Perzselő érintés /felfüggesztve/

Jeges nagyúr és a brokkoli kalandjainak kezdete

-Szóval, akkor szeretnél megtanulni mágiát használni?-kérdezte apró mosollyal a Deku névre(is) hallgató fiú.

-Talán süket is vagy, nem csak feledékeny?-kérdezte hercegünk.

-Bocsánat...-nézett egy pillanatra félre-Viszont ez nem annyira egyszerű, első lépésnek meg kell találni és el kell képzelned azt az erőt, ami jellemzi a személyiséged, ami te vagy.

Todoroki nem válaszolt. Három percnyi csönd vette át az uralmat. Hiába is, nem jön oly' könnyen az az ötlet mint ahogy ő azt gondolta.

-Mint szólnál ahhoz, hogy ha mondjuk egy egymást kiegészítő képességed lenne?-ajánlotta fel a szeplős.

-Egymást kiegészítő? Ezt hogy érted?-kérdezett vissza.

-Nos, nekem egy ilyesmi jutott rólad az eszembe...a hajad egyik fele tűz vörös, a másik hófehér. A bal oldaladon használhatnál tüzet, míg a másikon pedig jeget. De ez majd attól függ, illik-e hozzád.

-Nincs ellenvetésem, mennyi ideig tart egy ilyet megtanulni?-érdeklődött tovább a király palánta.

-Egyénfüggő ez is. A maana mindenki testében fellelhető, de valakinek nagyon kevés, valakiben pedig rengeteg.

-Rendben. Most azonnal nem érek rá, mert már így is késésben vagyok...Tudod merre van a városi szökőkút?

-Hát...csak most érkeztem a fővárosba, és magát a királyságot se nagyon ismerem...-nevetett kínosan. 

-Ah....-sóhajtott fel-Akkor ma este, gyere ide vissza, csak most ne mássz át a falon. Az őrök este elég aktívak. Majd én megyek ki hozzád, rendben?-ajánlotta fel Todoroki.

-Jól van...-Deku gondolatai elég zavarosak voltak, nem igazán értette mi történt az utóbbi pár percben. Már annak örülni fog, ha megtalálja az utat oda ahol éjszakázni fognak, nem hogy még megint ide vissza.

A brokkoli hajú teremtés nem maradt sokáig. Ugyanúgy távozott a vár falain keresztül, mint ahogy érkezett.

Todoroki még pár másodpercig nem vette le  szemét a fal tetejéről, de amint meghallotta egyik szolgálója hangját,a mint nevén szólítja azonnal odakapta a fejét. Egy pillanatra megfeledkezett róla, hogy a következő teendője egy felmérő teszt lesz, amit minden héten meg kell csinálnia, hogy az apja nyomon kövesse mennyit figyelt a külön órákon illetve hogy folyamatosan gyakorolja azt amit már megtanult.

A fiúnak sosem kellett különösebben görcsölnie egy anyagon, elég volt az is amit az órákon figyelve sajátított el. Elég herceghez illő, nem igaz?

A teszt megírásra került, rögtön azután hogy egy 5 perces késéssel megérkezett a szokásos helyiségbe. A tanára nem szidta meg, de természetesen a késése jelentve lesz. A trónörökösünk már előre látta apja mennyire el fogja túlozni.

Így is lett. Nap végén a szokás az volt, hogy az egész család összeül vacsorázni. Bár sosem volt közös téma, és inkább a csönd uralkodott, Endeavour király törte meg a csendet.

-Shouto, hallottam hogy ma késtél a szokásos felmérésedről. Mi okból kifolyólag?-tette fel nyugodtan a kérdést, villájára szúrva egy répát. Tekintetét nem fordította fiára, még csak véletlenül sem.

-Az a haszontalan cseléd későn szólt nekem...-válaszolt a fiú.

-Annak a haszontalan cselédnek nem kellett volna szólnia, ha időben ott vagy.

Ismét a nyomasztó, és kicsit sem családias csönd telepedett a társaságra. Két bátyja felállt az asztaltól, majd szó nélkül elhagyták a termet. Húga helyén maradt, de már látszólag nem evett, csak játszadozott vele. Édesanyja szokásos módon bámult maga elé, ködös tekintetével, hó fehérre őszült egyenes haja lágyan omlott vállára, de talán az volt az egyetlen rajta, ami még élettel telinek nevezhető. 

A király megtörülte a száját, majd lassan felállt az asztaltól. Todoroki-hoz sétált, majd megállt mellette és lenézett rá. A fiú csak evett tovább, mire apja kijjebb húzta székét, trónörökösünk pedig csak combjánál megszorította a rajta lévő szövetet.

-Apám...-szólalt meg elhaló hangon a herceg.

Édesapja belemarkolt a hajába, majd vörös tincseiből kihúzott párat. 

-Látod ezt?-mutatta a fiú felé-Ez egy király génjei, amit mind tőlem kaptál. Viszont a másik része...-nézett át fia hajának fehére részére. A sok elfojtott stressztől az ő haja is fehérre fakult. Gyerek korában apja elég "egyedi" módszereket használt hogy kedvére formálja-Az egy hiba, ami csak véletlenül keletkezett. Akárcsak a szemed-utalt ezzel a jobb szemére, ami olyan szürkés volt mint édesanyjáé-De nem hagyhatod hogy ezek a szégyenfoltok befolyásoljanak téged, ezért kell elnyomnod. 

-Heh, apa kicsit komolyabban szól hozzá, már nem is olyan nagy a szája mint általában-mormogta a szintén fehéres tincsekkel bíró húga.

-Csendet Fuyumi, neked megszólalnod sem lenne szabad-parancsolt rá édesapja, mire azonnal elhallgatott.

Nemesünk felállt a székből, majd kisétált a teremből, egyenesen a szobájába, hol bezárt maga után az ajtót.

Lefeküdt háttal az ágyára, majd percekig nem csinált semmit csak szobája plafonját bámulta. Hirtelen egy kis koppanást hallott szobájának ablakánál, mire odalépett és kinyitotta az ablakot.

Elég sötét volt, nem látott semmit. Mikor már csukta volna be az ablakot, hirtelen egy kő repült egyenesen az arcába, mire dühösen körülnézett, és a vár falán állt a szeplős.

-B-bocsánat! Nem láttalak rendesen-suttogta. A falak nincsenek túl messze...nem lehetett az olyan nagy véletlen.