Rövid kis szösszenetek❤

XiuChen(Exo)~Egyedül voltam, barátra leltem

,,Bár ki tudja? Egyszer lehet, hogy majd átlépjük azt a bizonyos legjobb barát zónát..."
A nevem Kim Minseok és magányos vagyok. Egész életemben egy árvaházban nevelkedtem, aminek mégcsak a nevére sem emlékszem, de annyi persze megmaradt, hogy az ott élők mind utáltak engem. Szüleim születésem után pár nappal meghaltak, rokonaimról pedig semmit se tudok a mai napig sem. Barátaim nincsenek és soha nem is lesznek, hisz amint a múltam "fénypontjaira" kerülne a sor, már mind menekülnek tőlem, de őszintén? Meg tudok érteni mindenkit, ugyanis ki akarna egy depis, antiszociális, ráadásul még egy végtelenül ronda és furcsa emberrel is barátkozni? Csábítóan hangzik mi...?
Mivel hivatalosan már nagykoromat betöltöttem, ezért pénz és ösztöndíj hiányában sajnos nem folytathattam tovább tanulmányi pályámat, ennek fügvényében pedig egy érettségivel a zsebemben kellett találnom egy olyan munkát, amivel fenn tudom magamat tartani, ez pedig a mai világban, protekció vagy egyéb ismerettség nélkül, szinte lehetetlennek mondanható és gondolom nem fogok senkit se meglepni azzal, hogy nekem se sikerült. Az élet nem egy álombeli tündérmese, melyről oly sok gyermek s felnőtt is ábrándozik, hanem itt kő kemény harcok vannak a helyekért, mind a munkában, mind a társadalomban és nem fog csak úgy minden az öledbe pottyani, kivéve, hogyha alapból beleszülettél mindenbe, más szóval gazdag és népszerű vagy, családdal és barátokkal a hátterben. Nah az ilyen embereket világéletemben utáltam, akiknek mindig megvolt mindenük, semmiért se kellett küzdeniük ebben az életnek se nevezhető szarban és bármi is történt, tuti nekik volt igazuk.
Egészen egy bizonyos napig ez is maradt róluk a véleményem, de aztán valami rohamosan megváltozott, ugyanis abban megtisztelésben lehetett részem, hogy megismerkedhettem vele...
Annyira hihetetlennek tűnt az egész találkozásunk, a közös történetünk kezdete, hogy ha én olvastam volna, biztos nem hittem volna el, de így, hogy még át is éltem...a mai napig elcsodálkozom azon a tényen, miszerint a nagy és hatalmas Kim Jongdae-jel pont egy vonatállomáson kellet megismerkednünk és összebarátkoznunk.
Aznap azt gondoltam, hogy miért ver engem a sors egy ilyen segghülye, egoista barom és bunkó állat fasszal, hogy milyen megbocsáthatatlanul rossz dolgot tehettem én az univerzum ellen, hogy ilyet érdemlek, de...egy idő után rá kellett jönnöm, hogy én bizony félreismertem...nem is...inkább nem ismertem meg eléggé őt, hiszen Jongdaenak volt egy teljesen másik oldala is, mely törődő, kedves, udvarias és aranyos volt, mégis eléggé vicces és élénk is egyben, ez pedig mindig megmosolyogtatott, hisz valamilyen értelemben teljesen megegyeztünk...mindketten kétarcúak voltunk...
Volt egy amit a világ felé mutattunk, az úgynevezett védekező és taszító "üzemmód", viszont volt egy másik is, melyet csak azoknak az embereknek mutattunk meg igazán, akiket érdekelt is és küzdöttek azért, hogy elérjék azt, amit végül csak nagyon kevés embernek sikerült: beleférkőzni a szívünkbe, bár így is az életemben a legfontosabb személlyé Chen vált, pedig akkor még csak ha pár napja ismerhettük egymást, ő mégis meg tudta azt valósítani kevesebb, mint 1 hét alatt, mint más emberek 18 év alatt sem...ironikus mi?
Őszintén megmondom, soha nem tévedtem még akkorát, mint Jongdae-jel szemben...igazságtalanság volt a részemről és ezt be is láttam neki is, ahogy egyre szorosabb és szorosabb lett a kapcsolatunk. Arra is rájöttem, hogy gyakran a jobb, előkelőbb életet élőkkel sokkal több lehet bennetek a közös, mint egy "osztályodbelivel" és hamarabb is össze tudtok vele ismerkedni, s barátkozni, mint mondjuk én is Chennel, szóval ebből az esetből mindketten tanultunk.
,,Bár ki tudja? Egyszer lehet, hogy majd átlépjük azt a bizonyos legjobb barát zónát..."

Sziasztok!
Tudom tudom sokáig nem hoztam új részt, meg hogy már egy ideje a Kalandokkal teli nyár-ral se haladok, de őszintén? Az ötlet maga megvan, csak megfogalmazni nem tudom rendesen, de ígérem, amint összejön, azonnal fel fogom rakni.
Nem tudom, hogy ez a kis szösszenet milyen lett és elnézést ha kicsit (vagy nagyon) kesze-kuszának fogjátok találni, de ez amolyan "engesztelő" rész is, a hosszú kihagyások után, szóval olvassátok szeretettel!😘