Én nem vagyok őrült!

2.nap

Alig tudtam aludni valamit... az ágy valami szörnyű, nagyon fázok, és a sok őrült 0-24-ben ordít... ezt nem fogom sokáig bírni így. Ha eleve nem voltam beteg, amikor idehoztak, akkor most ettől a helytől az leszek. 

Valamennyire már sikerült elhelyezkednem egy pózban a falnál, ahol kevésbé van kifeküdve a matrac, és valamennyivel többet tud melegíteni a takarónak nem nevezhető vékony valami. De az elmebetegek ugyanúgy ordítanak, amitől nem igazán lehet aludni. Mikor hajnali öt-hat óra felé el sikerül aludnom még akkor sem tudok túl nyugodtan és mélyen aludni. Inkább csak mélyen pihenek... nem igazán nevezhető alvásnak.

Nem tudok túl sokáig aludni, ugyanis beront az őr aki tegnap a "szobámba" kísért... habár ez inkább cella.

- ÉBRESZTŐ! - ordítja az ajtómban állva. - Kapsz öt percet hogy rendbe szedd magad! 

Alapvetően sem aludtam túl mélyen, így nem kellett nagyon felébrednem, de akkor is szörnyen megijedtem ahogy berontott, és elordította magát. Majdnem leestem az ágyról, és felsikkantottam ijedtemben. Csak ekkor vettem észre, hogy hátul kigombolódott a hálóing a hátam közepéig, és a hasamig felgyűrődött... villámgyorsan igazítottam meg magamon, és nagy nehezen begomboltam a gombokat. Vagy háromszor félregomboltam. Pont addigra sikerült rendesen "felöltöznöm" mire az őr benyitott.

- NYOMÁS KI! - ordítja.

Erre felpattanok, és kimegyek a szobámból, mire az őr megindul, én pedig megyek mellette ügyelve rá, nehogy lemaradjak.

Ott baktatok mellette egy ideig. Nagyon gyorsan sétál. Én meg alacsony vagyok, rövid és kis spagetti lábakkal, így alig bírom tartani vele a lépést.

Mikor már kezdek nagyon elfáradni, megjelenik mellettem Lucifer, egy cigivel az egyik kezében.

- És most? Ki tudja hova visz téged, mert nem hallgattál rám. Pedig én szóltam! - utálom amikor fényezi magát, és elbizonytalanít... korábban azt mondtam hogy nincsen semmi bajom, de a valóságban teljesen depressziós vagyok... emiatt a két ember miatt.

Megrázom a fejemet hogy elhessegessem ezeket a hülye gondolatokat. Erre Lucifer egy önelégült vigyort villant, majd eltűnik.

Idegesít hogy nem tudom hová is megyünk. Meg kellene kérdeznem. Ezért talán még csak nem harapja le a fejemet. Talán. De ez egy nagy talán. Egyáltalán nem vagyok benne biztos.

- Ho-hová megyünk most? - kicsit bátortalan vagyok amikor másokkal kell beszélni, mert Lucifer nem nagyon szokta megengedni. 

 - Pszichiáterhez, hogy eldöntse zárt osztályra való vagy-e. - mondja mogorván, és kicsit unottan. Nem tudom mi baja van velem. Rosszul esik hogy ilyen bunkón beszél velem, mikor én nem tettem ellene semmi rosszat.

Kb. öt-tíz percig járjuk a folyosókat, mikor elérünk egy ajtóig.

Már szinte lefagyott a talpam. Nagyon hideg a járólap. Fázok. Gyakorlatilag nincs is rajtam semmi ami melegítene, mert ez a hálóing semmit nem jelent. De jól jönne most legalább egy papucs, vagy egy kardigán, vagy bármi meleg cucc! Meg egy jó forró fürdő... de úgy érzem, hogy itt nagyon meleg vízben sem lesz részem, nem hogy forró fürdőben. Pedig szeretek fürödni... sokan szeretik jobban a zuhanyt, de én egyértelműen forró fürdő párti vagyok. De úgy érzem, hogy itt még annak is örülni fogok ha egy kicsit langyos zuhanyban lesz részem. Így jó hamar meg fogok fázni, főleg ha így maradok hálóingben.

Nem szeretek így itt lenni. Már csak azért sem, mert szörnyen szégyellős vagyok, és ebből pedig mindenem kint van... legalább ha adnának valami jó meleg ruhát... de úgy látszik hogy itt az a logika, hogy ha voltál olyan hülye hogy megőrültél, akkor ne várj normális ellátást.