Örökbefogadva

1.

Daniel már korán reggel alig fért a bőrébe, ugyanis lehet hogy ma végleg itthagya az árvaházat. Ugyanis ma egy család fog jönni akik lehet hogy őt fogják elvinni. Már régóta álmodik arról a napról ,amikor végre egy család tagja lehet . És ez ma megvalosulhat

Már vagy félórája fel-alá mászkál. Már nem tud mit csinálni annyira izgatott. Még vagy 10 percet várakozott a szobában amikor hallota hogy kopognak. Oda sétált az ajtohoz majd kinyitotta azt. Az egyik nevelő állt vele szemben.

- Indulhatunk?~kérdezte a már 50 kőrűli nő.

- Igen.~válaszolt félénken a fiu. Mire a nevelő elindult előtte.

Röpke 2 perc allat annak a teremnek az ajtójánál álltak ahol a titokzatos család állt.

- Készen állsz?~ kérdezte a nevelő kedves mosojal az arcán.

Daniel csak bizonytalanul bolintott majd , belépet az ajton a nevelő után. Meglepetten tekintett végig a család összes tagján. Kicsit ledermedt amikor neglátta hogy a szülöknek már van egy gyerekük.

4 órával késöbb.

Danil már bodogan csomagol ki az ùj otthonában. Ugyanis mint kiderült már pár nappal ezelött elintézték az összes dokumentumot ami az örökbefogadáshoz szükséges.

Amikor már az utolsó felsőjét rakta be a szekrénybe , amikor kopogtak .

Remélem sokan kiváncsiak lesznek a folytatásra. És hát igen pont itt fejeztem be. Nem akartam annyi mindent írni.
De remélem tetszet.