Perzselő érintés /felfüggesztve/

Jeges nagyúr és a brokkoli

Hol volt hol nem volt, egy távoli világban, hol mindenki békében élte mindennapjait. 

Az emberek nem szenvedtek hiányt semmiben, hála nagylelkű királyuk uralkodásának, ki mindent megadott nekik. De vajon mi lehet olyan érdekes egy ilyen tökéletes királyságban? Pontosan, semmi az ég adta világon.

Azok az emberek akik valami csoda folytán lázadozni mernek, azonnal halálos ítélettel bánhassák meg bűneiket. 

A király neve Endeavour volt, mit szülei úgy választottak hogy senki ne tudja elfelejteni. A király már egészen kicsi kora óta mindent megtett annak érdekében hogy jó király váljon belőle. Folyamatosan fejlesztette magát, vért izzadott azért hogy egy tökéletes királyságot hozzon létre, amit az egyik fiára bízhat. A választás Shouto-ra esett kiemelkedően jó képességei és eltökéltsége miatt.

A fiú sosem vágyott a nagy hatalomra, csak azt akarta csupán amit a szíve mondott neki. Azt pedig nem vonzotta a fényűzés, nagy felelősség, vagy a kötelességtudat. 

Egy nap, mikor a fiú épp a kardforgatást gyakorolta a vár falain kívül egy különös hangot vélt felfedezni.

-Ahrg! Fenébe is-mondta az ismeretlen. Apró kövek hangját lehetett hallani, ahogy a földre potyognak. Feltehetően az illető  mászik, méghozzá a falon felfele.

Nem volt túlzottan magas, szóval hamar meg is pillantott a hang tulajdonosának fejét, pontosabban égnek ágaskodó hajkoronáját, mit legjobban egy brokkolihoz lehetne hasonlítani.

A trónörökös  elbújt, hogy a behatoló ne vegye észre, mi sikerült is.

-Ah...végre felértem-sóhajtott a brokkoli fejű. Felállt a vár falának tetején, majd lenézett.

Lábain furcsa, piros csizma volt, mik egyszerre elkezdtek szikrázni majd pár ugrással le is jött s mihelyt talpa földet ért a szikra megszűnt.

Itt merül fel a kérdés, hogy akkor felfele miért nem használta ezt a furcsa, eddig még sosem látott képességet?

A herceg megvárta, míg a fiú kicsit előrébb megy a faltól, majd előjött rejtekéből és kardja végét a behatoló hátának szegezte, ki csak nyekkent egyet, majd nagyot nyelt.

-Mi célod volt ezzel?-kezdett faggatásba trónörökösünk.

-U-ugyan mivel?-nevetett kínosan a behatoló.

-Tényleg ennyire rövidtávú a memóriád, hogy még azt se tudod mit csináltál pár perccel ezelőtt?

-S-sajnálom, talán nem ilyen választ kellett volna adnom...-motyogta magában-Ez nem az aminek látszik! Nem vagyok behatoló!-tiltakozott a brokkoli másolat.

-Kíváncsi leszek milyen magyarázattal állsz majd elő apámnak, ha ezt megtudja-felelte szigorúan a herceg.

-K-kérlek ne! Megmagyarázom!

A herceg nem igazán akarta hallani a kifogásokat és a magyarázkodást, de enged a jobbik énjének és leereszti maga mellé a kardot, viszont tekintete továbbra is jegesen mered a fiúra, ki lassan megfordul és szembe kerül vele. 

Arca szeplős volt, szemei zöldek, haja nem csak formában de színben is brokkolira hasonlított. Vállai nem voltak valami szélesek, sem a dereka. Kicsit se tűnt veszélyesnek.

-Jól van, hallgatom. Mi okod volt átmászni a vár falain?

-Nem idevalósi vagyok...-kezdett bele.

-Hát azt mindjárt gondoltam! Senki nem olyan idióta az itteniek közül hogy csak úgy behatoljon a király várába.

Abban a pillanatban a szeplős nagyot nyelt, majd hirtelen megugrott.

-K-király?! A teremtő áldjon meg, fogalmam sem volt róla...

-Nem lényeg, inkább halljuk a kifogásod.

A fiú nagyot nyelt, majd ismét belekezdett.

-Szóval...nem ide való vagyok, hanem elég messziről jöttem. Az én nevem Midoriya, de a Deku becenevet többet mondják nekem az emberek. Van egy gyerekkori barátom, ki a Bakugo névre hallgat, de Kacchannak szólítom. Nem igazán jövünk már ki jól sajnos...de a szüleinknek köszönhetően mind a ketten eljöttünk ide, reménykedve egy jobb jövőben, de sajnos Kacchant feldühítettem útközben, és elkezdett engem kergetni, én pedig nem néztem merre futok és milyen gyorsan. Mikor úgy gondoltam leráztam, ennek a várnak a falánál álltam, és gondoltam átmászok, hogy véletlenül se találjon meg...-fejezte be.

Nemesünk figyelmesen végighallgatta a fiú történetét, majd felsóhajtott.

-Tényleg egy idióta vagy...-jelentette ki.

-Sajnálom!

-Túl sokat sajnálkozol....mellesleg lenne egy kérdésem.

-Huh? Mi lenne az-kérdezte a szeplős érdeklődve.

-Az amit használtál hogy legyere...mégis mi volt?-érdeklődött hercegünk.

-Oh...szóval láttad-sóhajtott fel-Úgy volt hogy ebben a városban nem szabad használnom, de ha már rákérdeztél akkor elmondom-sóhajtott nagyot a történet kezdete előtt-Ez mágia.

-Mágia? Az mégis mi?-vonta fel szemöldökét.

-Nos...van egy "energia" ami mindenkiben megtalálható, olyasmi mint az életerő, de manna-nak nevezik. Ezt felhasználva lesz a mágia, amit én is használtam-mosolygott kedvesen.

-Szóval...akkor én is használhatok olyan szikrákat mint te?-érdeklődött továbbra is.

-Nem, mert ez egyénfüggő. Mindenkinek mások a képességei. Ki kell tapasztalni, hisz bármi lehet.

-Értem...megtudod nekem tanítani.

-Mi szüksége van ilyesmire egy hercegnek? 

-Nem kérdés volt, hanem kijelentés.

-Akkor most ezt vegyem parancsnak?!

-Mivel a herceged vagyok, igen.

HEY HEY HEY! Ismét én :3 emberek, örülhettek mert ez VÉGRE nem egy újabb oneshot xD miért? MERT ANNYIRA RÁIZGULTAM AZ UTÓBBI  HÓNAPBAN A TODODEKURA HOGY KELLETT :"3 remélem teCCik meg minden, amit várhattok tőlem a napokban az egy IwaOi lesz, mert arra is ráfüggtem. Ez jelenleg a 2 kedvenc párosom xD pedig a HQ-t már több mint egy éve láttam és egyszer csak bekattant valami és KageHina helyett IwaOi fan lettem de nagyon. Ugyan ez a BNHA-val is :"3 amit láttam a 2. évadban Todoroki és Deku harcát valami megmozdult a szívemben, és az az ördög volt aki shipeli őket. Szóval :v ha van rá igény szívesen folytatom. Szép napot u.u