Roxfort //Szünetel//

Látogatás Hisztis Mirtil mosdójában

A fejem nagyot koppant a kőpadlón. Sikerült beesnem egy ajtón. Ez az én formám! Nade így jár az, aki félkómás fejjel elindul, hogy további helyeket fedezzen fel a Roxfortban.
A fejemet fogva tápászkodtam fel. Körülnéztem. Egy teljesen idegen helyiségben találtam magam. Első ránézésre egy mosdónak tűnt. De ha ez egy mosdó, akkor miért nincs itt senki? A többi mosdóban ha belépsz minimum öt embert talász bent. Mindig. Nincs olyan, a Roxfortban, hogy egy mosdó üres. Beljebb sétáltam. A wc csészéket zöldre mázolt gerendafal választotta el egymástól. Némelyiken olyasmi feliratokat láttam, mint:

"Denestry+Ernest"

"Piton egy szennyláda"

"Utálom a Mágiatörit!"

De volt amit egyáltalán nem értettem.
A feliratokat ráfestették, vagy belekarcolták a fába.
A mosdóban lámpát nem találtam, így csak a helyiség túlsó végében található ablakon szűrődött be valami fény.
-Lumos.-suttogtam. Inkább gyújtok pálcát, nem akarok megvakulni.
A fülkesorok közti térben egy vastag díszes oszlop állt. Csak mikor közelebb értem láttam, hogy az oszlopon körbe mosdótálak vannak felszerelve. A csapok mint, maga az oszlop is, renkívül díszesek voltak, ami igazán nem jellemző a roxforti mosdókra. Körbejártam az oszlopot. Minden csap szinte teljesen ugyan olyan volt, illetve...az egyik csap nyakán alig észrevehetően, egy kígyót formázó faragvány látszott. Végigsimítottam rajta a mutatóujjammal. Az ujjam nyomán mintha zölden felvillant volna a faragvány. Gyorsan elkaptam a kezem. Semmi baj Jean, csak képzelőtél...vagy nem. A Roxfortban állandóan furcsa dolgok történnek, szóval nyugi!
Elhátráltam az oszloptól.
A következő dolog ami a szívrohamot hozta rám, egy csobbanás volt a hátam mögül, valamelyik fülkéből. Villámgyorsan pördültem meg.
A velem pontosan szemben lévő wc fülke ajtajának tetején egy lány támaszkodott, és egyenesen engem bámult. Szemeit nagy kör alakú lencsék keretezték, hosszú haját pedig két coffba fogta a feje két oldalán. Olyan ötödévesnek néztem. Érdeklődő szeme föl alá járt rajtam, mintha ezer éve nem látott volna embert. Én ellenben döbbenten néztem őt. Hogy mászott fel oda? És hogy támaszkodik meg ilyen könnyedén a fülke tetején? Ilyen magas? Kérdések ezrei kergették egymást a fejemben a lányról.
-Szia.-hangom bizonytalanul csengett.-Te milyen házas vagy?
-Hollóhátas voltam.-hangja korához képest magas volt.
-Voltál?-szaladt fel a szemöldököm. Nade várjunk csak...közelebb léptem hozzá. Hát persze! Hogy is lehettem ilyen vak! Hisz ez a lány teljesen átlátszó! Ez a lány egy kísértet!-Öhm...értem.-ráztam meg a fejem zavartan, és egy picit hátraléptem.
-Most elmész? Persze most bezzeg te is itthagysz!-nagyra kerekedett szemekkel bámultam a hisztéria rohamban kitörő kísértet lányra.-Persze, most, hogy észrevetted, hogy kísértet vagyok itthagysz! Mind ezt csinálják!-Hisztérikusan elsírta magát.-Mindig ezt csinálják! Végülis ki akarna beszélgetni egy kísértettel?!-egyszerűen csak átlibbent a falon.
Én megrökönyödve meredtem rá. Láttam már kísértetet de...hisztiző kísértetet még nem.
-Nem áll szándékomban elmenni.-jellentettem ki.
-Igazán?-a sírást olyan hirtelen hagyta abba, mint ahogy a csapot elzárják. Hát ez...fura volt?
-Igazán.-biztatóan elmosolyodtam. Szerintem egy Hugrabugos veszett el bennem!
-Jean Brightmore vagyok, Griffendéles.-nyújtottam felé a kezem, de gyorsan visszakaptam a testem mellé, mikor eszembe jutott, hogy egy kísértettel beszélgetek, aki ráadásul a jelek szerint eléggé...nos hát, eléggé érzékeny!
-Mirtil.-a kísértet lány, ezek szerint Mirtil, megtörörte a szemét, és egy nagyot szipogott.
-Örülök a találkozásnak.-bólintottam kedvesen.-Ez a te wc-d?
Mintha érzékeny témára tapintottam volna, Mirtil minden előjel nélkül újra sírva fakadt.
-Mirtil...-kezdtem óvatosan, de indulatosan félbeszakított.
-Hát persze, hogy az enyém! Ugye miylen szép? Ugye milyen sokan látogatják?-mutatott körbe a mosdóban.
-Mirtil ne haragudj én...
-Nem tudtad mi?! Ne hazudj! Téged is azok a illetlen Mardekárosok küldtek...hogy csúfolódj rajtam...hogy...-a sírástól a hangja szakadozottá vált.-Hogy te is csak viccelődj a halálommal...
Hitetlenkedve és sajnálkozva néztem rá. Ilyennek nézek én ki? Ilyen szemétládának?
-Figyelj Mirtil, én nem csúfolódni jöttem.-ráztam a fejem tiltakozva. Jobb ha ezt tisztázom.-Én csak beestem az ajtón mert figyelmetlen voltam és...
-Értem már! Véletlenül estél csak be az ajtón! Mert önszántából senki sem látogatja meg Hisztis Mirtil mosdóját! Csak a kis első-és másodévesek tévednek be ide! Teljesen véletlenül, aztán pedig csúfot űznek belőlem!-felháborodottságában össze vissza tekergett a helyiségben, csak úgy kapkodtam utána a fejemet.-Multkor is jött az a két vörös hajú fiú...-szóval Fred és George is betévedt ide. Ugh. Szegények. És nem is kaptak halláskárosodást.
Kezdett elegem lenni a kísértet lányból. Rettenetes volt hallgatni, ahogyan rikácsolva szidja a diákokat, és közben hisztérikusan bőg. És...sajnáltam is. Meghalt, ki tudja miért, fiatalon, és azóta mindenki kerüli a mosdóját, és aki erre téved is csak piszkálja. Azért ez borzalmas lehet.
Csak legalább most abbahagyná a rikácsolást!

Közel egy óra múlva fáradtan huppantam le a klubhelyiségben, a mára már törzshelyemmé vált kanapéra a kandalló előtt. Nemsokára Oliver huppant le mellém, egy könyvel a kezében.
-Fáradt vagy Jean?-kérdezte a nyilvánvalót.
-Ja.-sóhajtottam.-Mirtil lefárasztott.
-Kicsoda?-nézett rám értetlenül.
-Hisztis Mirtil. Egy kísértet a nemtudomhanyadik emeleti mosdóban. Nagyon fárasztó a hisztije!-magyaráztam.
Oliver elnevette magát.
-Valami rémlik, mintha Fred és George mesélt volna valami wc kísértetről. Bár nem értettem mert szinte félálomban magyarázták nekem!-vigyorgott.
-Azonnal fejezd be a vigyorgást, mert beküldelek hozzá és akkor már nem lesz ilyen jó kedved!-csattantam fel, de a végére már én is elnevettem magam.
-Ezt elhiszem!-kontrázott Oliver.
Mostmár mindketten megállíthatatlanul nevettünk.

Azóta sem jártam Hisztis Mirtil mosdójában.

Egy három hónapos szüntet után újra itt vagyok. Elnézéseteket kérem az ÓRIÁSI kimaradásért, igyekszem többet nem eltűnni!
Véleményem szerint jóra sikeredett ez a fejezet, remélem nektek is tetszett! Éés, ha már így elolvastad, kérlek hagyj valami nyomot is magad után!🐾

Manócska

P.s.: a kommenteknek örülök a legjobban!😉