Miután Nát bekötözte a kezemet, gyorsan megszárítottam a csurom vizes hajamat, az elkenődött sminkemet lemostam, és jó alaposan megtöröltem magam egy puha törülközővel. Pár perccel később már a Náttal közös ágyunkban fekszem, felpolcolt párnáknak dőlve, egy cicanadrágban és Nát kölcsönadott vastag pulcsijában. Igaz, kint még mindig elképesztően meleg van, én viszont a hideg zuhany következtében halálra akarok fagyni, illetve a rengeteg sírástól szerintem még hőemelkedésem is lett. Nát elugrott az ebédlőbe, hogy szerezzen nekünk valami ételt. A kezemben fogtam a széttört telefonomat, amin kb. két órával ezelőtt még apám hangját hallottam. 10 éves voltam utoljára, amikor hallhattam őt. Azon estén volt, amikor elment és soha többé nem jött vissza. Betakart, mint minden este, egy puszit lehelt a homlokomra, majd megállt a szobám ajtajában, és még egyszer visszanézett rám. – Szervusz Kéla, aludj jól! – ekkor láttam őt utoljára. Akkor álmomban sem gondoltam volna, hogy ez a végleges elköszönése tőlem. Aztán mikor reggel felkeltem, a lakásban fel alá járkálva pedig őt kerestem, anyám a képembe ordította, hogy ne hívogassam már őt, elment és nem is fog visszajönni. Akkor ott állva, értettem meg, hogy az a szervusz egyenlő volt azzal, hogy ég veled kislányom, nem látsz többé. Fogalmam sincs, miért tette. Igen, az anyám nem volt könnyű eset, állandóan csak a munkájával foglalkozott, a szalonja a mindene, ez pedig már akkor is így volt, amikor az előző férjével, Tamással volt, és megszülettek a testvéreim. Apám valószínűleg úgy volt vele, hogy mindenféleképpen meg akar szabadulni az anyámtól, viszont, ha elválik tőle és az apám marad, akkor anya ugyan úgy az élete része. Másra nem tudok gondolni. Az apámnak fontosabb volt az, hogy elvághassa magát a régi életétől, minthogy velem maradjon. Most pedig, annyi hosszú elcseszett év után, csak úgy felhív. Nem akarok beszélni vele, hallani se akarok róla. A telefonomat nézem, amiből nem is kis darabkák törtek ki, én pedig gondolva egyet, a falnak dobtam.
- Ejha! Telefondobáló verseny van? – kérdezte Nát, mikor belépett az ajtón maga előtt tolva egy kis kocsit, amin több tányér is elhelyezkedett.
- Csak nem akarom látni többet ezt a telefont. – mondtam komoran.
- Hm, akkor azt hiszem, ezt még egyszer falhoz kell vágnod. – mondta mosolyogva, majd visszaadta a kezembe a készüléket, ami már így is a felismerhetetlenségig tört. Én pedig nagyot lendítve a kezemen, teljes erőbedobással ismételten a velem szembeni falnak hajítottam a mobilomat. – Na, ez már valami. – mondta nevetve Nát, ugyanis a telefon annyira borzalmas állapotban volt, hogy nemes egyszerűséggel meghajlott.
- Most már jó lesz. Otthon kiveszem majd a SIM kártyát, és azt is szétmorzsolom. – határoztam el magam, mire Nát csak biccentett egyet és mellém tolta a kiskocsit. – Egyébként te pincérnek mentél, hogy ennyi féle étellel tértél vissza? – kérdeztem nagyokat pislogva, ugyanis a kiskocsin volt két féle leves is, húsleves és ha jól látom akkor gyümölcsleves. Főételnek volt rántotthús rizzsel, illetve sült csirkecomb burgonyapürével, és volt még két csokis piskóta szelet is.
- Gondoltam megebédelünk ketten. Itt bent, nem szívesen rángatlak ki az étkezőbe, és magadra sem hagynálak. Így egyezkedtem a konyhásokkal, akik nagyon rendesek voltak, és felajánlottak ezt a kis kocsit. – mesélte Nát.
- Hm, jól hangzik! – másztam ki a párnák közül.
- Ne! – szólt rám Nát, mire én csak értetlenül ráncoltam össze a homlokomat. – Neked hoztam tálcát, aminek vannak kis lábai, hogy tudj az ágyban enni. – azzal kikapott a kocsi aljáról egy műanyag tálcát és az ölembe helyezte. – Milyen levest kérsz? Húsleves vagy gyümölcs? – pillantott rám.
- A húslevest kérném. Már ha te nem azt szeretnéd megenni. – mondtam teljesen sokkos állapotban. Nát levette a kocsiról a tányért meg egy kanalat is, és lerakta elém a tálcára. Nát leült mellém az ágy szélére, és a kocsiról kezdte el elfogyasztani a gyümölcslevesét.
DU LIEST GERADE
A jégkirálynő (Átírás alatt)
Aktuelle Literatur"Nem igaz, hogy az ember a szenvedéstől megtisztul, jobb lesz, bölcs és megértő. Az ember hideg lesz, beavatott és közömbös. Mikor az ember, először életében, igazán megérti a végzetet, csaknem nyugodt lesz. Nyugodt és olyan különösen, félelmetesen...