Mikor először a szemembe néztél
Szívem egy szerelmes zugába léptél
Gyönyörű hangoddal elvarázsoltál
S forró ajkaddal lángba borítottál
Egyre tovább csak vártam és vártam
És lassan szívedet szívembe zártam
Eljött az idő szerelmet valottam
Viszonzásul édes csókodat kaptam
Selymes érintésed gyógyírként hatott
Tekinteted mindenre választ adott
Esténként mosolyod álomba terelt
Szívem rajtad kívűl mást nem követelt
De aztán jött a szomorú valóság
Érzelmeid túlságosan csalókák
Többé soha sem követelt a szíved
Távolságoddal mérgemet készíted
Mást akartál szíved mélyébe zárni
Nálad kitöltötte a sebet bármi
Akartam másban a mosolyod látni
De senki mást nem tudtam úgy imádni
Akár a rózsa mi tövist eresztett
Fórró csókod csak fájdalmat teremtett
Nem maradt semmi amit hátrahagytál
Szívemből egy örök űrrel távoztál
