Csak Te meg Én... És ő (Larry Stylinson) ♤befejezett♤

4. rész

Nem birom ki holnapig, most teszem ki az új részt! Jó olvasást!

Még egy utca és a sajátomnál vagyok. Könyörgöm, édes istenem legyen kint az a srác! Azt hiszem bele zúgtam... Gondolkodtam el rendesen a dolgon. Különben mi másért, akarnám látni őt a nap huszonnégy órájában? Futó lépésben közeledtem a házam felé. Odaérve rá kellett jönnöm, hogy bizonyára nincs otthon. Hatalmasat sóhajtva mentem be a kapumon, bejárati ajtómon, majd a szobám ajtaján. Nekifeküdtem aludni, de nem ment. Állandóan Mr. Sexi járt a fejemben. Épp szundikáltam, amikor a csengőm eszeveszett csilingelésbe kezdett. Durcásan, baktattam a kapum elé, elfeküdt hajjal. Kinyitottam és egy nem várt személy állt előttem. Hatalmas mosollyal az arcomon ugrottam a nyakába.

- Gemmaaaaaaa! - húztam el a szó végét, a lányt ölelgetve.

- Szia! - köszönt mosolyogva, amikor elengedtem. Megragadtam, törékenynek tűnő kezecskéjét és gyors tempóban húztam be a házba.

Leültettem az ágyamra és épp el akartam kezdeni áradozni neki arról a srácról amikor megszólalt.

- Hazz, nem tudod véletlen ki volt az a magas srác a szomszédban?

- Magas srác?

- Igen! Barna haj Kék szem, rekedtes hang és bugyilevarázsoló mosoly.

- Louis!

- Louis?

- Louis Tomlinson!

- Mégis mit keresne ő itt?

- Szerintem nem keres semmit...

- Haha...- nevetett ironikusan.

- De te honnan...?

- Jah, amikor kint álltam találkoztam vele és köszönt. Az a srác annyira szexi, akármikor hagynám magam, hogy megfektessen. - mosolygott.

- Azt már nem! Először engem!- adtam utat a gondolataimnak.

- Ejnye Hazzus. - kacagott.

- Belé vagyok habarodva! -vágódtam el az ágyamon, a szívemen szorongatva a kezemet.

- Ismerem az érzést. -utánzott. - Milyen kár, hogy van barátom. - szomorodott el. Felpattantam és hatalmas szemekkel bámultam rá.

- Mióta? - kérdeztem kíváncsian.

- Egy hete, de most váltak komolyabbá a dolgok. -vigyorgott.

- Hogy hívják? Boldog vagy vele? - bombáztam a kérdésekkel.

- A neve Tayler Houston. És igen, feltétel nélkül boldog vagyok vele. - újságolta vidáman. Szorosan átöleltem.

- Örülök nektek. - egy puszit nyomtam az arcára.

Fogalam sincs meddig üldögélhettünk ott egymást ölelgetve, de Gemm mobilja szakított szét minket. Ránézett a kijelzőre, majd csapkodni kezdett örömében. Értetlenül bámultam rá.

- Ty hív!!!!

- Okké Gemma, nagy levegő! Befúj-kiszív, hallod?! - végül sikerült lehiggadnia és felvette a telefont.

- Mennem kell. Jelentette ki, ahogy letette a telefont. Randink lesz. -vigyorgott rám.

- Kikisérlek.

Kikisértem a kapuig kilépve az utcára, még egyszer megöleltük egymást majd kacagva váltunk el. Már megszokás szerűen oldalra néztem Lou háza felé, és ott állt. Nem mosolygott. Csalódottan nézett rám. Intett majd bement a házába. Ugye nem értette félre?!

Ha tetszett nyomass egy csillagot és komizz :D