködésed az álom közben.-mondta Doki.

-Rendben van, ez elég ésszerűnek tűnik.-bólintottam.

Lefektettek egy ágyra, majd az arcomra tettek egy maszkot, amiből altatógáz áramlott ki, amitől rögtön elaludtam.

Az álmom ugyanott kezdődött ahol eddig. Az utcán a vihar közben. Nem tudom mitől, de most közelebb tudtam menni a lányhoz.  Felfele nézett, pont a viharfelhő irányába. Megfogtam a vállát, erre ő megfordult.

A lány......Sophie volt......

Ahogy megláttam az arcát, elért minket a villámcsapás.

Ekkor felébredtem. Teljesen leizzadtam, pedig csak néhány percet aludtam.

-Na? Volt valami említésre méltó?-Kérdezte az Andy, Doki, Sophie hármas.

Dilemmában voltam. Nem közölhettem Sophie-val, hogy az álmomban belecsapott egy villám.

-Öhmm... semmi érdekes, megint nem láttam ki volt a villámban.-mondtam hezitálva és reménykedtem, hogy beveszik.

-Rendben, attól függetlenül nézzük meg, hogy hogyan viselkedett az agyad az álom közben-Mondta Doki.

Letépte a papírt a gépről és tanulmányozni kezdte.

-Az agyad nem mutatott semmi rendelleneset. Kivéve a gyors agyműködést, de az tudjuk, hogy nálad az normális.-Mondta nevetve.

-Az egész jó-Mondtam.

-Most pedig jöjjön egy szokásos sebességmérés, kérlek fáradj ki a pályára!- intett színpadiasan Andy a lépcső felé.

Magamra eszkábáltam a tappancsokat, amik figyelték a szervezetemet és a sebességet.

Elkezdtem futni. Gyorsabban és gyorsabban, egy kékes fényvillanást láttam, amitől úgy megijedtem, hogy elbotlottam és 200 méteren keresztül gurultam a földön. Amikor fölkeltem, visszamentem a laborba, hogy megnézzem az eredményeimet.

-Nahát! Lenyűgöző! 3 nap alatt 1300 km/h-ra növekedett!-Lelkendezett Doki.

-Ez elképesztő!- Ezeken az eredményeken még én is meglepődtem.

-Doki, van egy dolog amit szeretnék megbeszélni mind önnel, mind a csapattal.-kezdtem bele a mondandómba.

-Egy pillanat Scott, csak had hívjam ide Dr. Cartert, hisz ő is a csapatunk tagja-vágott közbe Doki.

Bólintottam.

Mikor megérkezett, újra belekezdtem a mondandómba:

-Mint ahogy ti is tudjátok, én vagyok az első ember a földön, akinek szuperképességei vannak. Mivel ez egy adottság, ezért szeretném jóra használni. Így én és Sophia úgy döntöttünk, hogy szuperhős leszek.-Tartottam egy kis szünetet, hogy mindenki fel tudja fogni.

A csöndet Andy törte meg.

-Tökéletes! Azt hiszem van is valamink, ami segíthet.-mondta vigyorogva. Úgy festett, mint egy kisgyerek karácsonykor.

-Szabad megkérdeznem, hogy esetleg sikerült valami álnevet is kitalálni?-kérdezte Beverly.

-Igen, Frequency.-válaszoltam.

Andy egy asztalhoz vezetett amin egy darab rongyhoz hasonló anyag volt.

-Ez mi?-kérdeztem tőle.

-Majd meglátod- mondta, még mindig vigyorogva.