Nagyjából volt 20 percünk elkészülni, ugyanis a taxi nem hazudtolta meg magát, és időben érkezett. Én magamra rángattam egy egyszerű farmert, a sportcipőmet és egy fekete felsőt, ami nem takarta a vállamat, viszont hosszú ujjas volt. A hajamat gyorsan kifésültem, újrakentem a füstös hatású sminket és már készen is voltam. Valéria sem tétlenkedett sokáig, ő is hozzám hasonlóan egy farmert vett fel, ahhoz egy fekete szandált és egy fehér ujjatlan felsőt, a haját pedig egy lófarokba fogta. Nem vitte túlzásba a sminkjét, felkent egy kis highlightert, szempillaspirált és egy púder színű rúzst. Erre volt időnk, mert a telefonom ekkor megszólalt, a taxis pedig közölte, hogy itt vár ránk a kapuban. Felkaptunk a táskáinkat, és nagyon halkan kislisszoltunk a kis ház ajtaján. Lábujjhegyen rohantunk a kapuig, ami természetesen már zárva volt, így át kellett másznunk rajta. Szerencsére nem magas és egyikünknek sem jutott eszébe az az ötlet, hogy szoknyában jöjjön, így kellemetlenségek nélkül átugrottunk a kapu túlsó felére.
- Jó estét! - köszöntünk egyszerre Valériával, mikor beszálltunk az erősen sárga járműbe.
- Megkérdezhetem, hogy Önök most megszöktek a táborhelyről? - fordult hátra, egy már ötvenes éveiben járó kopaszodó férfi.
- Mondhatni. - felelte Val.
- Hm... - motyogta a sofőr, de nem mondott többet, és inkább elindult a megadott címre. Ami tényleg nem volt messzebb húsz percnél. A semmi közepén egy bár. Igazán találó! Tompa fények szűrődtek ki a csukott ablakokon, azt ajtó előtt pedig egy életunt biztonsági őr állt. Oda adtam a megbeszélt összeget a sofőrnek, aki megköszönte, majd el is hajtott.
- Szép estét! - léptem oda a biztonsági őrhöz, aki elkérte mind a kettőnk személyigazolványát, ám mivel egyikünk sem töltötte még a 18-at, így egy idétlen irka-firkát varázsolt a kézfejünkre, ezzel jelezve, hogy nem adhatnak ki nekünk alkoholt. Annyiszor eljátszottuk ezt anno Lucáékkal. Megvolt a praktika, mi az ami leszedi még az alkoholos filctollat is, ami az acetonos körömlakklemosó volt. Ha pedig karszalagot kaptunk, még egyszerűbb dolgunk volt. Most viszont nem azért jöttünk ide, hogy alkoholizáljunk, hanem hogy megakadályozzuk Fekete Nát verekedését és kitöréseit. A helység teljesen tele volt, ahogy beléptünk az ajtón beleütköztünk a pultba, ami nem túl praktikus. Ha pedig tovább mentünk kiszélesedett a helység, voltak asztalok székekkel és egy színpad, ahol karaokéznak az emberek. Épp egy 30-as srác volt fent a színpadon és valami rock zenét énekelt, de beazonosíthatatlan módon. Ekkor pedig megláttuk Tonit, aki hevesen integetett nekünk egy padtól, ahol a többiekkel ült, egyenesen a színpad előtt.
- Sziasztok! - köszöntött minket két-két puszival.
- Azt mondtad nem jössz el. - bökött oldalba Sam.
- Nem is terveztem. - fordultam felé. - De iderángattak! - néztem szúrósan Tonira.
- Hol van Nát? - kérdezte Val.
- A színpad mögött. - válaszolta Bence. - Ő lesz a következő.
- Énekelni fog? - pislogott nagyokat Valéria.
- Ja! Ma nagyon pacsirtás kedvében van. - mondta mogorván Toni. Ekkor pedig a részeg rocker letántorgott a színpadról, helyét pedig Nát váltotta fel.
- Mit fogsz énekelni? - kérdezte a "DJ" a mellette lévő keverő pulttól.
- Nico Santos-tól a Play With Fire. - felelte Nát a mikrofonba. Látszott rajta, hogy eléggé részeg, arra viszont még alkalmas állapotban van, hogy lelkét kitárva énekeljen a színpadon. A mögötte lévő kivetítőn megjelent a dalszöveg, alatta pedig egyből magyarul is olvasható volt. Én nem szorultam fordításra, nagyon jól ismerem ezt a számot, többször is hallgattam és tudom, mit jelent a szöveg. És azt is tudom, hogy Nát megfelelően tud az adott helyzethez zenét választani, mert ez a szám nekem szól. - Khm, elszeretném mondani, hogy ma összetörték a szívemet. - mondta bele a mikrofonba, mire az emberek csöndben maradtak. - Szerelmes lettem egy vörös szépségbe, de ő úgy döntött, én nem vagyok elég neki! - ekkor pedig a pad irányába nézett, ahol ott álltam, és a tekintetünk azonnal egybe fonódott. - Jé, itt is van! Ő az! - mutatott irányomba, mire mindenki felém fordult. Oh, basszus! - Ez a szám neked szól Kéla, na nem mintha megérdemelnéd, hogy énekeljek neked többet, de hát tudod milyen vagyok! Te vagy a gyengém. - azzal elindult a zene.
YOU ARE READING
A jégkirálynő (Átírás alatt)
General Fiction"Nem igaz, hogy az ember a szenvedéstől megtisztul, jobb lesz, bölcs és megértő. Az ember hideg lesz, beavatott és közömbös. Mikor az ember, először életében, igazán megérti a végzetet, csaknem nyugodt lesz. Nyugodt és olyan különösen, félelmetesen...
