Egyetlen Érintés

2. Esély

Miután lezuhantam a magasból nagy fájdalmat éreztem az egész testemben,de nem haltam meg.

Az öngyilkossági kísérlet után kiírattam magam az iskolából,majd magántanuló lettem, de ha kimegyek az utcára még mindig bukkannak fel olyan ismerősök akik tudják, hogy megjegyzéseket tettek rólam és miattuk próbáltam öngyilkos lenni, de néha találkozok régi barátokkal akik mindig meglátogattak a kórházban és segítettek ismét teljes emberré válni. A nevük :Yun Kin Lien és Lee Hyong Klau

Yun Kin Lien egy nagyszerű lány. Ő mindig segítőkész és annyira kedves, csodálom őt, mert ,ha a fejébe vesz valamit azt végig is csinálja és bár néha ő is elveszett mindig tudunk segíteni a másiknak, mert más a világnézetünk, mert ő inkább optimista, de én olyan pesszimista vagyok. Régóta vagyunk barátok, ezért  őrá úgy tekintek az általános iskola óta, mint egy szerethető testvérre. De Lien az ellentétem, ha egyformák lennék, talán jobban utálnám ,mint valaha, de vannak közös érdeklődési köreink, mint például a Kpop. 

Lee Hyong Klau vele ritkán találkozok, mert egy hónappal a kísérlet előtt elköltöztek Angliába, de nagyon jóban vagyunk, rőla nem tudnék sokat beszélni. 

~~~

Az eset után éreztem néha még a testemben a szétáradó fájdalmat, de ez még semmi az elmúlt fél évben minden egyes nap azt álmodtam, hogy zuhanok és csak zuhanok egyre tovább, ezért rendszeresen jártok a pszichológusomhoz.
Egyszer egy nap a pszichológusnál:
-Jó napot.
-Szerbusz
-Megint azt álmodtad?
-Igen de most láttam a földet.
-Igazán?! Mesélj el mindent.
-Azt álmodtam, hogy zuhanok, mint mindig de egy kis várakozás után láttam már a földet, mikor ráléptem, hirtelen egy ember azt suttogta: '' Ez nem véletlen. Mi ketten vagyunk azok, akik megtalálták a végzetet.,,
Ekkor keltem fel
-Láttad őt?
-Nem, de a hangját hallottam kedves volt és dallamos, olyan varázslatos volt. A leheletét a nyakamon éreztem és a kölnije illatát vissza tudnám idézni, akármikor. Lemerném fogadni, hogy mosolygott. 

    .......Folytatás következik......