Tudom, meghalok | Éhezők Viadala Fanficton

Gyilkos

Már kb. fél órája lehetünk úton de már nem érzem a lábam. Mivel a pékséghez minden közel van, nem nagyon erőltettem meg a lábam. Nem nézek a lábam elé és elesek egy kiálló farönkbe.

-Haha! Na mi van Hősszerelmes! Eddig bírtad?-nevet Clove aki eddig előttem ment.

-Semmi bajom, de azért kösz a kérdést..-mormogom az orrom alatt amit Clove meghall.

-Mit mondtál?! Nekem te ne pofázz felfogtad? Simán megöllek és akkor volt Peetácska...nincs Hősszerelmes!

-kiabálja le a fejemet meglök és a nyakamhoz szorítja a kését ami kicsit megkarcolja azt.

-Mit csináltok?! Haladnunk kell hogy még sötétedés előtt megtaláljuk és megöljük a Tüzes lányt és ahhoz kell a Hősszerelmes! És nem, nem érdekel hogy mit mondott!-kiabálja le Cato Clove fejét aki lehajtja a fejét majd amikor Cato előremegy rám néz, majd ő is elindul.

***

-Itt megállunk ebédszünetre.-mondja Cato majd Glimmerrel leülnek és mint egy újdonsült szerelmespár egymás szendvicsébe harapdálva cseverésznek. Marvel és Clove egymás mögé ülnek és szó nélkül elkezdenek enni. Mivel nekem nem adtak ételt és már így is kapar a gyomrom meg kell kérdeznem :

- Öhm...Cato kaphatnék valami kaját?-kérdezem és érzem hogy egy kínos vagy véres jelenet fog kikerekedni ebből az egészből.

-Ételt? Már miért kapnál? Te csak vezetsz minket de mi nem fogunk téged eltartani mint egy háziállatot. Arról ne is reménykedj!- mondja majd beleharap Glimmer szendvicsébe aki erre felnevet. Hát a kínos jelenet kerekedett ki belőle.

-Elmegyek és keresek valami kaját magamnak mert eléggé éhes vagyok. Nem megyek messzire.-mondom és állnék fel amikor Marvel utánam dob egy kis kést ami megkarcolja az arcomat. Hátra nézek és az újabb fenyítéstől rettegve ülök le a földre.

-Ezt vidd magaddal-mondja teli szájjal Marvel. Rájövök hogy most perpillanat ő segített nekem, felveszem a kést a földről és elindulok.

500 méterre lehetek a többiektől amikor találkozok egy nyúllal. Mivel még soha életemben nem vadásztam érdekesen kezdek hozzá. Oldalról közelítem a nyulat és amikor rávetném magam, az elszalad és pedig tiszta izomból a földnek ütközök.

-Ssszz-szisszenek fel a mellkasomba érő fájdalomtól. Feltápászkodok és megint beugrik egy emlék. Amikor a kiképzőteremben voltunk és eldobtam a vasgolyót. Akkor valami nehéz dologgal tudnék bármit is elérni. Találok egy nehezebb követ, megemelem áldozat reményében de amit látok...hát végülis egy áldozat. Egy 14 év körüli fiúcska áll előttem a szemében rettegéssel és haraggal egyaránt. És beugrik még egy emlék. Amikor az utolsó estén azt mondtam Katnissnek hogy nem akarok gyilkolni. És ez most is így van. A fiú, akármi is legyen a neve, benyúl a zsebébe egy késért és felém dobja. A kővel a kezemben félreugrok. A pulzusom már az egekben amikor arra gondolok hogy meg kell ölnöm. Még soha nem öltem. Állatot sem. Még 3 kést látok kirajzolódni a zsebéből. A következőt is kiveszi és megdob vele. Megint félreugrok. Jó, nem fogom megölni csak mellédobom a követ és akkor talán megijed. Így is teszek. Megemelem a követ a fejem felé és eldobom. Mindíg, mindíg, jól céloztam most mégis az izgalomtól  félredobom. De nem a fiú mellé. Hanem a fiúra. A meglepettségtől nem ugrik arréb így fejen találom. Összeesik én pedig odarohanok és megfogom a fejét. Az orrából és a füléből ömleni kezd a vér. Ilyedtemben nem tudom mit csináljak. Majd megszólal az ágyú ami azt jelzi hogy valaki meghalt. Még sosem láttam halott embert így hirtelen nem tudom mit kell tennem
A kezem már csupa vér, mert még mindíg a fejét fogom. Óvatosan leteszem a földre a fejét, felállok és mielőtt elmennék meglátom a zsebébe a maradék 2 kést. Kiveszem a zsebéből és a hangosan verő szívemmel és lelkiismeret furdalásommal együtt elfutok a helyszínről.