The West Side High

Prologue

A diákok komor tekintettel, fegyelmezett sorban egymás mellett álltak mint a szardíniák. Ám az egyik szőke arckifejezése hirtelen megváltozott - elnevette magát. Fület bántó, hangos hahotázása ráragadt a mellette álló színes hajúra, aki erőteljesen, baseball ütőjének támaszkodva kacagott, szó szerint a semmin. A többi diák próbálta visszatartani nevető görcsét, bár igen nehezen, mert lassan az orosz testvérpár, a szőkének a barátja, és még a drogos srác is feladta. Nevetésük visszhangozott az eddig csöndes tornateremben, egészen addig, amíg az ajtóban meg nem jelent az igazgató termetes alakja.

- Csöndet kérnék Moonlight, Big, Peterson, Lifero, Red testvérpár és Berlin família! - hadarta Mr. rá sem nézve az említett tinédzserekkel. Általában velük voltak gondok. - Először is üdvözlök minden kilencedikest gimnáziumunkban!

- "Üdvözlök" - rajzolt idézőjelet a levegőbe Hayley Luna Peterson, rágógumiját csattogtatva. Mindennapos ruha összeállítása volt rajta - bőr dzseki, mini szoknya, fekete harisnya. Fehérre mázolt arcán pimasz vigyor ült, mint általában, szőke, egyik oldalon kék végű, másikon rózsaszín végű haja két copfba tűzve.

- ...mint mindig, most is erősítjük a kollégium védelmét.... - folytatta a diri.

Ám a diákok nagyrésze már nem igazán figyelt rá. Mindenki teljesen be volt zsongva a hat órakor kezdődő báltól. Megbeszélték ki-kivel megy, illetve voksoltak, hogy ki megy egyedül. Esetleg báli szettjükről esett még szó, de arról nem igazán, hisz mindenki ismerte mindenki ízlését, így tudták, hogy ruhájuk a kevésbé jó, vagy a kevésbé rossz kategóriába sorolható e.

Ám az egyik, bizonyára új diák, szigorúan előre nézett - vélhetőleg az igazgatóra - udvariasan, figyelmesen. Nagyon összpontosított, mintha megakarná jegyezni a gimi főnökének a szavait. A mellette álló, egyik oldalon fehér, másik oldalon fekete, hajú lány óvatosan megbökte.

- Te kajak figyelsz? Én az új dalomat mondom fel magamnak - mosolygott, így kilátszott a két metszőfoga közti kis rés.

- Elmondja az évi tervet, hölgyem. Ez igen fontos - felelte a természetellenesen szőke hajú (már inkább fehér), lila szemű lány.

- Mi a neved? Én Melanie vagyok - nyújtotta a kezét a két színben pompázó hajkoronával büszkélkedhető kisasszony.

Ám a másik csak megragadta a másik kezét, megrázta, aztán már fordult is vissza, eredeti pozíciójába.

Fura egy lány. Dehát új, vonta meg a vállát Melanie.

- Pff. Utálom az évnyitót - mondta el véleményét Alexis MoonLight az éppen folyó eseményről. Hayley egyetértően bólogatott, majd belerúgott az előtte álló Chase lábába.

- Hé! - szólt hátra a fiú.

- Hé! Nézd! - mutatott fel Hayley a plafonra - A plafon se beszél. Akkor te is kussolsz.

Alan és Alexis egyszerre röhögött fel, majd egymás vállát átölelve, kórusban mondták Chase-nek:

- Én a helyedben nem szólnék vissza! Hayley és Debora jó barátok.

Debora White, nevét meghallva, felkapta a fejét. Orrpiercingje megcsillant a lámpa fényében, ápolt, vörös, szőke melír csíkokkal megáldott haja, göndör fürtökben omlott bőrdzseki által takart vállára.

- Aztán mindkettőnknek van baseball ütője - vigyorgott.

- Csönd legyen! - mennydörögte az igazgató.

- Na, akkor most jön a "nembuli" - forgatta a szemét Alexis. Éljenek az évnyitók.

Szereplők:
Hayley Luna Peterson