A jégkirálynő (Átírás alatt)

Doló

Miután elkészülődtünk a reggelihez, bevártuk Tonit és Valt, akiknek már nem volt annyira nyugodt és kellemes éjszakájuk, tekintve, hogy a tanári szálláson aludtak, a tanárokkal. Toni például a mogorva Takács irodalom tanár úrral és a túlbuzgó Hernádi művészettörténet tanárral osztozkodott egy szobán.

- Nát, ezért még csúnyán megfizetsz! Egész éjjel nem aludtam Takács horkolásától. - mondta Toni, amint belépett az ajtónkon. Nát és én, próbálkozva visszafogni a nevetésünket, néztünk rá ártatlanul. De Val sem járt jobban, ő ugyanis megkapta Rózsi nénit, aki a volt énektanárunk, értelemszerűen 11.-ben és 12.-ben már nincsenek ének órák, meg természetesen Lékai tanárnőt, aki, mint tegnap kiderült a nagynénje.

- Bocsánat srácok, tényleg! Egyáltalán nem akartuk, hogy ez az egész így alakuljon. Hogy rajtatok csattanjon az ostor. - néztem rájuk bűnbánóan, főleg Valériára, akiről csak úgy sugárzott, hogy lelkileg teljesen szét van csúszva, amit nem is csodálok, ha tényleg úgy történtek a dolgok, ahogy azt hajnalban Toni elmesélte.

- Nem gáz. Majd Nát jön nekem eggyel. - vigyorgott Toni, mire Nát csak megrázta a fejét, amolyan hát persze stílusban. Toni fogta magát, és leült az ágyra, ami eredetileg az övé és Valériáé, de tegnap este Nát aludt rajta. Val viszont még mindig csak állt az ajtóban, rá se nézve a bátyára.

- Val, ne csináld már! - kérlelte Nát a húgát. - Nem rúgtak, ki itt vagyok, nincs semmi baj. Igen, valószínű megrovást fogok kapni az igazgatótól, de ez a legkevesebb most. Örüljünk annak, hogy nem rúgtak ki egyikünket sem.

- Könnyen beszélsz! Mert mindig mindent megúszol Nátániel! Soha semmiért nem kell felelőséget vállalnod. Könyörgőm, én vagyok a fiatalabb kettőnk közül, elméletileg neked kellene felelősséggel lenned irántam, nem pedig fordítva! Anyáék velem kiabáltak fél órán keresztül, mintha én lennék a hibás, amiért nem akadályoztalak meg! Holott ez minden volt, csak az én hibám nem, Nát! És igen, nem rúgtak ki, mert Gabriella megint megmentette a seggedet, ahogy mindig! De képzeld, az életben nem lesznek mindig melletted olyanok, akik megvédenek! - vágta hozzá a kemény szavak Valéria Náthoz. A Fekete lány remegett, mint a kocsonya, és látszott rajta, hogy egyáltalán nem képes elfogadni, és megérteni a tegnap esti történéseket. Nagyon mélyen érintette.

- Nem beszélek könnyen. Ígérem, még ma fel fogom hívni a szüleinket, és beszéli fogok velük. - mondta Nát.

- Ezzel akkor sem oldasz meg mindent. - törölte le egy határozott mozdulattál Val, az éppen kigördülő könnycseppet.

- Tudom. De akkor sem tudok mást mondani, csak azt, hogy sajnálom. De komolyan gondolom. Tisztában vagyok vele, hogy azért mentél el Londonba tanulni, mert nem voltál kíváncsi a viselkedésemre, amit az iskolában tanúsítok és a verekedéseimre. Azt is tudom, hogy félsz olyan leszek, mint Krisztián. De én nem ő vagyok Val. Soha nem is leszek. Sajnálom, hogy mindig csalódást okozok neked. Hogy nem voltam olyan bátyád, amilyet megérdemeltél volna. Ígérem mostantól más lesz. Tényleg. - Val szeméből csak némán folytak a könnyek. - Most már megölelsz? - állt fel Nát széttárva a karjait. Valéria bólintott egy aprót, majd belevetette magát a testvére karjaiba. Csak néztem őket, a torkomat pedig elfogta a maró, szúrós érzés. Legyen Nát akármilyen, ő legalább igaz testvér. Soha nem lenne képes azt megtenni a testvéreivel, mint amit velem tettek meg az enyéim. Nát soha nem lenne képes szánt szándékkal ártani Valnak. Alex és Johanna viszont engem elhagytak. Magyarázat nélkül. Előjelek nélkül. Ez az ő döntésük volt, ők döntöttek úgy, hogy a testvéri kötelék nem ér semmit. Tudták, hogy miután apám elment, senkim nem marad. Ők mégis úgy voltak vele, nekik semmit sem jelentek, és elmentek. Egyedül hagytak mindennel. Ők voltak a testvéreim, akikre 10 hosszú évig felnéztem, akiket bálványoztam. Csodálatos kapcsolatunk volt, bár nem éltünk együtt. Ők az apjukkal éltek, viszont szinte minden nap eljöttek hozzám, és mikor már Johanna 18 volt jogosítvánnyal a kezében, állandóan vittek magukkal. Mégis elfelejtettek, mert így könnyebb volt.