Perzselő érintés /felfüggesztve/

A brokkoli elrabolta jeges nagyurat

-Nem megmondtam neked, hogy várj meg?-mordult rá vöröskénk a fiúra.

-Én vártalak...de azt hittem elfeledkeztél rólam és azért nem jössz-felelte bűnbánóan.

Nem volt hazugság amit a szeplős beszélt. A majdnem mindig pontos hercegünk elfeledkezett az esti programjáról. (tudom én hogy most Lenny face-val olvastad ezt a mondatot. Égj a pokol tüzében te perverz)

-...Talán kicsit elkalandozott a figyelmem, de akkor is! Ne kockáztass-kapcsolta le szobájában a villanyt Todoroki. 

-Nagyra becsülöm hogy aggódik értem a hercegem-mosolygott lágyan Deku, bár az este homályát nem tudta felülmúlni ragyogása.

Nagyjából 10-15 perc elteltével Todoroki egy hátizsákkal a hátán lépett ki az ablakon, majd a fiú mellé ugrott ami kicsit húzós volt ugyan, de sikeresen átért a másik oldalra. 

A brokkoli hajú kicsit furcsállta ezt a nagy készülődést. Minek a táska? Mit pakolt bele? A kérdések száma egyre csak nőtt, de nem mert rákérdezni egyikre sem.

Lemásztak a vár faláról amilyen csöndben csak tudtak, majd a lehető legmesszebbre mentek. A szeplős fiú nem értette miért sürgeti őt annyira a herceg hogy siessenek. A megbeszélt hely helyett is inkább egy kisebb erdőben álltak meg és pihentek kicsit.

-Miért siettünk ennyire? Szerintem kicsit túlzás volt ilyen messzire is menni...-mondta Deku kissé lihegve.

A herceg csak hallgatott egy ideig és a fiút egy pillantásra se méltatta. Levette hátáról a hátizsákot, lefeküdt és a hátizsákot párnaként használta.

-Nem úgy volt, hogy meg akarsz tanulni mágiát használni? Akkor meg mire vársz?

-Fogd be. Idegesítő vagy-morogta Todoroki.

-T-tessék? De hát-

-Te tényleg egy idióta vagy-szakította félbe, majd felült és a fiú felé nézett-Inkább csak maradj csöndben és aludj, késő van.

-De vissza kell menned. Így aggódni fognak érted.

Ismét nem érkezett válasz. A brokkoli hajú fiúnk úgy döntött, hogy nem firtatja tovább a témát. Közelebb ment a vöröskéhez, majd lefeküdt mellé. Egymásnak háttal feküdtek, mikor az egyik megszólal.

-Hé...egy erdőben vagyunk. Ne akard bemesélni nekem hogy nincs más hely ahol aludhatsz.

-De hideg van, és fázok. 

-Te vagy a mágus vagy mi, csinálj tüzet!

-Nem olyan a mágiám, nem tudok tüzet csinálni! Amúgy is, miért nem megyünk az otthonomba és alszunk ott?

-Mert még nem tanítottál semmire, és addig nem mész sehova.

-De hát-

-Semmi de! A te hibád-szakította félbe ismét.

A két fiú még egy ideig veszekedtek egymással, de mikor már mind a ketten kifogytak a mondanivalóból, szépen álomba merültek miközben egymás hátát melegítették. 

Lol ez elég rövid lett, de ez az ára annak hogy valamivel sűrűbben vannak részek. Mindenesetre, további szép napot~