Specials

~Troubles in paradise

~Gondok a paradicsomban

Hogy micsoda?! Mi az, hogy ha hozzá megyek? 19 éves vagyok, nem tervezek még megházasodni, és ha egyszer meg is tenném, akkor Willel, nem ezzel a pojácával, akinek még a nevét sem tudom. De döntenem kell. Nincs más választásom. A családomért meg kell tennem! És tudom, hogy Will ezek után rám sem fog nézni, utálni fog. Meg szakad a szívem, de muszáj megtennem. Kiszabadítom kezem barátom szorításából, s az idegen srác felé nyújtom. Érzem, hogy könnyeim szúrják szememet, de nem engedem útjukra őket. Nem nézek hátra, mert tudom, ha megtenném, akkor nem lennék képes végig csinálni ezt. Önző lennék, és a szívemre hallgatnék és cserben hagynék mindenkit, akit szeretek. De ez a hely, egy új életet egy új jövőt jelent nekik és ezt nem vehetem el tőlük a saját vágyaim miatt.

Mindenki jól beilleszkedett. A kicsiknek foglalkozásokat, a nagyobbaknak pedig harc-és fegyverhasználati oktatást tartanak. Én is besegítek, ahol tudok. Sikerült kipihennem magam és újra feltöltődnöm. Vissza nyertem az erőmet. Azonban a szívem nem gyógyult be. Ezen nem tud segíteni Thomas gyógyító ereje. Mióta itt vagyunk Will kerül. És meg is értem. De hiánya elviselhetetlen. Akárhogy próbálnék a közelébe kerülni, nem hagyja, így már hetek óta csak a távolból figyelem egy-egy harc oktatás alatt. Pont, mint most. Egész ügyes már. Gondolataim közül egy édes kislány hang ránt ki.

- Eltévedtem. – mondja a szemét dörzsölgetve

Ölbe veszem, majd puszit nyomok arcára.

- Semmi baj, haza viszlek. – nyugtatom

Először haza megyek, hogy megkérdezzem újdonsült „vőlegényem", Josht arról, hogy merre lakhat a kislány, ugyan is nem közülünk való, így nem ismerem. Miután megkapom, a kellő információkat haza viszem a kislányt. Többen is laknak ott és egy idősebb gyerek vigyáz rájuk. Azért milyen elszomorító, hogy egy gyerek vigyáz a még kisebbekre. Nincsenek mögöttünk támogató felnőttek. Csak olyanok léteznek, akik megvetik és üldözik saját vérüket, csak azért mert nem olyanok, mint a többi. Különlegesek. Bár nekem nem hiányzik, hogy bárki is parancsolgasson nekem, rám nem kell vigyázni, én megtanultam életem során gondoskodni magamról és másokról is.

- Ella! – térít magamhoz egy hang

A hang felé indulok, s látom felém szaladó társamat. Valami baj van!

- William. – lihegi kifulladva

- Mi van vele? – kérdezem sürgetve válaszát

- Össze verekedett egy sráccal. – támaszkodik meg térdén

Futásnak eredek abba az irányba, ahol korábban láttam őt. Egy tömeg alkot egy kört, s ujjongva kiabálnak. Utat török magamnak köztük, s a két verekedő srác közé vetem magam. Willnek szánt ütést én hárítom arcommal. Nem voltam elég gyors- Újra próbálkozik. Elkapom a srác öklét, s egy erős mozdulattal a hátához tapasztom. Felnyög fájdalmában, majd szabadon lévő kezével ismét megpróbál megütni, sikertelenül. Gyorsaságomnak köszönhetően kitérek előle, majd a földre lököm a kölyköt, s hátára lépek egyik lábammal egy helyen tartva.

- Mi ez a zsibongás? – jelenik meg Josh majd meglepetten néz rám. – Jól vagy? – kérdezi felém közeledve, majd arcomat vizsgálgatja 

Leveszem lábam a kölyökről, majd bólintok egyet Josh felé, s elhátrálok. Willhez fordulnék, de ő már nincs itt. Hová tűnhetett? Egy pisszegés kelti fel figyelmem majd egyik társam pillantom meg, ki fejével abba az irányba bólogat amerre Will mehetett el. Szintén bólintással válaszolok megköszönve segítségét, s elindulok barátom után. Vagy is volt barátom után... nem tudom. Utol is érem, azonban a látvány megdöbbent. Egy falat püföl már így is véres öklével. Hozzá futok, s kezét megfogva állítom le. Tekintetét rám emeli, majd könnyek lepik el felismerésében. Halkan suttogja nevemet, majd térde esik, s mereven bámul maga elé. Könnyei lassan folynak le sebes arcán. Összeszorul a szívem. Nem bírom így látni őt. Letérdelek én is vele szembe, s kezeimmel megfogom arcát arra késztetve, hogy rám nézzen, de ő csak elrántja fejét, majd felkel s elviharzik.

- Ella. - szólít meg Josh. – Gyere haza. – mondja parancsolóan

Nekem ő nem parancsol! Felkelek a földről, s ott hagyom. Keresnem kell egy helyet,ahol egyedül lehetek, de ez itt bent nem lehetséges. A kapukon kívül kell próbálkoznom.