Különös dolog a szerelem. Sokszor ad és elvesz, éltet olykor meghalnál érte.
Talán ezekkel a szavakkal tudnám leírni a legjobban a mi kapcsolatunkat.
Persze a hangsúly a szerelmen van, mivel a világ legnagyobb ajándékát kaptam,mikor megismertem Ő...
Egy örökkévalóságnak tűnt amég a fodrász székben ülve a sminkemet és a hajamat is elkészült. Utáltam ezt a felhajtást ami körülöttem volt.Nem akartam semmi mást csak hazamenni, a saját lakásomba és aludni.
1 hete vagyunk Londonban a szokásos őszi divathét miatt ami nekem már a könyökömön jön ki. Minek tartani kb 3 havonta egyet? Sierra sem tudott jönni így kénytelen voltan minden nap Eliottal és a lányokkal lenni. Nem mintha a lányokkal nem jönnék ki jól, egyszerűen csak egy marék életkedvem sem volt, a ma esti partihoz meg pláne. Tipikus vörös szőnyeges bevonuló lesz, amitől mégjobban viszakoznék mivel Eliottal kell végig vonulnom. Többször összedörrentünk a napokban így alig vártam a hazautat.
Utolsó simításként mégegy kis hajlakk került a begöndörített hajamra és a sminkes is befejezte a szám festését. Megköszöntem a lányok munkáját majd a stylisthoz siettem aki már várt a nekem választott csodaszép ruhával. A hetem fénypontja. A ruha egy arany színű,fényes anyagból készült földig erő szoknya volt,az oldalán egy nagy hasítékkal. Eléggé merész, nem túl sokat takaró felső része volt, viszont én imádom.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A sminkem és a cipőm színe is tökéletesen illett a ruhához.
-Igyekezz már, itt várlak a limóban!-kiáltott azonnal a telefonba Eliot amikor már kifelé tartottam az épületből. Szó nélkül nyomtam rá a telefont és sétáltam ki ahol egyből megpillantotta a rám váró hosszú autót. Esküszöm ha még egyet szól, leütöm.
-Végre!-forgatja meg a szemeit amint helyet foglalok mellette -Neked is szia!-néztem rá egy erőltetett mosoly kíséretében -Köszöntem volna, ha nem késtél volna fél órát!-ripakodik rám mire kikerekednek a szemeim. 6 óra van, ekkora lett megbeszélve én pedig egy percet sem késtem. Inkább csendben az ablak felé fordultam, ahogy utána az egész fél órás utat töltöttem.
Amikor a limuzin leparkolt a kordonnal körbevett épület elé, ami mögött rengeteg fotós, újságíró és rajongó állt akaratlanúl kúszott mosoly a számra. A sofőr kinyitotta nekem az ajtót majd kisegített így pár másodperc után a rendezők irányításával elindultam a vörös szőnyeggel leborított útvonalon.
A hátunk mögött lévő paravánokon a divathéten fellépett összes márka látható volt. A Victoria Secretnél találkoztam a lányokkal akikkel egyből megőrültünk egymásnak. Készítettünk pár képet majd tovább haladtunk. -Nem mondtam, hogy várj meg?-ragadja meg a csípőre tett kezem Eliot -Eressz el!-préseltem ki fogaim között úgy hogy a mosolyom nem változott. Eliot a derekamra simította a kezét amit legszívesebben baltával vágtam volna le onnan.
Kedvesen mosolyogva és integetve haladtunk végig, amíg el nem értünk a bejáratig. Belépve kellemes hangulat fogadott. Halkan szólt a zene a kb 2 emeletes, a teraszon medencével ellátott puccos helyen. Nem volt túl sötét azonban a kreált félhomály pont tökéletes hangulatot varázsolt. Az egész hely elő virágokkal volt díszítve míg a fények halványan vibráltak. A pincér egy pezsgőt nyomott a kezünkbe majd beljebb sétáltunk.
2 órája lehetünk itt, és már most elegem van az álbarátom kamu szerelmes dumájából. Folyamatosan ölelget vagy puszilgat amitől hányni tudnék. Már vagy tizedszer simítja a fenekemre a kezét az eddigi kedves hanglejtés helyett most azonban megfogom a kezét és undorodva söpröm le magamról majd elviharzok. A női mosdó felé vezető üres folyosón elkapja a kezem és ingerülten fordít maga felé.
-Mégis mi a faszt képzelsz?-szorítja mégjobban a felkaromat -Engedj el!-nézek a kezére majd rá -Eszem agában sincs!-lép közelebb amivel egy időben a szorítása is erősödik -Idefigyelj!-mélyeszti körmeit a bőrömbe mire felszisszenek. Az emlékek villámcsapásként hasítanak a fejembe, amikor hasonló fájdalmat éreztem Milánóban. Akkor még boldog voltam. Akkor még ott volt nekem Cameron aki boldoggá tett és egy apró érintéssel képes volt elfeledtetni velem a történteket. Most miért nincs itt? Miért nem rángat ki ebből a rémálómból?
-Eliot ez fáj!-teszem kezére az enyémet és próbálom elnyomni de hiába -Te függesz tőlem! Örülhetnél hogy elsimítom a mocskos kis balhéidat amiatt a nyálgép pöcs után!-ránt rajtam egyet miközben foga között sziszegi felém a szavakat -Ne játszd itt nekem az ártatlan hercegnőt,mikor neki első szóra szét tetted a lábad!-a szorítása egyre erősebb lesz ami alatt a kezem már elfehéredik alatta pedig lilulni kezd. Fájdalmasan szisszenek fel miközben kérem hogy engedjen el, azonban nem hatja meg -Egy hónapig még köteles vagy azt tenni amit én mondok, utána pedig majd én eldöntöm mi legyen. Ha megkapom a kellő népszerűségét addig, akkor majd én szakítok veled,nem pedig fordítva!-hajol egyre közelebb mire nekem ökölbe szorul a kezem. Könnybe lábadnak a szemeim. Az emlékektől, amint felhozza Cameront, ahogy beszél róla és rólam, a fenyegető hangnemtől amitől félni kezdek és a szorítás fájdalmától . -Addig pedig ugyis megduglak én is!-vigyorodik el és rángat meg mire nekem kigördül az első könnycsepp a szememből.
Lendítem a kezem ami hatalmas erővel az arcán csattan. Elfordítja kicsit a fejét az ütés hatására majd állkapcsát megmozdítva néz ismét rám. -Még egy ilyen, és tönkre teszlek te kis ribanc!-ránt magához. Kirántom a szorított jobb kezemet a fogásából majd elviharzok. Lehajtott fejjel próbálom kikerülni az embereket hogy a teraszra jussak ahol a hátsó bejáraton távozni tudjak. A könnyeim patakokban folynak, belül pedig magamat szidom amiért képes voltam belemenni ebbe egy ilyen elmebeteggel. Nem mehet ez így tovább,véget kell vetnem neki különben mégjobban kikészülök.
Gyorsan szedem magassarkúba bujtatott lábaimat amikor szinte nekirohanok az éppen befelé tartó szemelynek. Az ismerős illattól a könnyeim mégjobban megerednek mire szavatkozva kerülném ki az illetőt. -Brooks?-amint kiejti a nevem és meghallom a hangját görcsbe rándul a gyomrom. Ezt hihetetlen. Azonnal letörlöm az arcomon csordogáló könnyeket majd felemelve a fejem talalkozok az aggodalmasan csillogó gyönyörű tekintetével. Zavartan fordítom el a fejem miközben összepréselem ajkaimat. -Te sírsz? Mi történt?-simítja kezét a felkaromra mire felszisszenek. Egyből odakapja a fejét majd gyilkos pillantással néz el a vállam felett.Követem a tekintetét így én is találkozok Eliot undorító vigyorával amint egy csinos lány fenékét fogva távozik a partiról.
Lesokkolva nézek az előttem álló, fekete inget és sötét lila, feketés öltönyt viselő adoniszra akitől összeszorul a szívem. -Ezt ő tette?-kérdezi a karomra simítva a kezét -Nem. Amúgymeg,semmi közöd hozzá!-nézek rá keményen mire arckifejezése szomorúvá válik -Brooks, én..-néz a szemembe fájdalmasan. Remegni kezd a lábam, a kezeim pedig izzadni. A torkomban ismét gombóc keletkezik. -Nem érdekel!-szakítom félbe -És ezzel kicsit elkéstél, nem gondolod?-vonok vállat majd megrázom a fejem és kikerülöm azonban kezem után nyúl. -Csak had vigyelek haza!-érintése helyén bizseregni kezd a bőröm és melegség járja át a testem -Nem kell!-nyelek egy nagyot majd még egy pillantást vetek telt ajkaira, tökéletesen beállított hajára végül pedig a szemébe nézek. Elengedi a kezem, mire nagyot dobban a szívem. Megnyalja ajkait, tudja hogy régen imádtam ha ezt csinálja utána pedig hajába túr. Az emlékek hatására egyből elkapom a fejem és még azelőtt távozok hogy kitörne belőlem a keserves zokogás.
Egy taxiba pattanok ami visszavisz a hotelba. Ott egyből beledobálom a ruháimat egy bőröndbe, közben átöltözök és felhívom a reptért. Egy óra múlva indul gép így gyorsítok a tempón. Hívok egy taxit majd magam után rángatom a bőröndjeimet. A hotel előtt a sofőr segít bepakolni a cuccom majd beszállok és a reptér felé indulunk. Nem akarok semmi mást csak hazamenni. A puha ágyamban aludni és nem gyötörni magam az elcseszett életemen amiből veszettül hiányzik Cameron és úgy érzem képtelen vagyok nélküle élni. Akármennyire próbálom nem megy.
