Különös barátság(Átírás alatt)

7.rész: Furcsa éjszaka...

Talán nem túlzás ha azt mondom,hogy két Neymar nézett vissza rám a nappaliból. Csak az egyik kisebb volt mint a másik...
Minden másban hasonlítottak..mint két tojás...

A kajálás után Davi odahozta a kedvenc társasjátékait és azokkal kezdünk el játszani. Ez egy közös "családi programnak" számított már nálunk. Ney meg én mindig hagytuk nyerni a kisfiút csakhogy ne menjen el a kedve.

-Ne hagyjatok mindig nyerni...- szólalt egyszer meg a játék közepén. Egymásra néztünk az apjával majd mosolyogva a szőkére figyeltem.

- Törpe, soha nem hagynánk nyerni téged... egyszerűen csak ilyen ügyes vagy.-probáltam menteni a menthetőt. Davi keresztbe tette a kezét és durcázva mért minket végig-Pocok...soha nem hazudok...hazudunk neked...ezt te is tudod ugye?

A kicsi bólintott de még mindig nem hitt nekünk. Odakúsztam hozzá és magamhoz öleltem. Neymarra néztem aki egy aprót biccentett a fejével,hogy most már minden rendben.

- Szeretlek Cami...- suttogta, mire nekem egy nagyot dobbant a szívem. Még jobban a mellkasomhoz szorítottam a csöppséget és halkan odasúgtam a fülébe.

-Én is szeretlek Pocok.

-De mostmár játszatok rendesen- fenyegetett meg minket,mire mi persze azonnal igent mondtunk.
____________________________________________________________________

A kellemes családi estét a telefon csörgése zavarta meg.

-Bocsánat...mindjárt visszajövök..-állt fel Ney a földről a telefonjához ment és fölvette azt.-Igen tessék...-ennyit hallottunk,mert bement a szobába és behajtotta maga után az ajtót. Davira néztem és felajánlottam neki,hogy mi lenne,ha segítene megcsinálni a vacsorát.

-Iiiiiiggggggeeeeeennnn!!!!!!!!!!-kaptam meg az értékelhető választ. Kirepültünk a konyhába, ő ráült az egyik bárszékre én pedig nekiláttam a pizzatészta elkészítéséhez. Egy ideg magyarázott mindenféléről, aztán segített nekem rárakni a feltétet.

-Te szereted a papát?-hangzott a hirtelen jött kérdés a kisfiútól. Az arcom sápadt lett és egy pillanatra elejtettem a kezemből a kanalat.

-Iii...iiigenn...szeretem mint téged..-mondtam,mire a barna szemek mosolyogni kezdtek...

-Ez nagyon jó...a papa is pontosan ugyanezt momdta...-mire a szemeim kitágultak,és félrenyeltem a vizet. Köhögni kezdtem, a háttérben pedig Davi kuncogott.-apa azt is mondta,hogy nagyon szeret téged és szeretné ha ideköltöznél hozzánk...-azt hittem,ott fogok megfulladni..és ő még mindig nem hagyta abba..-és még azt is,hogy szeretne jobban megismerni.-itt már nem bírtam tovább;a földre estem és levegőért kapkodtam. A szőke ijedten futott oda,majd ütögetni kezdte a hátam.

Pár pillanat múlva visszanyertem az irányítást és kérdőn néztem a fiúra.

- Davi te nem vagy normális...- suttogtam és megpróbáltam felállni. Szomorúan nézett vissza rám.-így oda fog égni a pizza..- erre ő felnevetett és megölelt.

Amikor készlett a tészta kivettem és hagytam egy kicsit kihűlni. A témát azóta ejtettük,de nekem ez szöget ütött a fejembe. Miért mondott ilyet Neymar? Főleg a fia előtt...

Megkértem Davit,hogy segítsen megtéríteni és helyet foglaltunk az asztalnál. Mosolyogva néztem rá és megsimogattam az arcát.

-Éhes vagy törpe?

-Nem annyira...Megvárjuk apát?

-Persze. Biztos mindjárt végez...
Vagyis nagyon remélem...