Sorsod nem kerülheted el (Daniel Ricciardo)

Sorsod nem kerülheted el - 3. rész

Rendesen meglepett a kérdése. El sem akartam hinni, hogy tényleg arról érdeklődik, van-e valakim. Kíváncsian fürkésztem az arcát, de semmi mást nem láttam rajta a komolyságon kívül. Nyeltem egyet, majd elmosolyodtam.

- Ismerkedem, de nem az igazi - jelentettem ki. - Szóval senkim sincs.

- Értem. Pedig biztos lenne olyan srác, aki örömmel lenne veled - motyogta.

- Időm sem igazán van ismerkedni, szerintem ezért se az igazi - vigyorogtam kicsit kényszeredetten. - De nem is érdekel, az utóbbi időben fel is adtam. Semmi értelme. 

- Ez a te döntésed - zárta le ennyivel a témát. - Nézünk még valamit? - dobta be az ötletet, ami nagyon is tetszett, elvégre így még többet lehetek vele. Nem ellenkeztem, azonnal lecsaptam rá.

- Persze, nézhetünk bármit, benne vagyok. Válassz egy filmet! - hagytam rá.

- A múltkor az egyik haverommal néztünk egy nagyon beteg sorozatot. Angie Tribeca a címe, láttad már?

- Nem, nem láttam egy részét sem. De adjunk neki egy esélyt.

- De készülj fel, tényleg nagyon beteg. Kicsit fárasztó is. 

- Pont, mint én - nevettem el magam, mire ő is felnevetett.

- Szép is az önkritika - mondta, miközben visszafeküdt mellém az ágyra, majd elindította a sorozatot. 

Az első részen rengeteget nevettünk, hihetetlenül idétlen egy sorozat, és igaza volt Dannek, nagyon fárasztó egyik-másik poén benne. A második részig jutottunk, utána inkább elindította a Mentőexpedíciót. Igaz, már mindketten láttuk, de nem izgatott minket egyáltalán. Sőt, egyszer már együtt is láttuk annak idején, míg egy pár voltunk.

Az első néhány perce alatt Daniel még hozott magának bort, ha jól számoltam, az ötödik pohárnál járt, viszont abszolút nem látszott meg rajta. Én is megkóstoltam, és igaza volt, tényleg nagyon finom bort sikerült vennie, és sajnáltam is, hogy nem ihattam belőle, mivel ugye vezetek. 

- Ebből kell majd innom valamikor - motyogtam, mikor visszaadtam neki a poharat. 

- Ha gondolod, a héten még összefuthatunk valamikor. Elhozlak, és akkor ihatsz nyugodtan. Vagy még most is meggondolhatod magad. Mondtam, hogy itt aludhatsz. 

- Persze, hogy éjjel rám mássz - nevettem.

- Pontosan. Tudsz, te kislány - nevetett ő is, majd beleivott a borba. - Azt hiszem, ez a pohár lyukas. Már megint alig van benne, de többet nem fogok inni - nézegette a félig üres poharát.

- Ez egy nagyon jó ötlet - néztem rá komolyan, mire végigsimított a karomon. Egyből tiszta libabőr lettem, borzalmasan jól esett az érintése. Észrevette, és csak elmosolyodott. 

Rá néztem, de semmit nem tudtam kiolvasni a szeméből. Végül csak annyit csinált, hogy kényelmesen lefeküdt, és magához húzott. A szívem majd kiugrott a helyéről, legszívesebben elsírtam volna magam örömömben. De éreztem, hogy az ő pulzusa is megemelkedett, és a szívverése is felgyorsult.

Ott feküdtünk egymás karjaiban, és lassan simogatta az egyik karomat, én pedig egyre jobban belefúrtam a mellkasába a fejem. A szemem megtelt könnyel, és kevés hiányzott hozzá, hogy ne sírjam el magam. Annyira jó érzés volt ismét vele lenni. Eszembe jutott minden apró kis emlékünk abból a röpke másfél hónapból, amíg együtt voltunk. Rossz volt, hogy az az egész egyik pillanatról a másikra véget ért, mint egy álom.

- Így nézed a filmet? - emelte meg a fejem az államnál fogva. 

- Bocsi - mondtam zavartan, és a tévé felé fordultam.